Magyarország, 1990-2001
Most első ízben készült olyan kötet - mintegy kétszáz oldalnyi terjedelemben -, amely nem kevesebbre vállalkozik, mint a rendszerváltás óta eltelt tizenkét esztendő folyamatainak átfogó bemutatására. Ennek során a kutatók kiemelik a legutóbbi év fő tendenciáit, s ezekhez a legfrissebb mérési eredményeket rendelik hozzá. Amennyire a terjedelmi korlátok megengedik, most és a következőkben ízelítőt adunk az átfogó munkából.
A népesség és a jövedelmek eloszlását az elmúlt évezred végén az jellemezte, hogy a magas jövedelmű országokban élt a föld népességének 15 százaléka. Ezek az országok rendelkeztek a világ bruttó nemzeti jövedelmének 56 százalékával, ami egy lakosra számítottan 25 700 nemzetközi dollárt jelent. Az alacsony jövedelmű országokban az összes jövedelem 11 százaléka - egy lakosra 1900 dollár - jutott az össznépesség negyven százalékára.
A múlt század utolsó évtize-
dében százmillióval - 3,5 százalékkal - nőtt azok száma, akik napi két dollárnál kevesebből élnek. Őket tartják a nemzetközi szervezetek szegénynek. Mivel ez a növekedés kisebb mértékű volt, mint az össznépesség szaporodása, így a szegények aránya is csökkent valamelyest: a világ lakosságának 51 százalékáról 48-ra. Ezen belül a legszegényebbek, a legfeljebb napi egy dollárból élők száma az ezredfordulón 1,2 milliárd volt. Ez az össznépesség egyötöde. Az ide tartozóknak a száma és az aránya is mérséklődött, lényegében annak következtében, hogy Kínában 146 millióval csökkent a számuk, míg a világ többi részén "mindössze" 45 millióval emelkedett.
Az ezredforduló idején Magyarország lakossága a világ népességének 1,7 ezreléke volt, a magyar gazdaság pedig a világtermelés 2,7 ezrelékét adta. Az egy lakosra jutó termelés vásárlóerő-paritáson számolva 11 ezer nemzetközi dollár körüli. Ez a világátlagnál 60 százalékkal nagyobb, az Európai Unió átlagának pedig a fele.
Ha az egy lakosra jutó termelést tekintjük, úgy a Magyarországnál fejlettebb országokban 950 millió ember, a föld népességének 15-16 százaléka él. Az országok kisebb csoportjait tekintve - ilyen például a CEFTA vagy az EU-tagjelöltek - hazánk a mezőny első felében áll: a hét CEFTA-ország között a harmadik, a 13 tagjelölt sorában az ötödik helyet foglalja el, mind az utóbbi öt esztendő fejlődési ütemét, mind pedig a fejlettség színvonalát nézve.
Hazánk lakossága 2001 elején 10,2 millió fő volt. Mivel a halálozások száma meghaladja a születésekét, az ország népessége 1981 óta fogy. A nyolcvanas évtizedben a csökkenés 3,1 százalékos volt. A kilencvenes években - a 2001-es népszámlálással bezárólag - nagyobb mértékű volt a természetes fogyás, annak jelentős részét azonban ellentételezte a külső vándorlás különbözete, így ebben az időszakban a népesség tényleges csökkenése 1,7 százalék volt.
Minthogy ezalatt a világ népessége folyamatosan nőtt, hazánk lakosságának aránya - mint már szó volt róla - a föld lakói között 2,4-ről 1,7 ezreléknyire csökkent két évtized leforgása alatt. A térség más országaihoz hasonlatos módon a század utolsó évtizedében Magyarországon is felerősödtek azok a tendenciák, amelyek a népesedési folyamatokban korábban is érvényesültek. Folytatódott a születések számának már 1975 óta tartó csökkenése. A halálozások száma a hatvanas évek második felétől növekedett, 1993 óta pedig lassú csökkenésnek indult.
A férfiak születéskor várható élettartamának több évtizedes csökkenését 1993-tól szerény emelkedés váltotta fel: a 67 év, amit 2000-ben prognosztizáltak, már majdnem elérte azt a 68 évet, amelyet az eddigi legnagyobb értékként 1966-ban számítottak.
A nők várható élettartama lassan, de majdnem folyamatosan nőtt, és 2000-ben 76 év volt. Az EU átlagánál a magyar férfiak élettartama 8,6, a nőké pedig 6,1 évvel volt alacsonyabb 1999-ben.
Tovább módosult a magyar lakosság korösszetétele. A gyermekkorúak aránya 17 százalékra esett vissza (1990-ben még 21 százalékot tett ki), az idősebbeké pedig 13-ról 15 százalékra növekedett.
Ebben az összetétel-változásban nagy szerepet játszott az, hogy a bevándorlók nagyobb része munkaképes korú felnőtt. A gyermekkorúak aránya egyébként hasonló, mint az Európai Unió államaiban, az időseké viszont attól elmarad.
