Hajrá Magyarország: mozgalom a kifulladásig?
A vasárnapi, Margitszigeten tartott rendezvény - mely elismerten illeszkedik a Testnevelési Egyetem, Kossuth tér, Dísz tér sorba - több kérdőjelet vetett fel, mint az eddigiek: nem a tömegrendezvények politikai, erkölcsi vagy egyéb megítélése szempontjából, hanem nagyon leegyszerűsítve abban az értelemben, hogy jó lesz-e a Fidesznek a saját jövője szempontjából ez a mozgalom.
A pártokfelettiség a Fideszben is új elem, így a mozgalom, ha úgy tetszik, kettős spontaneitásban gyökerezik: el kell fogadni, hogy a választások hevében nagyon sokakban valóban megmozdult valami, a Fidesz pedig kétségkívül remekül lovagolta meg az ebből fakadó lehetőségeket. Az ebben a politikai közhangulatban kibontakozó Hajrá Magyarország mozgalom azonban már - bármennyire is szeretnék ezt teljes civil szerveződésnek láttatni - jelentős mértékben felülről szervezett "valami". Elég arra gondolni, hogy Orbán Viktor maga hívott fel az - általa is elnevezett - polgári körök alakítására. A henger azonban nem gördül akadálytalanul: körök alakulnak, de nem mindegy, hogy kikből. Nem elhanyagolható különbség ugyanis, hogy a politikát most felfedező fiatal vagy kevésbé fiatal polgárok csoportosulnak, vagy eddig is már különböző, szélsőséges felhan-
goktól sem mentes szervezetekbe tömörült aktivisták hozzák létre a köröket. Az ezekre épülő mozgalom célja márpedig elsődlegesen az eddig - ha politikai értelemben nem is inaktív, mindenesetre - a történéseket távolról figyelő rétegek megszólítása, lekötése: a hátországépítés. Ebben döntő szerepe van azoknak a fiataloknak, akik a választások éjszakáján a Millenáris Park közönségének több mint 90 százalékát adták, és akik nagy számban voltak jelen a két forduló közötti rendezvényeken. Ők azonban vasárnap már hiányoztak a Margitszigetről: az alig tízezres közönség zömét itt a 40-50+ (talán főleg a plusz) adta. Ennek persze lehet az az oka, hogy nyár, meleg van, strandra mennek a "gyerekek". De télen meg tél lesz, és síelni vagy hógolyózni mennek majd: érdemes elgondolkodni azon, hogy a választások idején a politikai rendezvényekben egyfajta happeninget is látó - és az idősebb generáció jelentős részében meglevő ilyen-olyan sérelmektől mentes - fiatalokat tényleg meg lehet-e úgy kötni, hogy azok hajlandók legyenek napi szinten foglalkozni a politikával. És persze azon is, hogy melyik az a hang, amellyel mindkét - persze lényegesen sokrétűbb - közönséget meg lehet szólítani. Orbán Viktor talán képes ezt megtalálni, ám "vezérként" sem lehet ő az egyedüli hangadó.
Magyarország egykori - kora és kvalitásai alapján azonban a posztot talán még újra betöltő - miniszterelnökének ugyanis azzal kell szembenéznie: ha egy zászló alá viszi a jobboldalt, akkor a táborból egyre többször hall majd szélsőségre jellemző megszólalásokat. A mozgalom - tele némiképp önjáró, autoriter személyiségekkel - lényegesen nehezebben irányítható masszát takar, mint egy "fegyelmezett katonákból" álló párt. Márpedig nem szerencsés, ha egy vezető politikus az USA-t a "másik oldalt" támogató, idegen hatalomként feltüntető szónoklatnak (Kerényi Imre) is helyet adó rendezvényen lép fel. Ahol egyébként olyan pólókat árulnak a bejáratnál, melyekre pártja "A jövő elkezdődött" jelszavát nyomják rá - narancssárgával, az eredeti betűtípussal - a Nagy-Magyarország kép és az Igazságot Magyarországnak felirat alá.
Nehéz a "Hiszünk a szeretet és az összefogás erejében" jelmondat alá beilleszteni azt, ha rendre az országot irányító idegen testekről, "kunbélák" országáról, és egy másik Magyarország miniszterelnökéről hallani. Azt, hogy ez elfogadható, európai vagy demokratikus-e, mindenki döntse el a maga ízlése szerint. Tény, a Fidesz most az önkormányzati választásokra összpontosít. A tét nagy, a sikerért minden, általuk elfogadhatónak vélt eszközt bevetnek. Az eredmény azonban ezúttal csak rövid távon lesz lemérhető a polgármesteri helyek megoszlásából - az őszi választásokig kitart a tavasszal hevített tűz, felfokozott a revansvágy, nehéz lesz pusztán a mozgalom hatását megítélni. A nagy kérdés sokkal inkább az: mikor fordul majd elő először, hogy a lényegében kétpártivá vált országban a jelenleg fej fej mellett haladó erők valamelyike jelentősen megelőzi a másikat, és ki lesz képes nyerni 2006-ban. Azt, hogy a mozgalom hosszabb távon merre billenti majd a mérleg nyelvét, nem látni: most mindenesetre a siker vélt záloga mellett a kifulladás és a kifejezett kudarc is erősen benne van a pakliban.
Dudás Gergely
