Mosolygó arccal a munkaerőpiacon
Az Oktatási Minisztérium által kezdeményezett és finanszírozott kutatás országosan 200, Magyarországon a legnagyobbak közé tartozó vállalatra, valamint a dél-alföldi és a nyugat-dunántúli régió száz-száz vállalkozására terjedt ki. A felmért cégek összesen 354 ezer dolgozót foglalkoztatnak. A dolgozók legfontosabb képességének - a válaszadó hr-vezetők véleménye alapján - ma a feladatokhoz történő tökéletes alkalmazkodás mellett a gyakorlatiasság számít. Az önérvényesítő képességgel nem rendelkező fiatal munkaerő egyébként kiválóan beválik az olyan munkahelyeken - például az amerikai típusú gyorséttermeknél -, ahol a legfontosabb alapkövetelmény az engedelmesség és a mosolygó arc. A vállalatoknak azonban rohamosan növekszik az igénye az egyre gyakorlatiasabb felsőfokú végzettséggel rendelkező munkatársak iránt is. A magyar felsőoktatás azonban - annak ellenére, hogy tömegesen állítja ki a diplomákat - a vállalati, munkaerő-piaci igényekhez, valamint az Európai Unió elvárásaihoz ma még nem igazán kötődik, ezért a vállalatok személyzeti-beszerzési stratégái jelenleg saját képzéssel igyekeznek beépíteni újdonsült munkaerejüket. A felsőoktatás várhatóan majd csak a duális egyetemi képzés 2003. évi bevezetésével alakulhat át. Az új képzésben a főiskolai ciklus előfeltétele lesz az egyeteminek, a tananyag pedig - a mellett, hogy továbbra is alapfeladata lesz az általános képességek széles körű fejlesztése - a hazai mellett remélhetőleg már a kontinens munkaerőpiacainak elvárásaihoz is alkalmazkodik majd.
A megkérdezett vállalatoknak egyébként 40 százaléka működik együtt valamilyen magyar felsőoktatási intézménnyel, igaz, kooperációjuk tényleges tartalma nehezen meghatározható. Az mindenesetre tény: a vállalati szponzoráció mértéke már ma is több száz millió forintra tehető (VG, 2001. április 3.). Az egyik legnagyobb multitámogatással a magyar felsőoktatási intézmények közül egyébként a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem bír. A nem termelő szférába munkaerőt "gyártó" bölcsészkarok ugyanakkor az ilyen jellegű forrásoktól jellemzően elesnek. Mindenesetre az oktatáspolitikusok ma már egyetértenek abban, hogy a gazdaság és az oktatás közötti kommunikációs kapcsolatokat erősíteni kell.
