Fed: lebegtetett kamatlépés

Alan Greenspannek nem remegett meg a keze. A Federal Reserve ezúttal sem okozott nagy meglepetést, a piaci szereplők többsége ugyanis nem számított kamatvágásra. Az egyetlen kérdés azonban, ami minden elemzőt foglalkoztat, az az: lesz-e még az idén kamatcsökkentés?

Greenspan, érthető okokból, erről bölcsen hallgatott, de a nagy Fed-tudorok szinte biztosra veszik, hogy még az idén ismét belenyúl a gazdaságba a monetáris irányítás. Korábban már jelezték, hogy a semleges álláspontról eltolódott a Fed hozzáállása a növekedési aggodalmak irányába. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az infláció nem fenyegető mértékű, míg a növekedéssel kapcsolatban egyre komolyabb kételyek merülnek fel a közgazdászokban is.

Az amerikai makroadatok nem sokat segítenek a kérdés eldöntésében, mert meglehetősen vegyes színben tüntetik fel a gazdasági folyamatokat. A kulcskérdés mindenképp a lakossági fogyasztás lesz, mivel ez táplálta a tartalék lángot az amerikai gazdaságban a nehéz időkben. A többi szektor azóta sem tért igazán magához, és most az eddig többé-kevésbé szilárdnak hitt fogyasztás is kezd meginogni.

A legutóbbi júliusi kiskereskedelmi forgalmi adatok ugyan a vártnál nagyobb, 1,2 százalékos növekedést mutattak, de a bővülés nagymértékben az eladott személygépkocsik száma emelkedésének volt köszönhető. Ennek pedig az a prózai magyarázata, hogy az autókereskedők a tetemes árengedmények mellett nullaszázalékos finanszírozási lehetőségekkel csábítják a vevőket. Az autóktól megtisztított kiskereskedelmi forgalom pedig már jóval borúsabb, és félő, hogy reálisabb képet fest a gazdaság helyzetéről.

A Fed mindenesetre annyit elismert, hogy az értékpapír-piaci árfolyamesések kedvezőtlenül befolyásolhatják a növekedési pályát. A nyílt piaci bizottság ugyanakkor úgy véli - feltehetően igaza van -, hogy a tavalyi kamatcsökkentési hullám még nem fejtette ki teljes mértékben hatását. Az eddigi empirikus vizsgálatok azt mutatták, hogy egy-egy monetáris lazításnak/szigorításnak az Egyesült Államokban hat-kilenc hónap az átfutása, addigra jelentkezik a hatása a reálgazdaságban. Más kérdés, hogy ha a tavalyi összesített 4,75 százalékpontos csökkenés nem volt elég a gazdaság beindítására, akkor még 25-50 bázispont aligha segít bármit is. Ráadásul a jelenlegi 1,75 százalékos kamatszintből már nincs nagyon mit vágni. Egyelőre kevés elemző jósol újabb recessziót, így az is érthető, hogy a Fed tartalékol muníciójával. Ha most kamatot csökkentett volna, nem tudna mit tenni, ha válság közeli helyzetbe kerülne a gazdaság.

Amennyiben a Fed az idén mégis kamatot csökkentene, azzal talán csak a piaci befektetők hangulatát javítaná, akiket megnyugtatna az az egyre inkább illuzórikusnak mondható tudat, hogy a Fed résen van. Az utóbbi években egyébként nem volt jellemző a Fedre, hogy cserbenhagyta volna a részvénypiacot, amikor forróvá kezdett válni a helyzet, mindig lehetett rá számítani. A piaci szereplők pedig most is bíznak abban, hogy egy csónakban eveznek a Feddel.

Greenspannek azonban van még egy-két aduja talonban. A Fed elnöke legutóbbi meghallgatásán kitért arra is, hogy az ingatlanpiaci áraknak nagyobb hatása van a fogyasztók magatartására, mint a tőzsdei jegyzéseknek. Tény, hogy az utóbbi időben egyre több háztartás dönt úgy, hogy kihasználja a rendkívül alacsony kamatok nyújtotta lehetőségeket, és refinanszíroztatja lakását/házát. Az ekképpen felszabadult tőke egy részét pedig fogyasztási szokásainak fenntartására fordítja.

Ez első hallásra jól hangzik, hiszen az ingatlanpiacon nem ismertek a tőzsdére jellemző kilengések. A kölcsönoldalon azonban már egyre óvatosabbak a hitelintézetek, ami azt jelenti, hogy egyre nehezebb lesz hitelhez jutni. Sok múlik tehát azon, hogy előbb fogy-e el a fogyasztás fenntartásához szükséges pótlólagos forrás, mint a gazdaság talpra állása, mert az első verziónak drasztikus hatása lehet a fogyasztásra.

Mindez innen, Európából szemlélve nagyon izgalmas, de arról sem szabad elfeledkezni, hogy a piacon közben ismét az vált az uralkodó véleménnyé, hogy az amerikai gazdaság az idén is maga mögé utasítja majd az öreg kontinenst. Ez pedig az európaiak számára nem sok jóval kecsegtet.