Átmenetileg négy százalék felett
Az átmeneti időszakban Magyarországnak azért lenne magasabb szavazati súlya, mert a nizzai szerződés miniszteri tanácsi szavazatszámokra vonatkozó függeléke csak 2005. január 1-jétől lép életbe. Ez 12 szavazatot helyez hazánk számára kilátásba a 25 tagúra bővítendő unió összesen 321 szavazata közt, innen a 3,74 százaléknyi magyar súly. Mivel azonban az új tagok belépésének céldátuma továbbra is 2004, meg kell állapodni a 2005. január 1-jéig érvénybe lépő arányokról is. E felé tette meg az első lépést a külügyminiszterek tanácsa, amikor a tegnap kezdődött állam- és kormányfői csúcs előtt megfogalmazta az unió álláspontját.
A külügyminiszterek megoldási javaslata szerint az új tagok 2004 folyamán ugyanannyi szavazatot kapnának, mint a hozzájuk hasonló régi tagállamok. Így Magyarországnak éppúgy 5 szavazat jutna, mint Csehországnak, Belgiumnak, Portugáliának vagy Görögországnak - sőt, még a jóval népesebb Hollandiának is öt voksa lenne (miként ma is) a 2004-ben összesen 124 szavazatból. Ez hazánknak tehát 4,03 százalékos súlyt jelentene.
A nizzai szerződést megelőző hosszas egyeztetés során az egyik vezérelv mindvégig az volt, hogy a nagy tagországokat a miniszteri tanácsban kárpótolják az Európai Bizottságba delegálandó egyik biztosi tisztségük felszámolásáért. Noha a "nagyok" csak attól kezdve küldenek egy biztost a jelenlegi kettő helyett az unió kormányának tekintett brüsszeli testületbe, ha a tagállamok száma eléri a 27-et (ez a jelenlegi tervek szerint legkorábban 2007-ben következhetne be), miniszteri tanácsi súlyuk a nizzai alku értelmében már 2005-től nő - s ennek kárvallottjai természetesen a kicsi és közepes méretű tagállamok, köztük tehát hazánk is. Magyarország szavazati súlya természetesen a bővítés folytatása során tovább csökken majd az újabb tagországok belépésével.
A külügyminiszterek egyúttal az Európai Parlament képviselőinek számára is kidolgoztak egy javaslatot, amely figyelembe veszi, hogy a Nizzában megállapított helyeknél több áll majd rendelkezésre minden tagnak (VG, 2002. október 24., 2. oldal).
