Visszaállamosításért kiáltanak
A német határhoz közeli, balti-tengeri kikötővárosban működő hajógyárat sokáig a lengyel privatizáció parádés példájaként említették, ez év tavaszán azonban kiderült, hogy a sokszor dicsért irányítás ellenére a vállalat kezelhetetlen pénzügyi válságba került, veszélyeztetve tízezer helyben dolgozó és nagyjából ugyanennyi beszállítói munkavállaló sorsát. A bérfizetéseket felfüggesztették, korábbi hitelekkel kapcsolatos problémák miatt a bankok megtagadták egy újabb, 40 millió dolláros áthidaló hitel folyósítását, ezért a termelést le kellett állítani. Ekkor lépett közbe a kormány, és kilátásba helyezte, hogy az állami vagyonkezelő révén ismét jelentős részesedést szerez a cégben, elsőként pedig garanciát vállalt rövid lejáratú forgóeszközhitelekre, hogy a termelést ismét el tudják kezdeni. Nagyobb összegek folyósítása előtt azonban mind a kormánytisztviselők, mind a bankok egy részletes szanálási tervet kérnek.
A kialakult helyzetet elemezve a Frankfurter Allgemeine Zeitung megállapítja, hogy az egyaránt jól jön a privatizáció jobb- és baloldali ellenzőinek, akik az eddigi eladásokat ugyan nem tudják viszszacsinálni, egyre hangosabban követelik viszont egész ágazatoknak a magánosításból való kivonását. A megváltozott felfogásra válaszolva az EU nemrég óvta Varsót a privatizáció lassításától, és sürgette a még részben állami tulajdonú vállalatok vezetésében tapasztalt áldatlan állapotok felszámolását. Lengyel liberális körökben szintén ellenzik, hogy a szczecini példán felbuzdulva a kormány vagy a parlament lassítsa a magánosítást, a hajógyári esetében pedig követelik a beavatkozás időbeni korlátozását. A varsói Adam Smith Központ elemzői ennél is radikálisabb megoldást javasolnak: szerintük hagyni kellene csődbe jutni a hajógyárat, hogy a maradék, életképes részekből hadd alakuljanak ki piacérett termelési egységek.
Vg-összeállítás
