Otthoni ápolásra 4,5-5 milliárd
Amíg 1997-ben 203 szolgáltatóval kötött otthoni ápolásra szerződést az OEP, tavaly 340 volt a számuk, s 34 ezernél több esetet láttak el. Egy-egy ellátásra átlagosan 32 ezer forintot fizetett a biztosító, többségében a 61 évnél idősebbek gondozását fedezték belőle. Kezdetben az ország lakosságának 74 százaléka számára volt elérhető ez az ellátás, mára csaknem teljes a lefedettségi mutató. Ám mint azt a főigazgató asszony mondta, a kis- és közepes településeken élők hozzáférési esélyei szerények, amin megfelelő jogszabály-módosítással kell javítani.
A betegek otthoni ápolását végzők között több mint 27 százalék a diplomás, többségük gyógytornász. A nem diplomás ápolók javarészt a háziorvosi szolgálatoknál dolgoznak főállásban, s így időnként dupla pénzt fizet számukra az OEP, ami a rendszer teljes körű áttekintésével elkerülhető.
Szakorvosoknak és közgazdászoknak kell meghatározni, hogy milyen szolgáltatásokat lehet és anyagilag is érdemes a betegek otthonában végezni. Nem hatékony például az idegkárosodás miatt teljes ápolásra szoruló beteget hetente egyszer megtornáztatni az otthonában, az ő rehabilitációjuk komplex ellátást igényel. A leggyakoribb otthoni ellátást a fekélyes betegségekben szenvedőknek, a féloldali bénultaknak, a combnyaktörést elszenvedetteknek nyújtják. Ám az ellátásokról vezetett dokumentációk nem tükrözik a betegcentrikus szemléletet, helyette a tevékenységorientáltság a jellemző. Ezért azt javasolja a szolgáltatást vásárló OEP, hogy az illetékes orvosi szakmákkal közösen vizsgálják felül az otthoni szakápolást és annak finanszírozási szabályait, s dolgozzák ki a gyógyintézményen kívüli ápolási feladatok integrálásának lehetőségét is.
Az ápolói szakma társadalmi és anyagi elismerése nélkül azonban nem lehet eleget tenni az egyre növekvő igényeknek. Pedig az ország népességének elöregedése együtt jár az otthoni szakápolás iránti szükségletek bővülésével. Már ma is sok olyan idős beteg fekszik a kórházi osztályokon, aki szociális helyzete, egyedülálló állapota miatt szorul erre a gondoskodásra. Matejka szerint megoldást jelenthetne, ha a gyógyszertárak létesítését és működtetését szabályozó jogszabályhoz hasonló készülne az ápolás területére is. Ezzel elérhetnék, hogy csak a szakmailag képzett ápolók kapjanak működési engedélyt, ám munkájukat meg is kell fizetni. Ez még így is költséghatékonyabb lenne a drága kórházi ápolásnál. Egy gyógyintézeti eset költsége jelenleg százezer forint, ami több mint háromszorosa az otthoni ápolás költségének. Matejka indokoltnak látná, ha jövőre megháromszoroznák, 4,5-5 milliárd forintra növelnék a tb e célra fordítható kasszáját. (NTE)
