Digitális zenei kalózok, vagy forradalmárok?
Szemrehányóan teszi fel a kérdést Britney Spears a televíziós hirdetésben: Képes lennél egy CD-üzletbe bemenni és ellopni egy lemezt? Mert amikor valaki a számítógépe segítségével az internetről lopja le a zenénket, az ugyanezt cselekszi. A szeptember vége óta nagy amerikai lapokban megjelentetett egész oldalas újsághirdetésekben - egy több millió dolláros kampány részeként - közel kilencven zeneszerző és énekes, Pavarottitól Eminemig, ugyancsak arra sürgeti a fogyasztókat, hogy hagyjanak fel az internetes fájlcserehálózatok használatával.
Nagy-Britanniában a Peter Gabriel alapította digitális zenekereskedő vállalat által meghirdetett és vezető lemezcégek által is felkarolt kezdeményezésnek (amelynek keretében egy hétig öt font értékben ingyenesen lehet számokat letölteni hivatalos fizetős oldalakról) az első nap után akkora sikere volt, hogy a megadott szerverek nem tudtak megbirkózni a forgalommal.
A kezdeményezések fordulatot jelentenek a nagy cégeknek az ingyenes internetes konkurencia ellen folytatott harcában, amely a kezdeti sikerek után már-már a multik kudarcával fenyegetett. Legalábbis az érintettek a térítésmentes letöltési lehetőségek elterjedésének tudják be, hogy az Egyesült Államokban az idei első fél évben hét százalékkal esett vissza a CD-vásárlások száma a tavalyi év hasonló időszakához képest, míg Nagy-Britanniában a második negyedéves összehasonlítás még nagyobb, tizenöt százalékos veszteséget mutat. Bár egy amerikai kutatóintézet, a Forrester Research szerint mindez nem annyira a digitális kalózkodásnak, mint inkább az általános világgazdasági helyzetnek és más médiatípusok növekvő versenyének tulajdonítható, a csökkenő profit megújuló támadásokra készteti a Sonyt, az AOL Time Warnert, az EMI-t, a Bertelsmannt és a többi nagy lemezcéget. Annál is inkább, mert az iparág saját kutatási tanulmányai szerint ma már a letöltött zeneszámok száma elérte vagy meg is haladta a boltokban vásároltakét.
A tendenciát pedig nehéz feltartóztatni. A Kazaa és a többi második generációs fájlcsere-program-szolgáltató ugyanis tanult az úttörő Napster tündökléséből és bukásából. Az amerikai székhelyű és a zenéket központi szerverről kínáló céget ugyanis a nagyoknak a szerzői jogok megsértése alapján indított bírósági keresettel sikerült ellehetetleníteniük. A Kazaa viszont, amely a nyáron csak az Egyesült Államokban több mint nyolcmillió fogyasztót regisztrált, a tengerentúlra tette át a székhelyét, és decentralizált módon működik, vagyis a szoftver a hozzá kapcsolódók számítógépeit egymással köti össze. Jogilag ezzel a megoldással sokkal nehezebb megbirkózni, mint ahogyan a szerzői jogokat azokkal szemben is meglehetősen körülményes lenne érvényesíteni, akik a rádióból, a televízióból vagy éppen egymástól vesznek át egy-egy zeneszámot.
Ráadásul az internetes letöltések társadalmi megítélése sem egyértelmű. Sokak számára ez lopás helyett inkább lázadás a CD-ken aránytalanul nagy profitot bezsebelő zenei monopóliumok ellen, amelyek ráadásul arra is képtelenek, hogy az igényekhez rugalmasan idomulva ne nagylemezeken, hanem a la carte alapon kínálják a zeneszámokat. A könnyűzenei ipar számára több dolog is figyelmeztető lehet, így a heavy metalos Metallica példája, amely elsőként lépett fel a Napster és az on-line kalózkodás ellen, s amelyet ezért a rajongók egy része a "multik bérenceként" bélyegzett meg.
A nagy cégeknek óvatosan kell bánniuk a technikai ellentámadás lehetőségeivel is. Szeptember végén egy amerikai szenátusi meghallgatáson a hanglemez- és filmgyárak a döntéshozók támogatását kérték ahhoz, hogy üres fájlokkal áraszthassák el a világhálót, illetve blokkolhassák a letöltéseket. A technikai lehetőség ahhoz is adott, hogy nyomon kövessék a felhasználókat, és pontosan könyvelni tudják, mennyi pénzt kell behajtani a szerzői jogokért. Az amerikai zeneipar kacérkodik is a lehetőséggel, hogy ne csak a Kazaa vagy a Morpheus ellen lépjen fel jogi úton, de próbapert indítson valamely felhasználójuk ellen is.
A washingtoni törvényhozás már fontolgatja, miként lehetne összhangba hozni a szerzői jogok védelmét a hackerellenes törvényekkel, milyen önvédelmi lehetőségeket biztosítson a könnyűzenei iparnak. De a kérdés azért nem egyszerű. Egyelőre ugyanis semmi garancia nincs arra, hogy a hajsza nem vezet el valamilyen digitális "Big Brother-jelenséghez". A már említett szenátusi meghallgatáson több törvényhozó felvetette, hogy az elektronikus macska-egér játéknak az elfajulása az internet lényegét kérdőjelezheti meg. Shawn Fanning, a Napster kiötlője és tulajdonosa szerint a technológiai fejlődést egyébként sem lehet mesterségesen korlátozni.
Ezért is a taktikai váltás. A jogi szigorítás lehetőségeinek a keresésével párhuzamosan a lemezcégek és a filmipar megpróbálják megváltoztatni a digitális kalózkodás közmegítélését, és ingyenes akciókkal rávenni a fogyasztókat arra, hogy jogtiszta szolgáltatásokat használjanak. Szakértők szerint ennek azonban csak akkor lehet sikere, ha a jövőben a könnyűzenei ipar is az eddiginél gyorsabban ismeri fel és adoptálja az új technológiákat.
