Kisebb bérkiáramlás szükséges
A kormány és a Magyar Nemzeti Bank egyaránt fellendülést vár az év hátralévő részében, 3,5-4 százalék közötti éves növekedéssel. Az elemzői konszenzus ezen sáv alján található, tehát a várakozások nagyjából megegyeznek. Az élénkülés első jelével talán már ma is szembesülhetünk, hiszen megjelennek a második negyedéves GDP-növekedés első becslése és a beruházási adatok. A Reuters és a Bloomberg által megkérdezett szakértők előrejelzéseinek átlaga egyaránt 3,3 százalék volt, csupán egy elemző várt további lassulást. A magyar gazdaság helyzetével kapcsolatban jelenleg nagyjából egységes kép él a szakemberek körében. A növekedés hajtóereje a választási év bőkezű jövedelempolitikája, illetve a világgazdasági pangás következtében a lakossági fogyasztás bővülése lett, amihez (a feldolgozóipari pangás mellett) az állami beruházások társultak. Ennek ellenére a növekedés üteme folyamatosan mérséklődik, a 2000. évi 5,2 százalékos bővülés után tavaly már csak 3,8 százalékos átlagos teljesítményjavulást mért a KSH, az idén az első negyedévben pedig az utóbbi öt év legalacsonyabb szintjére, 2,9 százalékra csökkent a GDP-növekedés üteme.
A belföldi felhasználás által hajtott növekedés jelentős egyensúlyromlással járt, ami a közgazdászok egy részét aggodalommal tölti el. Ugyan a folyó fizetési mérleg hiánya még mindig nem drámai, a növekedés üteme azonban igen magas: fél év alatt a 12 hónapra visszatekintő GDP-arányos deficit a duplájára emelkedett. Szintén a folyó hiány növekedését tartotta a magyar gazdaság jelenlegi állapotával kapcsolatban a legaggasztóbb tényezőnek Antal László, a Pénzügykutató munkatársa a Magyar Közgazdasági Társaság vándorgyűlésén. Ennek oka elsősorban az államháztartás erősen expanzív jellege, éppen ezért a gazdaságpolitikának a következő időszakban a fiskális szigort fel kell vállalnia - vélekedik a közgazdász. A jelenlegi kormánynak a lefektetett makrogazdasági pálya alapján valóban egyik legfontosabb célja a költségvetési hiány csökkentése. Mindezt úgy kívánja megvalósítani, hogy közben az adócsökkentésekkel a bevételek egy részéről is lemond.
Ez a "relatív megszorítás" csak úgy mehet végbe, ha a versenyszektorban a következő évben visszafogott béremelkedés valósul meg. Az éves átlagban 5 százalékos bruttó keresetemelkedés a nemzetgazdaság egészében - az idei száznapos program áthúzódó hatásai miatt - csak úgy valósulhat meg, ha az év elején 3 százaléknál nem emelnek többet a vállalatok. Ez feltehetően ahhoz is elengedhetetlenül szükséges, hogy a folyó fizetési mérleg ne romoljon tovább ilyen ütemben. Ha ugyanis a belső keresletbővülés üteme jövőre nem csökkenne jelentősen, és a vállalati szektor felhalmozási tevékenysége is megélénkül, akkor már aggasztó méreteket is ölthet az egyensúlyromlás.
