Bonyolultabb a helyi adó megosztása

A korábbinál nagyobb adminisztrációs teher szakad az idén azokra a vállalkozásokra, amelyek több önkormányzat területén is működnek, és emiatt meg kell osztani iparűzési adóalapjukat az egyes települések között. A 2001-es adóévtől ugyanis törvény rögzíti, milyen képlet alkalmazható e feladat elvégzéséhez. Ehhez sok olyan adatra is szükség van, amelyet csak hosszadalmasan, főleg manuális munkával lehet meghatározni.

A helyi adók közül az iparűzési érinti a legérzékenyebben a vállalkozásokat, hiszen kivetésének kiindulási alapja az elért nettó árbevétel, azaz a forgalom. Az évi 100 millió forintnyi adóalapot meg nem haladó társaságok háromféle módszer közül választhatnak: az úgynevezett személyi jellegű ráfordítással arányos módszerrel, vagy eszközérték-arányosan, esetleg a két módszer kombinációjával is feloszthatják a helyi adót az egyes önkormányzatok között. Ez utóbbi módszert kötelező alkalmaznia mindazon társaságoknak is, melyek a tárgyévet megelőző adóalapja meghaladta a 100 millió forintot. A törvény szabályozza, hogy három egymást követő évben csak egyféle megosztási módszer alkalmazható.

Az első szerint a személyi jellegű ráfordítás számviteli kategóriájába tartozik az adóévben teljesített bármilyen kifizetés, amely statisztikai szempontból keresetnek minősül. Így például a megbízási és a vállalkozási díj, a természetbeni juttatás és ezek megfizetett adó- és járulékterhei, valamint az egyes bérjárulékok tartoznak e kategóriába.

Az eszközérték-arányos megosztás alapján az egyes településekhez tartozó eszközérték alapján kell a teljes iparűzési adóalapot megosztani. Figyelembe kell venni a tárgyévben költségként elszámolható értékcsökkenési leírást, bérleti és lízingdíjakat. Eszközértékként kell figyelembe venni ezenkívül a már leírt, de a vállalkozás tevékenységéhez még használt tárgyi eszközök tárgyévet megelőző, utolsó évben elszámolt értékcsökkenési leírásának összegét, feltéve, hogy az "utolsó év" a tárgyévhez képest öt esztendőn belül van. Speciális szabályozásként saját tulajdonú termőföld esetében aranykoronánként 500 forintot, míg saját tulajdonú telek esetében a beszerzési érték 2 százalékát eszközértéknek kell tekinteni. (OG)