Magyarország, 1990-2001

Ennek során a kutatók természetesen kiemelik a legutóbbi év fő tendenciáit, s ezekhez a legfrissebb mérési eredményeket rendelik hozzá. Amennyire a terjedelmi korlátok megengedik, most és a következőkben ízelítőt adunk az átfogó munkából.





>> Jövedelem és fogyasztás



A kilencvenes években lezajlott változások közül a társadalmat legérzékenyebben érintők közé tartozott a - már korábban is legfeljebb idézőjelben érvényes - "teljes" foglalkoztatottság megszűnése. Ezzel együtt átalakult a korábbi foglalkozási struktúra, továbbá megjelent és tömegessé vált a munkanélküliség. A népességen belül az aktív keresők aránya az évtized közepéig csökkent, utána enyhe növekedés következett, így 2001-ben 36 százalék volt. A munkanélküliek aránya 1993-ig megemelkedett, 4,9 százalékra, majd az időszak végén 2,3 százalékra esett vissza. Az inaktív keresők aránya pedig ezzel párhuzamosan az évtized folyamán nem kevesebb mint 35 százalékra nőtt.

Ennek a lakossági csoportnak a többségét a nyugdíjasok adják. A demográfiai folyamatok mellett számukat az is növelte, hogy a kilencvenes évek elején a munka nélkül maradtak jelentős része nyugdíjassá vált, részben a korengedmény, részben pedig az előnyugdíj révén. Ugyanehhez a csoporthoz tartoznak azok, akik anyasági, gyermekgondozási ellátást kapnak: az ő számuk 1990-ben 240 ezer, 2001-ben pedig 290 ezer körül volt.

Mindezek nyomán csökkent azoknak a háztartásoknak a száma, amelyekben egy vagy több kereső van, és megnőtt az inaktív keresős vagy kereső nélküli háztartásoké, vagyis az olyanoké, amelyek nagymértékben függenek a társadalmi újraelosztástól.

A gazdaságilag aktívak és az inaktív keresők mellett jelenleg mintegy 2,8 millióra tehető azoknak a száma, akik nem rendelkeznek önálló megélhetési forrással, lehetőséggel. Közéjük gyermekek tartoznak, továbbá munkaképes korú tanulók, csak a háztartásban dolgozók, vagy nyugdíjjal nem rendelkező idősek. (A legfrissebb felmérések szerint a lakosságnak mintegy félmilliós rétege vállalna munkát, ha kapna ilyen lehetőséget.) A lakosság legfőbb megélhetési forrása, az összes jövedelem nagyobbik fele a munkából származó jövedelem. Az alkalmazásban állók keresete és a kistermelők bevétele mellett ez a kategória kiegészült az utóbbi évtizedben egyre jelentősebb tétellel, a vállalkozásokból származó jövedelemmel.

A reálkeresetek csökkenése a hetvenes évek végén kezdődött meg, és a gazdasági-társadalmi átalakulás első időszakában felerősödött. Az 1994. esztendő kivételével a keresetek vásárlóereje egészen 1996-ig minden évben csökkent. Ezután lassan, és 2001-ben már számottevően, hat százalékkal emelkedett. Ezzel együtt múlt évi színvonala még jelentősen, 10-11 százalékkal maradt el az 1989-estől.





>> A háztartások vagyoni helyzete, életkörülményei



Az elmúlt bő évtizedben a fogyasztásra fordított pénzen belül csökkent az élelmiszerre, italra, dohányra, valamint a ruházkodásra fordított összegek aránya, és nőtt azoké, amelyeket egyéb termékekre, szolgáltatásokra, valamint fűtésre költöttek. Az utóbbi a háztartási energia árának jelentős emelkedéséből következik.

A háztartások vagyoni helyzete egyébként ezekben az években is javult, ezen belül reálértéken számolva számottevően nőtt a pénzvagyona. A vagyonosodásban szerepet játszott több, a gazdaságban lezajlott folyamat, így a lakásprivatizáció, a vállalati magánosítás, a kárpótlás és így tovább. Mindezek következtében ma a háztartások 96 százalékának tulajdonában van a lakás, amelyben tagjai élnek (ez az arány 1990-ben még 74 százalék volt.) Gyarapodott a másodingatlanok és az üdülők száma is. Földterülettel a háztartásoknak csaknem a fele rendelkezik, és 30 százalékuknak van haszonállata.

Mindezen folyamatok mellett ugyanakkor a nyolcvanas évek közepe és a kilencvenes évek első fele közötti időszakban a megtakarításra képes családok aránya 74 százalékról 36 százalékra esett vissza.

A háztartások felszereltsége tartós fogyasztási cikkekkel eközben a jövedelmi skála alsó pólusa közelében is javult, és számos fontos cikknél megközelítette a teljes ellátottságot. Kiemelkedően nőtt a mobiltelefonok száma.

Ami a lakásállományt illeti: 2001 elején az otthonok száma a lakott üdülőkkel együtt éppen 4,1 millió volt. Ez azt jelenti, hogy az előző népszámlálás óta 6 százalékkal nőtt, ami kisebb gyarapodást jelent, mint az elmúlt ötven év bármelyik, hasonló hosszúságú időszakában volt. Ugyanakkor a lakások átlagos szobaszáma is, alapterülete is nagyobb lett, minősége javult. A lakott lakások fele összkomfortos, további 31 százaléka komfortos.

A vezetékes lakástelefonok száma megnégyszereződött, a vezetékes gázzal való ellátottság pedig 66 százalékkal emelkedett.

A lakosság életkörülményeit illetően jelentősek a regionális különbségek. Magas foglalkoztatási és alacsony munkanélküliségi arányok jellemzik Közép-Magyarországot, a Közép-Dunántúlt és a Nyugat-Dunántúlt. Ahol magasabb a foglalkoztatottság, ott a keresetek is nagyobbak, és ez - kisebb mértékben ugyan, de - tükröződik a nyugdíjakban is. A munkaügyi mutatók ugyanakkor kedvezőtlenek Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön.

Az életviszonyokat azonban az anyagi helyzeten túl még sok minden befolyásolja, például az egészségügyi ellátás, az oktatás, a közbiztonság.

A háziorvosok száma 1989 óta 18, a házi gyermekorvosoké 16 százalékkal lett magasabb. A működő kórházi ágyak számát 24 ezerrel csökkentették, ennek következtében 2001-ben százezer lakosra 790 ágy jutott. Ugyanakkor az ágykihasználtság eközben nem nőtt, hanem még valamelyest mérséklődött is, annak következtében, hogy jelentősen csökkent a kórházi ápolás átlagos időtartama, amely most hasonló, mint Ausztriában. Mind az orvosi ellátásról, mind a kórházi ágyak lakossághoz viszonyított arányáról elmondható, hogy Európában magas színvonalat képvisel. Ebben az időszakban a gyógyszertárak száma 40 százalékkal nőtt, ugyanakkor azoknak a gyógyszereknek az aránya, amelyeket a társadalombiztosítás támogat, az évtized közepétől 77-ről 74 százalékra esett vissza. A legtöbb megbetegedés és halálozás a keringési rendszer elváltozásai és a daganatok következménye. Ez a struktúra hasonló, mint a fejlett egészségügyi kultúrájú országokban, csak éppen: a vezető halálokok következtében többen és fiatalabban halnak meg, mint a nálunk fejlettebb államokban.

Bár a korosztályok már kevésbé népesek, a köz- és a felsőoktatásban lényegében ugyanannyian tanulnak, mint a vizsgált időszak elején. Ez azt jelenti, hogy jelentősen megnövekedett az egyes korosztályok részvételi aránya. Az évtized során megnőtt a felnőttképzés jelentősége, ennek résztvevői elsősorban a

fiatal felnőttek. 2001-ben az érettségizettek száma 31 százalékkal emelkedett, a diplomát szerzetteké pedig csaknem megduplázódott 1990-hez mérten.





>> Így "fejlődött" a bűnözés



Az elmúlt évtizedben a bűncselekményeknek nemcsak a száma emelkedett jelentősen, de erőszakosabbá is vált a bűnözés. Emellett olyan bűncselekmények jelentek meg, amelyek korábban nálunk ismeretlenek voltak, vagy alig fordultak elő, mint például a robbantásos merényletek, az utcai lövöldözések vagy a kábítószerrel kapcsolatos esetek. Az ismertté vált bűncselekmények száma ez idő alatt 1998-ban volt a legmagasabb - meghaladta a hatszázezret -, a következő esztendőben csökkent, de az utóbbi két évben ismét emelkedett. Ami a bűncselekmények jellegét illeti: a 2001-ben ismertté vált 466 ezer esetből 318 ezer vagyon ellen irányult. Az 1989 óta bekövetkezett 240 ezres emelkedés kétharmada sorolható ebbe a kategóriába.

Az ismertté vált bűnelkövetők száma 12 év alatt 37 százalékkal lett magasabb, 2001-ben egyébként 121 ezer volt. Közöttük valamivel kisebb lett a fiatalkorúak aránya, de ez a 9,6 százalék a korosztály nagyobb hányadát teszi ki, mint 1989-ben. 2001-ben 95 ezer bűnelkövetőt ítéltek el jogerősen, 13 százalékukat végrehajtandó szabadságvesztésre. Ez az utóbbi arány 1989-ben még 19 százalék volt.

A lakosság számához viszonyítva a legtöbb bűncselekményt Közép-Magyarországon, a legkevesebbet Észak-Magyarországon követték el.