Költségcsökkentés az új környezetben

>> Létszámleépítést, megszorításokat általában veszteséges, komoly adósságokat felhalmozó cégek hajtanak végre. Ön azonban Magyarország legnyereségesebb vállalkozása élén áll. Nem érzi paradoxonnak a helyzetet?

- Egyáltalán nem, mert ha egy vállalat már veszteséges, késő leépítéseket végrehajtani. Egy cég akkor működik jól, ha folyamatosan alkalmazkodik a piaci helyzethez, és ha időben válaszol a változásokra. A kérdést egyébként a Matávon belül is fel szokták vetni. El kell azonban fogadnunk, hogy a vezetékes távközlés hosszabb távon fenntartható, de a nyereségessége a következő években csökkenni fog. Erre csak egy módon reagálhat az eredménycentrikus vállalat, úgy, hogy erőforrásokat von ki belőle.



>> Hogyan áll most a helyzet a tervezett leépítésekkel?

- Bármennyire jogos az igény és a türelmetlenség, konkrétumokat csak akkor tudunk mondani, ha az üzleti terv elnyeri a végső formáját, és az érintett szervezetekkel - üzemi tanács, szakszervezet - meg tudunk állapodni. Egy biztos, hogy a végleges döntést egy hónapon belül hozzuk nyilvánosságra.



>> A nagyságrendek azonban általában nem szoktak változni. Egyáltalán, a Matáv esetében mennyire szól bele az anyacég az ilyesfajta döntésekbe?

- A leépítés a magyar vezetés döntése volt. A Deutsche Telekom, mint általában a tulajdonosok, nem létszámban gondolkodik, hanem nyereséges üzletmenetet vár el. A vezetékes távközlési üzletágban várható nem túl kedvező fejleményekkel számolva el kell fogadnunk, hogy a mostani költségszerkezet nem tartható. A költségeinket egyébként más területen is drasztikusan csökkentjük. A Matávval szerződésben álló összes beszállítót felszólítottuk, hogy mérsékeljék az áraikat. Ha kellett, újra versenyeztettük őket. A kisebb létszám egy ekkora méretű vállalkozás esetében ingatlanköltségben is jelentős megtakarítást hoz.



>> Ön azt mondja, hogy a döntést a magyar vezetés hozza, ennek némileg ellentmond viszont az a levél, amelyet - egy internetes hírforrás szerint - néhány hete kaptak a Matáv dolgozói az anyacég új, megbízott vezetőjétől. Ebben arról tájékoztatta őket, hogy ha tetszik, ha nem, a magyar cégen belül is létszámleépítésre és egyéb megszorításokra van szükség...

- Siehler úr még nem volt a vállalat élén, amikor elkezdtük a tárgyalásokat a szakszervezettel. A levelet egyébként nem is a dolgozóknak, hanem a vezetőknek küldte, s azt csak a dolgozók tájékoztatására tettük fel az intranetre. A tevékenységünkben azonban vannak olyan területek is, ahol egyáltalán nincs szükség a karcsúsításra. Az internetes és a mobilüzletágban fel sem merül a kérdés.



>> A mintegy 65 milliárd eurós adósságot felhalmozó anyacég sokadszorra is megerősítette, hogy egyelőre nem kíván megválni a Matávtól. E mögött minden bizonnyal az áll, hogy a jelenlegi befektetői környezetben nem talál rá megfelelő vevőt?

- A kérdés sokkal inkább az, hogy az eladáson tudna-e annyi nyereséget realizálni, ami számára megérné. A nyereséget pedig az adott piaci árhoz kell viszonyítani. A felelős üzleti magatartás a DT részéről nyilván az, hogy milyen módon tudnak pénzügyi kötelezettségeiknek eleget tenni. Ebben az esetben az adósságteher csökkentése élvez elsőbbséget. Az ehhez kialakított cselekvési tervben, úgy tűnik, nem a Matáv eladása jelenti a segítséget a DT számára.



>> Ma mennyiért lehetne eladni a Matávot?

- Ezt nehéz megmondani, de van egy jó kiindulási alap, a cseh távközlési cég, amelynek 51 százalékát most adják el 1,8 milliárd euróért. A Matáv ára a Cesky Telekoménál 30-40 százalékkal magasabb. Így ha a cég egészét vesszük, az eladási ár 4,5-5 milliárd euró között mozoghat.



>> A hír, miszerint a DT mégsem kívánja átcsoportosítani a Westelt mobiltávközlési vállalatához, a T-Mobile céghez, ma még nem tűnik annyira biztosnak, mint az, hogy nem adja el a Matávot. Ezzel kapcsolatban a napokban egy konferencián ön úgy nyilatkozott, hogy lényegi előnyt nem jelentene a DT számára. A Matáv számára viszont lényegi hátrány lenne, hiszen azt önök is elismerik, hogy a mobilüzletág az aranytojást tojó tyúk?

- Egy nagy értékű céget, mint amilyen ma a Westel, nem lehet csak úgy átcsoportosítani. Ugyanis a Matáv és a Deutsche Telekom tulajdonosi struktúrája közel sem azonos. Tőzsdei cégekről lévén szó, garantálniuk kell, hogy bármit eladnak vagy vesznek, azt piaci áron kell tenniük, mert különben a rosszul járó cég befektetői jogosan kérdezik meg, miért okoztak nekik veszteséget. Az úgymond átcsoportosításnak csak egyetlen módja lehet, ha a DT piaci áron megvenné a Matávtól a Westelt.



>> Mennyit ér ma a Westel?

- Úgy 2-3 milliárd dollárt. Tehát ha a DT vételt ajánlana, akkor a Matáv-csoport gazdagabb lenne ekkora összegű készpénzzel. De miért lenne ez jobb a DT-nek, ha eddig is az övé volt?



>> Jelenleg csak áttételesen az övé, az első tulajdonoshoz fűződő jogok nem őt illetik. A nyereségfelhasználás módjáról, az osztalék mértékéről sem közvetlenül a DT dönthet?

- S ez a - nevezzük így - esztétikai kiigazítás megérne neki 2-3 milliárd dollárt?



>> Egy a Westelét meghaladó nagyságrendű cég esetében minden bizonnyal igen.

- Hát a 2-3 milliárdos Westel-ügyletet sem lehetne kis üzletnek nevezni, ez már az a kategória, amit százan is megvizsgálnak, tényleg megéri-e, mi a hozadéka. Ráadásul amit még nem is vettünk figyelembe, hogy a sok milliárd dolláros tranzakció adóterhe sem kevés.



>> Akkor miért merült fel egyáltalán ez az elképzelés?

- A DT a mobilüzletágát fokozatosan önállósítja, s azt tervezte, hogy rövidesen külön is tőzsdére viszi. Ennek kapcsán merült fel, hogy milyen jó lenne, ha a Westel részese lehetne a tőzsdére vitelnek. A tőzsdei tervek azonban időközben elhalasztódtak. Ez akkorra vált világossá, amikor a Matáv kivásárolhatta a DT-t a Westelből. A legkisebb ráfordítással abban az időben lehetett volna megcsinálni az átvételt, hiszen a DT akkor még a Westel 49 százalékát mondhatta közvetlenül magáénak. De mivel a DT rájött, hogy a portfólió átalakításának és a tőzsdére vitelnek az adott időben kisebb lett volna a hozadéka, mint a ráfordítás, a témát levették a napirendről. Arról nem is beszélve, hogy a két cég külön-külön nem ér annyit, mint a kettő együtt.



>> Ha már szó esett az előzőekben az osztalékról, a kisrészvényesek számára ebből a szempontból ma még nem a legjobb befektetés a Matáv-részvény. Várható-e változás ezen a téren?

- Örülök annak, hogy a kisrészvényesek keveslik az osztalékot, ezzel ugyanis egyben azt a közkeletű tévhitet is el tudják oszlatni, hogy a nagytulajdonos anyacég elszívja a profitot, hiszen az osztalék részvényegységre eső mértékében nincs eltérés a nagy- és a kisbefektetők között. Szakmailag indokoltan tartjuk ma még alacsonyan az osztalékot, mivel van még visszafizetendő adósságunk. Az év végére azonban a Matáv kölcsönállománya, vagyis a nettó adósságnak a teljes eszközállományhoz viszonyított mutatója 40 százalék alá fog csökkenni. A távközlési vállalatok körében ez a mérték már elfogadható szintű, ami lehetővé teszi az osztalékpolitika módosítását is. Az új elvek kialakítása folyamatban van, várhatóan az év végére be is fejeződik. Az egyik alternatíva - hangsúlyozom, nem az egyetlen, s még csak az sem mondható, hogy elsőbbséget élvez - az osztalék növelése.



>> Önök számára viszont ma a kulcs-kérdés: mi lesz a vezetékes távközlés sorsa? Ön a közelmúltban egy nemzetközi szakmai konferencián olyan kijelentést tett, hogy a Matáv vezetékes lakossági üzletága két év múlva már veszteséges lesz.

- Sajnálom, de néha még a nyilvánosság előtt is előfordul, hogy nem pontosan fogalmazok. A konferencián egyebek mellett arról beszélgettünk, hogy a következő években a verseny erősítése érdekében mit is kellene tenni. A versenytársak javaslatai szerint a Matávnak mérsékelnie kellene az összekapcsolási díjakat, fel kellene adnia piaci részesedését, az internetezők és a telefonálók a tarifák csökkentését követelik. Na, erre mondtam, hogy ha ez így mind bekövetkezne, akkor két-három éven belül akár veszteségbe is lehetne vinni a vezetékes távközlési üzletágat.



>> A lakosság valóban nem nagyon szembesült még a tarifák nominális csökkenésével, sőt, azt tapasztalja, hogy a szolgáltatók, beleértve a Matávot, igyekeznek kihasználni a törvény adta emelési lehetőséget.

- Itt lehetne igazán paradox helyzetről beszélni, hiszen miközben azt kifogásolja a közvélemény, hogy ilyen piaci helyzetben miért emeljük a tarifákat, a versenytársaktól viszont azt a vádat kapjuk, hogy túlzottan alákínálunk az ő áraiknak, ami lehetetlen helyzetbe hozza őket. De igaz, hogy a listaárainkban érvényesítjük az emelési lehetőségeinket, ugyanakkor a legtöbb üzleti szegmensben nagymértékben a listaárak alatt ajánlunk. Több olyan csomagunk is van, amellyel a listaárhoz képest 20-30 százalékos díjkedvezményhez juttatjuk az előfizetőt.



>> A piacon azonban mégsem azt tapasztalja a potenciális lakossági előfizető, hogy túlzottan nagy verseny folyna a kegyeiért a vezetékes szolgáltatók körében. Ma már a szakma is azt tartja, hogy túl későn született meg a liberalizációt elősegítő törvény. Mire megszűnt a monopolhelyzet, elfogyott a lelkesedés és a tőkeerős szolgáltatójelölt. Időközben pedig versenyajánlatként megjelent az előre fizetett mobilkártya.

- Pedig még vannak tartalékok a vezetékes távközlési szegmensben is. Csak meg kell találnunk azokat az újdonságokat, amelyekkel megtarthatjuk az előfizetőket.



>> Ezek közé sorolja a Matáv a vezetékes sms-szolgáltatás beindítását is?

- Többek között ezt is.



>> Ehhez azonban speciális készülékre van szükség, ami újabb több tízezer forintos beruházást igényel az előfizetőktől. Az előfizetők pedig készüléktámogatást várnak a szolgáltatótól, mint ahogy az a mobilpiacon is megtörtént.

- Először is, személy szerint a mobilpiacon sem tartom jó ötletnek a készüléktámogatást, túl nagy költségterhet ró a szolgáltatóra. Azonban úgy látom, valóban szükség lehet némi támogatásra a vezetékes telefonok piacán is, de közel sem akkora mértékben, mint az a mobilpiacon megfigyelhető.



>> A növekedést segítő internetpiacon is rendre elfogynak a tőkeerős ellenfelek, s úgy tudom, a csoport ezen tevékenysége a veszteségesek közé tartozik.

- Fogalmazzunk pontosan: az Axelero leányvállalatunk még nem termel nyereséget, de jó úton jár efelé.



>> Feltéve, ha igazak lesznek az internet nagyszabású magyarországi kibontakozását jósló előrejelzések. Ehhez azonban nemcsak a jelenleginél még kedvezőbb tarifák kellenek, hanem olcsóbb számítógépes háttér is.

- Meg a szolgáltatás iránti tényleges igény. Magam sem hiszek abban, hogy az előfizetők száma rövid időn belül megtöbbszöröződik ezen a területen, főleg ha figyelembe vesszük a szolgáltatásban kínált tartalmat. Növekedéssel azonban mindenképpen számolunk, ezért dolgozunk. Megfelelő üzemméretek kellenek ahhoz, hogy tovább lehessen mérsékelni a tarifákat.



>> A vezetékes távközlési üzletág a fennmaradásért küzd, az internetes tevékenység növekszik, a kábeltévé-szolgáltatás körül viszont már évek óta nagy az állóvíz. Ön legutóbb azt mondta, hogy ennek ellenére nem tervezik az üzletág eladását.

- Az üzleti világban még az aranytojást tojó tyúkot is eladhatja az ember, ha jó árat kap érte. Így soha nem lehet kizárni ezt az eshetőséget sem, de ma nem kapnánk érte megfelelő árat. Ezért inkább a szinten tartó fejlesztést tá-mogatjuk. A jelentősebb fejlesztésnek és terjeszkedésnek a törvény szabta számbeli korlátok miatt nem látjuk értelmét.



>> Eddig elsősorban az építés volt a feladata, a bizonytalan jövőt tekintve egyre inkább a bontás kerülhet előtérbe. Ezt is vállalja?

- Más oldalról közelítem a témát. Részese lehettem valóban annak az építési folyamatnak, amelyben az egykori monopolcéget igyekeztünk felkészíteni a versenyre. Ma már többé-kevésbé elérkeztünk ehhez a mérföldkőhöz, s úgy érzem, vannak még komoly feladataim abban is, hogy végigkísérjem ennek tényleges megvalósulását.