Felzárkózó magyar vezetői bérek
Vezetői bérek vonatkozásában Magyarország térségbeli és globális versenytársaitól még mindig messze elmarad - derül ki az IMD svájci kutatóintézet most közzétett, tavalyra vonatkozó adataiból. Eszerint 2001-ben az átlagos magyar vezérigazgató minden juttatását figyelembe véve valamivel több mint 45 ezer dollárt (mintegy 11,7 millió forint) keresett, ami tízezerrel a kínai átlag alatt található. A magyar adat a vizsgált 43 ország közül a második legkisebb, csak az észt menedzserek vihetnek haza kevesebbet évi tízezer dollárral. A cseh piacon a magyarnál közel másfélszer, a lengyelen pedig több mint kétszer többre értékelik az azonos szakképzettséget. Ez az arány az átlagos mérnöki fizetésekben is tükröződik. A délkelet-ázsiai térség már megközelíti a japán, német és brit vezérigazgatói javadalmazások kétharmadát.
Ugyanakkor a magyar csúcsvezetők javadalmazása az itteni átlagos bérnövekedést jóval meghaladó mértékben emelkedik a William M. Mercer tanácsadó cég friss felmérése szerint: az idén még a tavalyi 14 százalékot is valamivel meghaladó mértékben növekszik. A hazai menedzsment és az egyéb irodai alkalmazottak keresete szintén a 2001. évit meghaladó mértékben nőhetne ez évben: az előbbi csoportban 10, az utóbbiban pedig 9 százalékos többlet várható.
A fizikai dolgozók az elmúlt évhez hasonlóan az idén is 8 százalékkal magasabb bérrel számolhatnak átlagosan.
Az IMD által felállított országlistát kimagasló értékekkel az Egyesült Államok vezeti. A vezérigazgatók ott átlagosan 581 ezer dollárt keresnek, a mérnöki keresetek pedig 135,4 ezer körül alakulnak. A Forbes magazin kimu-tatása szerint 2001-es bevételei alapján az Oracle vezérigazgatója, Lawrence J. Ellison cégvezető keresete volt a legnagyobb, 706 millió dolláros fizetése mellett közel 16 milliárd dollár (!) piaci értékű részvényt is magáénak tudhat. Ezzel jócskán maga mögé utasítja a Dell alapító-tulajdonosát, Michael S. Dellt, a tavalyi, valamivel több mint 200 milliós keresete és bő kilencmilliárdos részvénytulajdona ellenére.
A legjobban kereső cégvezérek mellett mindig nagy talány övezi a legtöbbet érő vezérigazgató személyét. Míg az előbbi lista a tőzsdei cégek nyilvános adatai révén egyértelmű, az utóbbi azonban a figyelembe vehető tényezők sokfélesége miatt meglehetősen szubjektív, így listáról listára eltér. A Forbes a részvényesi értéket legjobban növelni tudó s ezzel arányban a legnagyobb jövedelemgyarapodásra szert tevő vezérigazgató címét Thomas Golisamónak adományozta, mivel cége, az 1983-ban tőzsdére vitt Paychex évi átlagos 33 százalékos növekedést mutat, így a részvényopciók által a menedzsment első emberének is kimagaslóan nőtt a keresete.
A részvényopciós javadalmazás a nyolcvanas években terjedt el a tengerentúli cégeknél, ott ma már egy átlagos vállalatnál a sikeres vezető a bérével egyező mértékű tulajdonrészt szerezhet. Állandó kérdés azonban, hogy a tulajdonosok mihez kössék a menedzsment által lehívható részvényopciók nagyságát és feltételeit. Kezdetben vállalati pénzügyi mutatók, azon belül is a saját tőkéhez, illetve a befektetéshez mért megtérülést részesítették előnyben. Később a részvényesi érték került a középpontba, itt azonban az jelenti a dilemmát, hogy az árfolyammozgás sokszor nem a teljesítménnyel arányos. A részvénypiacok általános hullámzását kiszűrendő, sok cégnél indexálták az árfolyammozgást, s csak az iparági átlagos mozgás feletti teljesítés estén biztosítottak vezetőiknek részvényopciót. E "dupla vagy semmi" típusú konstrukció vonzerejének fenntartása érdekében azonban a tulajdonosoknak a korábban megszokottnál nagyobb részvénycsomagot kell kilátásba helyezniük, és célszerű az átlagtól éppen elmaradó menedzsmentnek is valamilyen csökkentett méretű részvényopciót biztosítani - összegzi a cégvezetés motiválásával kapcsolatos tulajdonosi dilemmákat a Harvard Business Review.
Mráz Dániel
