Így látja a piac
A forint egyensúlyi árfolyamának meghatározása meglehetősen komplex feladat. A forint sávszélesítése után bekövetkezett mintegy 8 százalékos nominális felértékelődése az euróval szemben gyakorlatilag egy időben jelentkezett a világgazdasági recesszió kezdetével, és a másik oldalról a hazai bérköltségek jelentős emelkedésével járó minimálbér-emelések hatásával. A gazdasági adatok ezeknek a hatásoknak az együttes eredőjét mutatják - ezek szétválasztása keresztmetszeti adatok nélkül nem lehetséges. Mindazonáltal valószínűsíthető, hogy az erősebb forint is közrejátszott az exportáló cégek jövedelmi pozíciójának romlásában. A forint jövőbeni pályájának hosszú távú alakulását a vásárlóerő-paritás elmélete mentén lehet modellezni. A vásárlóerő-paritásra több mérőszám létezik, ezek közül két fontosat lehet kiemelni: az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritás alapján (itt Magyarország az EU átlagának 51 százalékán áll) és az OECD által mért, csak a fogyasztói kosárra terjedő mutatót (ez a 2002. júniusi adatok esetében 55 százalékot mutat Németországhoz viszonyítva). A fogyasztói árakban bekövetkező reálkonvergenciára vonatkozóan számításunk szerint Magyarország (Németországhoz viszonyítva) 70-80 százalék között között fog mozogni a GMU-csatlakozás időpontjában - ezt figyelembe véve a nominális árfolyam 1 százalékos és a reálárfolyam mintegy 3-4 százalékos éves átlagos erősödése valószínűsíthető.
