Ritka jelenség a bírák kötelezettségszegése
A perek sokasága és bonyolultsága, az igazságszolgáltató fórumok leterheltsége - bár figyelembe vehető - nem mentesíti a bírót kötelezettségszegése, esetleges mulasztása, illetve annak következményei alól - summázhatók különböző szakmai és laikus vélemények arról, hogy a Tocsik-ügy bírája fél esztendőt késlekedett a ítélet megírásával. Kétségtelen, túlságosan sok a bírák dolga: az elmúlt öt évben több mint ötmillió beadvány érkezett az igazságszolgáltató fórumokhoz, és az elbírálandó esetek általában jóval összetettebbek, nagyobb megfontolást igénylők, mint mondjuk egy évtizeddel ezelőtt. Az ügy kapcsán kiadott fővárosi bírósági közlemény szerint is a jogvita elhúzódása, a bizonyítási anyag terjedelmessége, az ügyészi vád módosítása, a vádlott betegsége, illetve a soronkívüliség elrendelésére tekintettel a tárgyalási napok beillesztése a tárgyalási rendbe felborította a bírónő korábbi ütemtervét, időbeosztását. Az ítélethirdetést követően a bírónőre több mint tíz életellenes ügy várt, többségét be is fejezte a határozatok írásba foglalásával együtt. A bíróság elnöke fegyelmi eljárást kezdeményezett ellene, és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács is foglalkozik a késedelemmel szeptemberi ülésén.
A büntetőeljárási törvény értelmében a bírónak a határozathozataltól, illetve az ítélet kihirdetésétől számított 8 - bonyolultabb ügyben 15 - napon belül meg kell írnia az ítéletet. A fellebbezési határidő lejártával pedig haladéktalanul, de legkésőbb 15 napon belül - az illetékes ügyész útján - fel kell terjesztenie az ügyet a másodfokú bírósághoz. A bonyolult perekben hozott határozatok leírása komoly feladatot ró a bíróra, akinek más, nemegyszer hasonlóan ágas-bogas ügyeket ugyancsak tárgyalnia kell, ami egy kívülálló számára méltánylandó lehet. Ám kevésbé érthető meg az érdekeltek részéről, hiszen mindeközben pereghetnek egyéb határidők, események, amelyek befolyásolhatják az ügyet, illetve a felek helyzetét. Másrészt a bírótól megkövetelhető, hogy megfelelően ossza be idejét. A bírósági vezetők mindenesetre folyamatosan figyelemmel kísérik, hogy a bírók eleget tesznek-e törvényi kötelezettségüknek. Általában saját jogkörükben határoznak arról, hogy mikor, miképpen kérjék számon az ítéletek írásba foglalását. Van olyan megyei bíróság például, ahol úgy látják, hogy - a nagy leterheltséggel együtt is - harminc napnak elegendőnek kell lennie a határozatok leírására. Ezért az ítélethozatalt követő egy hónap elteltével az esetleges mulasztótól igazolást várnak. Elfogadható indokul rendszerint csak a betegség szolgálhat. A tapasztalat egyébként az, hogy ritkán van szükség bármilyen figyelmeztetésre.
Törvény szabályozza a bírák fegyelmi felelősségét, ami a szolgálati viszonyból eredő kötelezettség vétkes megszegésén vagy a bírói hivatás tekintélyét sértő egyéb magatartáson alapulhat. A megyei bíróságokon - vagy az ítélőtáblákon - működő elsőfokú, illetve a Legfelsőbb Bíróságon első és másodfokon is eljáró fegyelmi bíróságok tagjait az összbírói értekezleteken választják meg titkos szavazással, hat esztendőre. A fegyelmi tanács bizonyítást vehet fel, és - ha megalapozottnak tartja - a büntetés kiszabásánál mérlegeli a kötelezettségszegés súlyát és következményeit, a vétkesség fokát. A legszigorúbb - egyébként ritkán alkalmazott - szankció, ha a tanács a bírói tisztségből való felmentést indítványozza. A fegyelmi büntetés jogerős kiszabása után a bírónak - a szankció súlyától függően - meghatározott ideig hátrányokkal kell számolnia, például magasabb beosztásba nem kerülhet, külön juttatásban nem részesülhet. Emellett kártérítési felelősség is terheli: amennyiben szolgálati viszonyából eredő kötelezettségének szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegésével munkáltatójának kárt okoz, azért helyt kell állnia.
Évente alig tíz-húsz a fegyelmi ügyek száma. Tavaly például 12 helyi bírósági és két megyei bíró ellen kezdeményeztek fegyelmi eljárást. Négy érintettet a bírói hivatás tekintélyét sértő magatartás, míg a többit hivatali kötelezettség megszegése miatt vonták felelősségre. A fegyelmiket - akárcsak a korábbi esztendőkben - általában a határidőn túli ügyintézés alapozta meg: a bírák főként a határozatok írásba foglalásával vagy a fellebbezések felterjesztésével késlekedtek.
Bármennyire elenyésző a fegyelmik száma a 2600 fős bírói karhoz képest - ami egyúttal az igazságszolgáltatók jó munkáját jelzi -, egy-egy ilyen ügy bizony árnyékot vet a bíróra, még akkor is, ha csak megfeddik. Előfordul, hogy a vétkes nem várja meg az eljárást, inkább önként búcsút mond a bírói hivatásnak, és a jog kínálta más pályán próbál érvényesülni.
