A hosszú távú fejlődés lehetőségei

Magyarország hosszú távú társadalmi-gazdasági fejlődési lehetőségeit, mozgásterét, várható kilátásait a nemzetközi feltételrendszer jelentősen befolyásolja - állapítja meg legújabb tanulmányuk. Az évtized közepére várható uniós csatlakozásunk egy hosszabb, 10-15 éves előrejelzés fontos eleme, első állomása. EU-tagságunkkal új, alapjaiban más időszak kezdődik. Mintegy fél évtized mindenképpen szükséges lehet az asszimilációhoz, a beilleszkedéshez. Ezután pedig reményeink szerint fejlett EU-tagállamként vehetünk részt az európai és a világgazdasági fejlődésben. A csatlakozás utáni időszakban a nemzetközi erőviszonyokból és a hazai fejlődési pályákból adódóan többféle fejlődési változat lehetséges.





>> Az Európai Unió jövője



A világgazdaságban várható folyamatok feltehetően az Európai Unión keresztül hatnak majd Magyarországra. Hazánk további útját is leginkább e térség politikája és gazdasági fejlődése határozza majd meg. Természetesen a világméretű konjunkturális mozgások időlegesen akár zavarokat is okozhatnak majd.

Az Európai Unió jövőjével kapcsolatban több forgatókönyv képzelhető el. Ezek a hosszú távú politikai érdekek és a rövid távú gazdasági szükségletek ellentmondásából is fakadhatnak. Kérdéses az európai államok szövetségi formájának a kialakulása is. Jelenleg a tagországok GDP-jük 1 százalékát fizetik a közös költségvetésbe, ám egy föderatív államforma megfelelő belső kohéziójának biztosításához ennél egy nagyságrenddel nagyobb központi forrásra lenne szükség - vélik a kutatók.

Sok tekintetben még homályosak az unió bővítésének gazdasági feltételei is.

A legnagyobb probléma a közös agrárpolitika. A csatlakozó országok integrálása óriási fejlesztési támogatásokat igényel, egyes becslések szerint a magyar gazdaság korszerűsítéséhez 1000-2000 milliárd forint közötti összeg szükséges. A csatlakozó országok mezőgazdaságának az uniós átlaghoz való felzárkóztatása összesen 40-50 milliárd dollárt is igényelhet. A belépés előtt álló államok kedvezőbb mezőgazdasági adottságai miatt a jelenlegi nyugat-európai agrárgazdasági termelőkapacitásoknak egy részét le kellene építeni.

Az unióba tartók integrálására megoldást jelenthet az olcsóbb munkaerő kihasználása is. Ez a helyi ipar jelentős fellendítését eredményezhetné, de nagyarányú alkalmazása az unió munkavállalóinak érdekeit sértheti. Egy másik ellentmondást jelenthet, hogy a közös valuta stabilitása restrikciós költségvetési politikát feltételez, és az újonnan belépő országok számára szükséges nagyvonalú segítség alááshatja a nehezen megteremtett pénzügyi stabilitási feltételeket. Mindebből következik, hogy a csatlakozók felzárkózása szempontjából nemcsak a csatlakozás dátuma, hanem annak feltételei is meghatározóak.





>> Előnyök és gondok



Magyarország belépése a GMU-ba (Gazdasági és Monetáris Unió) javítja az üzleti szféra versenyképességét. E javulás legfőbb forrása az lesz, hogy csökken a határon átnyúló, valutaátváltáshoz kapcsolódó tranzakciók költsége és az árfolyam-kockázati prémium. A GMU-ba való belépés után megszűnnek a magyar gazdasági növekedés előtti rövid távú külgazdasági egyensúlyi korlátok. Ott ugyanis nincsenek előírások a külkereskedelmi vagy a folyó fizetési mérleg nagyságára vonatkozóan. Ezért a fizetési mérleg romlása nem okoz azonnali problémát. Hosszabb távon azonban a tartós egyensúlyzavar csökkenti az ország növekedési potenciálját, és fizetési zavarokhoz, költségvetési megszorításokhoz vezethet.

Magyarország szempontjából a GMU-hoz való csatlakozás hátrányai egyrészt ugyanazok, mint a jelenlegi uniós országok esetében jelentkező hátrányok általában, vagyis: az önálló monetáris politika feladása és az elvben még megmaradó fiskális (költségvetési) politika lehetőségeinek nagymértékű beszűkülése. Ugyanakkor jelentkeznek további olyan hátrányok, amelyek az ország eladósodottságából, alacsonyabb szintű fejlettségéből és versenyképességéből következnek.

Magyarország jelenlegi bruttó tartozása (ami a külföldiek által itt befektetett működőtőkéből, a beáramlott portfólióbefektetésekből és a még meglévő hitelekből tevődik össze) mintegy 50 milliárd eurót tesz ki. Ha bármilyen ok miatt erőteljes jövedelemkiáramlás indulna meg (ez az aszimmetrikus sokk egyik formája), akkor annak sem a kamatlábak emelése révén nem lehetne ellenállni (mert a maastrichti kritériumok nem engednek meg lényegesebb eltérést a közös kamatlábtól), sem pedig újabb állampapírok kibocsátásával nem lehetne a hiányt fedezni (az államháztartás adósságára vonatkozó maastrichti limit miatt). Így csupán egy hatékony eszköz maradna: a költségvetési kiadások megnyirbálása, amely viszont társadalmi elégedetlenségekhez vezetne.

A következő probléma abból származik, hogy az átlagos hazai árszínvonal, vagyis a nemzetközi forgalomba is kerülő áruk belföldi ára, ha azt euróra átszámítjuk, nagymértékben elmarad az uniós áraktól. (Hasonló a helyzet a többi csatlakozó ország esetében is.)

A csatlakozást követően elkerülhetetlen, hogy az egységesülő piacon a külkereskedelmi forgalomba kerülő termékek esetében be ne induljon egy árigazodás. Ez azt jelenti, hogy a csatlakozó országok árszínvonala emelkedik, vagyis - a kutatók prognózisa szerint - kezdetét veszi egy csatlakozási vagy felzárkózási infláció.

Ez a folyamat mindenképpen a nemzeti valuta reálfelértékelődésével jár együtt, de ez két formában fordulhat elő. Az egyik, ha a nominális árfolyam rögzített, és a hazai infláció meghaladja az uniós átlagot. A másik, ha a két infláció lényegében azonos, de a nemzeti valuta nominálisan felértékelődik. A gazdaságpolitika szempontjából ez azt jelenti, hogy az egyesített piacon jelentkező árfelhajtó erővel szemben erőteljes restrikciót (vagyis a helyi vásárlóerő szűkítését) kell alkalmazni annak érdekében, hogy az előírt, maximum 1,5 százalékpontos különbség tartható legyen.

A GMU-hoz csatlakozás tehát az erős restrikció veszélyével jár, illetve azzal a negatív hatással, amit az erős restrikció a gazdasági növekedésre és a társadalmi közhangulatra gyakorolhat.

A valuta nominális felértékelése ugyan lehetővé teszi az árak konvergenciáját, viszont rontja az export versenyképességét, amit csak a termelékenység erőteljes növelésével lehet kompenzálni. Ebben az esetben végül is az igazodás nem annyira az árak, mint inkább a relatív bérszínvonal emelkedésén keresztül következik be.

A monetáris unióhoz való csatlakozás kockázata tehát abban rejlik, hogy az árak közeledése az uniós átlaghoz és a GMU-tagság követelményeinek betartása határozottan ellentmond egymásnak. GMU-tagság esetén túlzottan erős restrikciós politikára lenne szükség az inflációra vonatkozó előírások kikényszerítése érdekében.





>> A támogatások mértéke



A csatlakozási szerződés aláírását követően Magyarország hozzáférhet a közösség strukturális alapjai és a kohéziós alap forrá-saihoz. Az Európai Tanács 1999. márciusi berlini csúcstalálkozóján elfogadott költségvetési elő-

irányzatok népességarányos elosztása alapján Magyarország 2004 és 2006 között évente és sorrendben 1,4, 1,8 és 2,1 milliárd euróhoz juthat.

Ez ugyan kevesebb, mint a jelenlegi nettó haszonélvezőknek juttatott összeg, de 7-10-szerese annak, ami az előcsatlakozási alapokban rendelkezésünkre áll. Az 1,46 milliárd euró az éves átlagnak mintegy 30 százaléka, azaz közel 400 millió jut a mezőgazdaságnak.

A forrásbevonást korlátozza, hogy a közösségi források GDP-hez viszonyított arányát 4 százalékban maximálta az Európai Bizottság. Az EU által meghatározott támogatások maximuma Magyarország esetében - a csatlakozás időpontjára 60 milliárd eurós GDP-t feltételezve - legfeljebb 2,4 milliárd euró lenne.

A többi tagországhoz hason-lóan Magyarország is GDP-jének összesen 1,27 százalékát fogja közvetlenül befizetni a közösségi költségvetésbe (ez tartalmazza a vámbevételeket, az áfabevételek egy részét és az úgynevezett GDP-faktort), ami jelenleg összesen 570 millió euró körüli összeg.

Emellett a strukturális alapokból kapott támogatások 25, esetleg 50 százalékos társfinanszírozást igényelnek, vagyis az egyes országok költségvetési helyzetétől is függenek. Ha a legkedvezőbb - 25 százalékos - társfinanszírozást tételezzük fel, akkor éves átlagban 95 milliárd forint pótlólagos kiadás terheli majd a központi költségvetést a kutatók számításai szerint.





>> Lehetséges variációk



Az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézetben több lehetséges forgatókönyvet gondoltak végig az elkövetkező mintegy másfél évtizedre. A lényeges eltérések a csatlakozás időpontjában és a külső-belső feltételrendszerek sajátosságaiban vannak.

Egy reálisan optimista fejlő-dési változatban azt feltétele-

zik, hogy EU-csatlakozásunkra 2005-2006 körül sor kerül, és mindez kedvező gazdasági feltételek között történik. Mezőgazdaságunk és elmaradott terüle-

teink fejlesztéséhez forrásokat kapunk, amelyek elérhetik a magyar GDP 3-4 százalékát. Emellett további forrás áramlik a magángazdaságba, azaz együttesen a GDP 6-8 százalékát elérő, pótlólagos fejlesztési forrásokban részesülünk.

A csatlakozásig a magyar gazdaság 4-4,5 százalék körüli növekedési pályán maradhat, az egyensúlyi feltételek jelentős változása nélkül. Ez a számítás azt feltételezi, hogy a beszállítói és kisvállalkozói program sikeresen halad előre, és ez mérsékli külkereskedelmi egyenlegünk romló tendenciáját.

A kutatók feltételezik, hogy a Magyarországon működő multinacionális cégek továbbra is hazánkban fektetik be profitjuk nagyobb részét, és nem történik jelentősebb tőkekivonás, emellett a portfólióbefektetések szintje sem változik lényegesen.

A világ 200 legnagyobb cégének mintegy fele Magyarországon is jelen van. A legnagyobb társaság éves árbevétele a magyar GDP-nek mintegy négyszerese, és a századiké is mintegy egyhetede annak.

Ez mutatja a magyar gazdaság nyitottságát a világpiacra. Magyarország száz legnagyobb vállalata közül a Mol az elmúlt évben túllépte az egybillió forintos nettó árbevételt, valamint több magyar nagyvállalat is komolyabb nemzetközi hálózatot épít. Az Ecostat Top 100 rangsorában - amely GDP szerint mutatja a cégek nagyságát - a Matáv az első, a Mol a második, az Audi a harmadik.

Számottevő előrehaladás várható az információs infrastruktúrában és az autópálya-építéseknél, így a közlekedési infrastruktúra kiépítésében az Európai Unió elvárásainak is megfelelünk. Az oktatás további fejlesztése a hátrányos társadalmi rétegek további leszakadásának megakadályozását segítheti.

Erősödő társadalmi kohézióhoz vezet, ha a gazdasági és társadalmi célokat illetően konszenzus jön létre a pártok között - tételezi fel az Ecostat tanulmánya. Ennek nyomán javulni fog az állampolgári bizalom a politikai intézményrendszerben, és jelentősen mérséklődhet a korrupció. Mindez hozzájárul a gazdasági hatékonyság növeléséhez, erősíti a gazdasági fellendülést.

Az uniós csatlakozásunkat követő években számíthatunk erőteljesebb tőkebeáramlásra is. Ez felgyorsíthatja a gazdasági növekedés ütemét, és 5 százalék körüli, vagy a feletti növekedési ütem elérését is lehetővé teszi.

Az Ecostat optimista, de még reálisan elképzelhető fejlődési forgatókönyve szerint a magyar gazdaság 2015-re a tizenötök akkorra feltételezett fejlettségének a 80 százalékát is elérheti. Egy jelentősebben kibővült Európai Unióval számolva pedig minden bizonnyal elérhetjük az uniós átlagot, hiszen a teljes körű bővítés akár 15-20 százalékkal mérsékelheti az EU átlagos fejlettségét.

Az Ecostat felvázolt forgatókönyve alapján Magyarország 2015-ig komoly eredményeket érhet el a felzárkózási folyamatban: az életszínvonal jelentős növekedésében, a demográfiai folyamatok és az egészségügy javulásában, a társadalmi feszültségek csökkentésében és egyéb mutatók javulásában.





>> Egyéb változatok



Más forgatókönyvek is elképzelhetők az elkövetkező másfél évtizedre. Ezek azzal számolnak, hogy a belépés elhúzódik, vagy ha meg is történik, csak egy gyenge kohéziós változatban. Ennek során nem lesz érdemi forrásbeáramlás az országba, csupán a GDP-nek mintegy 1 százaléka körüli támogatás valósul meg. Több fejlődési nehézség is jelentkezhet, így továbbra is jellemzőek maradhatnak az úgynevezett stop-go ciklusok. A növekedésnek lesznek 4-5 százalékos fellendülő szakaszai, de ezeket felváltják 2-3 százalékos periódusok is. Az átlagos ütem azonban még mindig 3 százalék körüli lehet, amely az uniós átlagot kissé meghaladja. A ciklikusság az infláció területén is megmutatkozhat. A magyar gazdaság korszerűsödése a kis- és középvállalatok, az oktatás és az infrastrukturális háttér fejlesztésének eredménye lehet, de az alacsony tőkebeáramlás és az uniós belépés elhúzódása miatt - ami alacsony transzferekkel és elégtelen piacra jutási lehetőségekkel járhat - nem lesz igazi áttörés a magyar vállalatok versenyképességének növekedésében.

A lassúbb fejlődés lehetőségét taglaló forgatókönyvben a gazdasági felzárkózás társadalmi háttere sem igazán sikeres, nehezen formálódik a középosztály, nem csökkennek a társadalmi feszültségek, nem javul a társadalmi mobilitás sem. Magyarország relatív helyzete összességében csak kevésbé javul, és így 15 év alatt csupán 10 százalékpontos közeledés képzelhető el az uniós átlaghoz. Ezért, bár gazdaságunk korszerűsödhet, és az életszínvonalunk növekedhet, nem kerülünk számottevően közelebb az unió élmezőnyéhez.

Természetesen végiggondolhatóak még kedvezőtlenebb forgatókönyvek is a következő másfél évtizedre: a fejlett és fejlődő országok ellentétei erőteljesebben kiéleződhetnek, vagy például az Európai Unióban is erőteljesebben felszínre juthatnak a belső ellentétek. A kedvezőtlen jelenségeket, tendenciákat azonban a kutatók ezúttal nem fogalmazták meg, mert azok kialakulásával reálisan nem számolnak. Az előbbiekben vázolt alternatívák között viszont létezhet egy közbülső variáns is, amelyben a magyar gazdaság helyzetét az uniós tagság megszilárdítja, és egyensúlyunk egy viszonylag közepes mértékű (4 százalék körüli) gazdasági növekedés mellett lesz biztosítható. Ennek során felzárkózásunk kisebb-nagyobb zökkenőkkel, de lassú ütemben folytatódhat.





>> Választási lehetőségek



A magyar gazdaság és társadalom számára a lehetséges fejlődést befolyásoló tényezők között igen sok olyan külső feltétel van, amelyre hazánk nem vagy csak igen mérsékelt hatást tud gyakorolni. Az is előfordulhat, hogy a látszólag teljes egészében saját kompetenciánkba tartozó területeken is korlátokba ütközhetünk. Választási lehetőségünk van azonban a belépésig előttünk álló középtávú időszakban az egyes gazdaságpolitikai irányzatok kijelölésében.