Melyik vállalat a hatékonyabb?

A vállalati hatékonysági vizsgálatok hazai és nemzetközi tapasztalataiból kitűnik, hogy a valamenynyi termelési (ráfordítási) tényező együttes hatékonyságát tükröző mutató nehezen értelmezhető. Az Ecostat egyik új kutatásában - matematikai-statisztikai módszerekkel - kiválasztott és értékelt hat parciális mutatót, és ezeket elemezte az 1997-2000. évek vállalati adatbázisából.

E mutatók valamilyen mértékben az összes többi információ tartalmát is magukban hordozzák, és időbeli változásaikból általános következtetések vonhatók le.

Az iparnak, ezen belül a feldolgozóiparnak nemzetgazdaságunk elmúlt néhány évi fejlődésében betöltött kiemelkedő szerepéhez kevés kétség férhet. Talán a bányászat 3-4. helyezése tűnhet sokak számára meglepőnek. Ez azonban már nem a több évtizeddel ezelőtti autark gazdaságpolitika önellátásra berendezkedett bányászata, hanem annak - a piacgazdaság viszonyaihoz igazított - maradványa, amely maximálisan alkalmazkodott a versenyfeltételekhez és a módosuló szerkezetű hazai igényekhez. Hasonló magyarázat fűzhető a szállítás-hírközlésnek a bányászattal holtversenyben elért helyezéséhez. Emellett az is köztudott, hogy itt találhatók a nehezen racionalizálható állami nagyvállalatok. Ezek alacsony hatékonyságát ellensúlyozni tudta a hírközlés, amely a rendszerváltás utáni évek jelentős húzóágazatának tekinthető.

Az ingatlanügyletek ötödik helyezésének jogosságáról vélhetően szintén keveseket kell meggyőzni. Ez az utóbbi idők vállalatalapítási fellendülésének legújabban fejlesztett területe, amelyhez előzetes jogi, pénzügyi és piaci ismeretekre van szükség. A szakma befektetői ágához természetesen jelentős pénzügyi háttérre is szükség van. Ez az új vállalati kezdeményezéseknek az egyik legjobb terepe, amelynek expanzióját az ingatlanpiac meglóduló kereslete jelentős mértékben elősegítette.

Az egyéb szolgáltatások a mezőny első felébe tartozó hatodik helyezése szintén alátámaszthatónak tűnik, ha figyelembe veszszük az ágazat vegyes profilját és a piacgazdaság korábbi időkből hiányzó kiegészítő-szolgáltató tevékenységét, amely szinte piaci vákuumba tört be.

Az üzleti vállalkozásként folytatott oktatás is fellendülő piacra próbál betörni, mivel azonban sok vállalkozás többnyire bürokratikus korlátok között fejlődhet, az itt működő gazdálkodószervezetek teljes mértékben még nem tudták kiaknázni tartalékaikat.

Az egészségügyi szolgáltatások előtt is jelentős fejlődési lehetőségeket nyit meg a piacgazdaság. Ahhoz azonban, hogy ezeket a vállalkozások megfelelően ki tudják használni, szükség van az ágazat átfogó reformjára. Ennek hiányában egyfajta "stop-go" politika árnyékában a legjövedelmezőbb feladatok "kimazsolázásával" is csak ellentmondásos eredmények érhetők el. Mindez együttesen elfogadhatóvá teszi az ágazat tizedik helyezését.

A két utolsó helyezett, az építőipar és a szálláshely-szolgáltatási ágazat értékelése tűnik a leginkább vitathatónak. Az építőipar az elmúlt három évben a nemzetgazdaság általános konjunktúrájától eléggé elmaradó ütemben és területileg is eléggé ellentmondásos keresleti viszonyok között fejlődött. Az ágazat nagyvállalatai jelentős mértékben nem használták ki kapacitásaikat, és erős alkalmazkodási, átalakulási kényszernek voltak kitéve. Mindez együtt már érthetőbbé teszi az ágazat vállalatainak tartózkodó értékítéletét.