EU-népszavazás először nálunk?
"Ha a csatlakozás támogatottságának sorrendjében tartjuk meg a népszavazást az EU-belépésről, akkor az első referendumot Magyarországon kell tartani" - idézte több hírügynökség Aleksander Kwasniewski lengyel köztársasági elnök egy mondatát a csehországi Castolivicében múlt héten tartott visegrádi csúcs utáni sajtótájékoztatón. A felmérések szerint évek óta hazánkban a legstabilabb és a legnagyobb az "igen" tábora; Castolivicében 80 százalék körüli magyar támogatottságról beszéltek. Magyarország után Szlovákia következhet, ahol az "igen" 60 százalék körüli győzelmére lehetne számítani, majd Lengyel- és Csehország lehetne a sorrend.
Lapunk értesülései szerint a Külügyminisztérium (KüM) és a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) gondozásában már készül is az a kormányhatározat, amely a közvélemény EU-kommunikációs felkészítésének feladatait, illetve a népszavazás előkészületeit taglalja. Eddig kizárólag a KüM foglalkozott a közvélemény-felkészítéssel, a készülő kormányhatározat most a MeH-et is bevonná ebbe a tevékenységbe, olyan feladatokat osztva rá, amelyekkel a KüM eddig nem tudott foglalkozni, vagy nem is volt még feladat.
Úgy tudjuk, magyar belpolitikai akadályai nincsenek, hogy hazánk vállalja a népszavazási úttörő szerepét, s így segítsen a többi jelölt "igenpárti" kampányának.A népszavazás időpontjának végső kijelölésével azonban mindenképpen meg kell várni, hogy az Európai Bizottság október 16-án megnevezze azokat a jelölteket, amelyekkel javasolja és lehetségesnek látja a csatlakozási tárgyalások idei lezárását, s ezzel az első bővítési körbe való bekerülést. Noha hoszszú hónapok óta a legtöbb jel arra mutat, hogy a 2001. decemberi laekeni EU-csúcson erre esélyesnek nevezett tíz állam mindegyike bekerül ebbe a csoportba (hazánk mellett Cseh-, Lengyel-, Észt- és Lettország, Szlovákia, Szlovénia, Litvánia, Ciprus és Málta), nem lehet kizárni eltérő forgatókönyvek megvalósulását - főleg, ha Szlovákiában Vladimír Meciar hatalomra kerül a szeptember 20-21-ei választások után, vagy ha Lengyelország felkészülésének megítélésében változás áll be.
A magyarországi népszavazás minél korábbi megrendezése mellett szóló érv, hogy az "igen" remélt elsöprő többsége kedvezően befolyásolhatja a csatlakozási szerződések ratifikációját a többi tagjelölt mellett az uniós parlamentekben is. Ellenérv viszont, hogy ha csak március-április során sikerül aláírni a szerződéseket (amint azt Verheugen bővítési biztos jósolta a decemberi tárgyalászárás esetére a szövegezés és a fordítás időigényességére utalva), akkor egy májusi referendumig nagyon kevés idő áll rendelkezésre a szerződés megismertetésére, illetve az alkotmánynak azokra a módosításaira, amelyekre mindenképpen szükség van a csatlakozáshoz, és amelyeket sokak szerint a szerződés aláírása és a népszavazás időpontja között kell megejteni (utóbbiakról lásd VG, 2002. július 26.). A magyarországi népszavazás elsősége mellett szól az is, hogy az unió legutóbbi bővítésénél is aszerint alakult a referendumok sorrendje, hogy melyik jelöltnél milyenek voltak a várható eredményre vonatkozó kilátások: elsőként Ausztriában, majd Finn-, Svédországban, végül pedig Norvégiában tartottak népszavazást (utóbbiban a "nem" győzött). Ez a sorrend olyan jól sikerült, hogy számos szakértő szerint a svédek végül nem kis mértékben azért szavaztak csekély (52:48) többséggel a csatlakozásra, mert két héttel korábban a finnek többsége is a belépés mellett tette le a voksát (57:43-as arányban).
-->
