Törzsutasbotrány Berlinben
A társadalom nem várhatja el a képviselőktől, hogy szentek legyenek - vonta meg némi malíciával a Németországban egyre terebélyesedő törzsutasbotrány talán végsőnek is beillő mérlegét a szövetségi parlament alsóházának elnöke. Wolfgang Thierse a Bild am Sonntag című lapnak nyilatkozva úgy vélte, hogy a képviselők teljesen normális emberek, akik a stressz hatása alatt néha hibákat követnek el. Nos, ezek a hibák Gregor Gysi berlini alpolgármesternek a teljes bukást hozták. A volt keletnémet állampárt utódszervezeteként működő PDS (Demokratikus Szocializmus Pártja) első számú sztárpolitikusa, a volt NDK területén helyenként 30-40 százalékos támogatottságnak örvendő tömörülés legnépszerűbb figurája néhány napja mind alpolgármesteri, mind a berlini városházán betöltött gazdasági szenátori posztjáról lemondott, miután kiderült, magáncélokra használta fel azokat a törzsutaspontokat, amelyeket hivatalos útjaival gyűjtött össze. Ez egyébként Németországban sem jogellenes. Gysi azonban úgy vélte, morálisan tarthatatlanná vált helyzete amiatt, hogy az állam pénzének felhasználása során mintegy mellékesen keletkezett bónuszpontokat nem ajánlotta fel az államnak (például úgy, hogy egy soron következő hivatalos úthoz használja fel az ingyenjegyet), hanem családtagjainak adta. Néhány nappal Gysi távozása előtt egyébként hasonló okokból mondott le posztjáról a Bundestag történetének első török származású képviselője, Cem Özdemir is. Az ügy Gysi lemondása után nem állt meg, hanem valóságos boszorkányüldözés kezdődött. A Bild három újabb politikusról (a CSU, az SPD és a PDS egy-egy parlamenti képviselőjéről) közölte, hogy szintén magáncélokra használta fel a hivatali útjai révén összegyűjtött bónuszpontokat, az érintettek ezt el is ismerték, de nem mondtak le, sőt, személyiségi jogok megsértése miatt a Bundestag főtitkára és a Lufthansa beperelte a lapot, valamint a további adatokat nyilvánosságra hozó adófizetők szövetségét. Az ügy ezután tengeri kígyóvá kezdett alakulni. Kiderült, hogy a zöldek parlamenti frakcióvezetője is érintett, de ő sem mondott le, igaz, elismerte hibáját és felajánlotta, hogy visszafizeti a parlamentnek az összeget, majd újabb és újabb politikusok neve bukkant fel, akik hol elismerték, hol cáfolták érintettségüket, miközben Thierse parlamenti elnök (saját főtitkárának némileg ellentmondva) felszólította a Lufthansát, adja át az összes érintett politikus listáját, amit a cég megtagadott. Thierse közölte, hogy a Bild csak a légitársaságtól lophatta el az adatokat, a lap válaszul bemutatta, hogy a Bundestagban is létezik nyilvántartás a pontokról, és alighanem ez volt az a pillanat, amikor az átlagember számára a történet végképp követhetetlenné vált (értelmetlenné már talán sokkal korábban). Joggal kajánkodott a Financial Times glosszaírója azon, hogy bő másfél hónappal a szövetségi parlamenti választások előtt Németországban nem a gazdaság siralmas állapota, az ismét emelkedő munkanélküliség vagy a romló német versenyképesség a közbeszéd fő témája, hanem egy erkölcsi nüansznak tűnő kérdés. Mint a Reuters írja, Németországban is sokan meg vannak győződve arról, hogy a politikusok jóval többet lopnak, mint a törzsutaspontok értéke. Tanulságként annyi azonban mindenképpen levonható, hogy a jelenleginél sokkal precízebben kell szabályozni a közszféra szereplői által kapott különféle jutalmak és egyéb juttatások ügyét. Alighanem az az 1996-os törvény sem lesz tartható, amely - mint a Süddeutsche Zeitung emlékeztet - csak egy csekély adót fizettet a bónuszpontok felhasználása után (a Lufthansa a bónuszutak értékének két százalékát köteles az államkasszába befizetni). Valószínűtlen ugyanakkor, hogy a németeket "jutalomutaztató" külföldi légitársaságok is rendesen megfizetik ezt az adót. És a nagy hangzavarban alig lehetett meghallani a kérdést: vajon azok a polgárok, akik nem politikusként, hanem például egy vállalat alkalmazottjaként repülnek olyan gyakran, hogy ingyenjegyeket gyűjtenek össze, vajon minden esetben felajánlják-e ezeket munkáltatójuknak. Joggal állapíthatta meg idézett interjújában Thierse, hogy a társadalomnak a politikusokkal szemben nem szabad egészen más mércéket alkalmaznia, mint saját magával szemben, persze a politikusoknak is megvan az a kárhozatos kötelességük, hogy betartsák a törvényeket.
