Indul a végső roham az EU-ba

"Hét hét van arra, hogy befejezzük a csatlakozási tárgyalásokat a decemberi EU-csúcsig, s hogy ez sikerüljön, már hétfőn munkához látunk" - jelentette ki az áttörést hozó brüsszeli csúcs végén Anders Fogh Rasmussen dán miniszterelnök. A tizenötök állam- és kormányfői mindhárom, komoly költségkihatású bővítési kérdéskörben közös nevezőre jutottak Brüsszelben, utat nyitva az előtt, hogy a dán EU-elnökség napokon belül asztalra tegye a még hiányzó közös EU-álláspontokat. Brüsszelben teljes az egyetértés, hogy az áttörést a találkozót megelőző német-francia csúcson - sokak számára váratlanul - elfogadott megállapodás tette lehetővé a közös mezőgazdasági politika 2007 utáni finanszírozásáról.

A német-francia megállapodás egyfelől rögzíti, hogy 2007-2013 között a közös agrárköltségvetés szintje nem haladhatja meg 2006-os agrárbüdzsé évi egy százalékkal növelt nagyságát, másfelől viszont jelzi, hogy ez csak a közvetlen kifizetésekre és az agrárpiaci intézkedésekre vonatkozik, a vidékfejlesztésre már nem. Így a küszöbszintnek tekintett 2006-os agrárköltségvetés minden bizonnyal már 25 tagállamot fed majd le, miközben a mai feltételek szerint az új tagországokra jutó közvetlen agrártámogatások mértéke akkor még csak 35 százalékos lehet. A 2007 után esedékes új költségvetési időszakban tehát már csak úgy lehet tovább emelni az új tagok agrártámogatását, ha eközben a "régiekre" jutó kifizetéseket csökkentik. Ez látszólag kedvezőtlen a közös agrárfinanszírozásban érdekelt tagoknak, ám azzal, hogy a vidékfejlesztés szabadabban nőhet, egyfajta kompenzációs forrás léphet be - mutatnak rá szakértők.

Tekintve azonban, hogy ez utóbbit már csak a teljes közös EU-költségvetés további tételeinek terhére lehet majd megfinanszírozni, így kilátásba helyezésével azt is beprogramozták, hogy minden korábbinál nagyobb nyomás nehezedik majd a más jellegű közösségi juttatásokat élvező tagországokra, legyen szó akár a közösségi felzárkózási alapok nagyságáról, vagy a Nagy-Britanniának járó éves költségvetési visszatérítésről.

Azzal, hogy végül mindenki egyetértett: egyelőre leválasztják a különböző fájdalmas pénzügyi és közösségi politikai kérdéseket a szűken vett bővítési folyamatról, meglepően gyorsan - lényegében néhány órán belül - sikerült az utóbbiakra vonatkozó sarokkérdésekben egyezségre jutni. Immár minden tagállam elfogadta, hogy a csatlakozás után azonnal valamennyi új tagország részesülhessen közvetlen agrártámogatásban, mégpedig a bizottság által már januárban javasolt módon (azaz 25 százalékról indulva az első három évben 5, ezt követően évi tízszázalékos emeléssel, el egészen a 100 százalékig). A felzárkóztatási - strukturális és kohéziós - alapok globális keretösszegéül (tíz új tagországnak 2004-2007 között) végül 23 milliárd eurót szavaztak meg. A költségvetési hozzájárulások esetében pedig azt a bőkezűbb elvet fogadták el, miszerint az új tagállamok EU-hoz viszonyított költségvetési egyenlege nem lehet kedvezőtlenebb, mint a csatlakozás előtti (2003-as) év vonatkozó mérlege. Magyarország esetében ez - bizottsági számítások szerint - minimum 180 millió eurónyi javítást tesz majd szükségessé 2004-ben.

A csúcs külön bekezdésben foglalkozott a majdani csatlakozási szerződés részéül szánt védzáradékokkal is. Eszerint - megerősítve a bizottsági javaslatot - egy általános gazdasági védzáradék bármely (régi és új) tagállamnak egyaránt lehetőséget kínálna átmeneti védelmi intézkedések felvetésére, ha a bővítés következtében súlyos gazdasági problémák lépnének fel. Főként holland nyomásra a bizottsági ajánlásnál valamelyest szigorodott a csakis a mostani tagok - valamint a brüsszeli testület - által kezdeményezhető "különleges védzáradék" (VG, 2002. október 25., 3. oldal). Ez - immár az "újoncokkal" szemben - minden olyan közösségi politika esetében hozható mozgásba, ahol határokon átnyúló hatással bíró gazdasági tevékenységről, vagy bel- és igazságügyi együttműködéssel összefüggő sarkalatos kérdésekről van szó.

Védzáradék mindkét esetben a bővítés után három évig vehető igénybe, miközben a szükségesnek talált intézkedés vagy eljárás indokolt esetben túlnyúlhat e három éven is. Alkalmazásuk - súlyosnak minősülő elmaradások esetén - a taggá válás első napjától kezdődő hatállyal már a jövő évi monitoringjelentés végkövetkeztetései alapján is kilátásba helyezhető.