Egyeztetések az újratölthető palackokról

Többféle elképzelés között mérlegel a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVM) azzal kapcsolatban, hogy miképpen lehetne az újratölthető palackokban forgalmazott termékek részarányát növelni úgy, hogy az a piaci szereplők érdekeivel se legyen ellentétes. A visszaváltható palackokban forgalmazott szénsavas üdítők és ásványvíz aránya az elmúlt években 66-ról 30 százalékra csökkent, amivel összefüggésben Kóródi Mária környezetvédelmi miniszter néhány héttel ezelőtt jelentette ki, hogy ezek arányát legalább 50 százalékra kell növelni. Az ezzel kapcsolatos szabályozást a betétdíjakról szóló, október végéig elfogadandó kormányrendelet tartalmazza majd, ugyanakkor egyelőre a tárca szakértői is vizsgálják, hogy miképpen lehet a piaci beavatkozás minimalizálásával elérni a kitűzött célokat, s az sem tisztázott pontosan, hogy a szabályozás mely termékekre terjedne ki.

Az elképzelések között szerepel, hogy a készülő rendelet kötelező kvótákat állítana, azonban ennek mértéke az egyes termékek esetében eltérhetne - mondta lapunknak Rábai Attila, a KVM megbízott főosztályvezetője. A hatáselemzések még nem készültek el, így egyelőre az sem zárható ki, hogy piaci önszabályozással próbálják a visszaválthatós palackok arányát növelni, s ezzel a hulladékmennyiség növekedésének problémáját is megoldani, míg a kötelező - szankciórendszerrel kiegészített - kvótarendszert csak ennek működésképtelensége esetén vezetnék be.

A minisztérium és a piaci szereplők közötti kapcsolatfelvétel már megtörtént, de a megkérdezett cégek többsége a tárcának az elmúlt héten megküldött észrevételében ellenzi a kötelező visszaváltási arányok meghatározását. A betétdíjas rendszernek van létjogosultsága, de a kötelező visszaváltási arányok előírása a kis- és középvállalkozások kiszorulásához vezethet a piacról, ugyanis a palackok újratölthetőségéhez elengedhetetlen beruházások fajlagos költségei esetükben lényegesen magasabbak, mint a nagy cégeknek - összegezte véleményét Marosi Zsuzsanna, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének alelnöke. Hasonlóan vélekedett Miklósvári Géza, az Üdítőipari Szövetség elnöke is, aki elmondta: az országban évente keletkező 800 ezer tonna csomagolási hulladékból 20-25 ezer tonnát tesznek ki az eldobható műanyag palackok, s ezen belül is számos termék van, ezért nem lehet az üdítőitalokra és az ásványvizekre szűkíteni a kérdést.

Éppen ezért a megkérdezettek többsége nem a kötelező visszaváltási arányokat előíró kvótarendszer, hanem a hulladékok újrahasznosítását ösztönző licencdíjrendszer bevezetését tartja indokoltnak, amely az áprilisban elfogadott, csomagolási hulladékokról szóló kormányrendelet értelmében 2003 januárjától lép életbe. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a vállalkozások a csomagolási hulladék után kivetett termékdíj megfizetése helyett az úgynevezett licencdíjas rendszerre térjenek át, amelynek értelmében a csomagolt termékeket előállító cégek nem a központi költségvetésnek, hanem egy a piaci szereplők által működtetett közhasznú szervezetnek fizetnének, amely a befizetéseket közvetlenül a kibocsátott hulladék szelektív újragyűjtésére és hasznosítására fordítaná. (NIG)