A gazdagság nem azonos a jó életminőséggel
Az ENSZ kutatói által készített Human Development Report 2002 adatai szerint 1999-ben 2,8 milliárdan éltek a világon napi két dollárnál kevesebből, 1,2 milliárdan pedig még az egydolláros jövedelmet sem érték el. Ezzel szemben a világ lakosságának leggazdagabb 5 százaléka 114-szer annyi jövedelemmel rendelkezett, mint a legszegényebb 5 százalék. További sokkolónak szánt adat, hogy az Egyesült Államok 25 millió leggazdagabb polgárának, azaz az ottani lakosság 10 százalékának annyi a jövedelme, mint a világ legszegényebb 43 százalékának, azaz közel kétmilliárd embernek.
Az egy főre jutó bruttó hazai terméket tekintve, amit általában egy adott ország gazdagságának legfőbb mutatójaként szoktak jellemezni, a 90-es évek általános javulást hoztak világszerte. Mindössze két régió volt, ahol csökkent ez a szám, mégpedig a Szahara alatti Afrikán kívül épp térségünkben, azaz Kelet-Közép-Európában és a FÁK-államokban. A rendszerváltás utáni gazdasági visszaesés évente átlagosan 2,8 százalékkal zsugorította az egy főre eső GDP-t vásárlóerő-paritáson. Magyarország 2000-ben a maga 12 416 dolláros adatával jóval a hétezer dollár körüli régiós átlag felett teljesített, és csupán Szlovénia és Csehország büszkélkedhetett jobb mutatóval. A világátlag egyébként közel 7500 dollár volt ebben az évben, a leggazdagabb országnak Luxemburg minősült 50 ezer dollárral, míg a legszegényebb az afrikai Sierra Leone, 490-nel.
A jelentés készítői felhívják a figyelmet arra, hogy az egy főre jutó GDP növekedése nem jelent garanciát arra, hogy abból a szegényebb rétegek is profitálnak, bár a statisztikákból általában erre lehet következtetni. Az országon belüli jövedelemegyenlőtlenségről 73 ország esetében ismert adat a 173-ból, ami a Föld összlakosságának 80 százalékát teszi ki. A 73-ból 48-ban nőtt az egyenlőtlenség az 50-es évek óta, 16-ban nem változott, és mindössze négyben esett. Magyarország esetében 1998-as állapot szerint a jövedelemegyenlőtleség mérésére használt Gini-mutató (amelynek nagyobb értéke nagyobb egyenlőtlenséget jelent) 24,4 volt. Ez a skandináv országokéhoz hasonló, és jobb, mint a Nyugat-Európában jellemző 30 feletti érték vagy az USA 40-es mutatója.
Még az így árnyalt kép sem mond el azonban mindent arról, hogy az adott országban milyen az emberek életkörülménye. Ezért az ENSZ szakértői megalkották a "humán fejlettségi indexet" (HDI), amely az emberi élet három legfontosabb minőségi követelményéből indul ki: hoszszú és egészséges élet, magas oktatási szint és tisztességes életszínvonal. Ennek alapján olyan tényezőkkel is kiegészítették a jövedelmi viszonyokat, mint a várható élettartam, az iskolázottság vagy az írástudás. Az így kiszámított index többnyire együtt mozog az egy főre jutó GDP-vel, de érdekes eltérések is vannak annak megfelelően, hogy az adott ország mennyire tudja jövedelmét az általános emberi életminőség javítására fordítani. Magyarország például ebben a vonatkozásban jobban áll, mint ha pusztán a jövedelmi szintet vennénk alapul. A HDI időbeni változása is sokat elárulhat az egyes országok sikeréről: 1975-ben például Szingapúr még jóval a magyar szint alatt volt, míg 2000-ben már jóval felette.
Az ENSZ kutatói szerint nincs ugyan közvetlen kapcsolat a HDI szintje és a demokrácia között, de a demokratikusabb országokban általában jobbak az életkörülmények is. Ebből a szempontból biztató, hogy a világ demokratikusabb, mint valaha. 1980 óta 81 újabb állam tett jelentős lépéseket a demokrácia felé, bár közülük csak 47 nevezhető teljesen demokratikusnak. Jelenleg a világ 140 országában tartanak többpárti választásokat, de csak 82 ország jellemezhető teljes demokráciaként, igaz, a világ lakosságának ez 57 százalékát jelenti.
