Német nadrágszíjmeghúzás
A tegnapi kormánynyilatkozatban Gerhard Schröder nem tudta megkerülni azt, amiről környezetében már a választások után elkezdtek beszélni: emelni kell az adókat, hogy legalább jövőre a GDP 3 százaléka alá tudják vinni a költségvetés hiányát. Beszédének egyes pontjaiban viszont ennek éppen az ellenkezőjére utalt, kijelentve, hogy a konszolidációt az adók csökkentése mentén kell végrehajtani.
A foglalkoztatási helyzet javítását illetően a kancellár hitet tett a Hartz-bizottság jelentésében szereplő ajánlások mellett, a munkaerőpiac liberalizálását illetően azonban megmaradt olyan általánosságoknál, mint a hatékonyabb állásközvetítés. A megnehezített elbocsátások és az emiatt százszor megfontolt felvételek ördögi körének áttörésére lényegében nem adott receptet, mint ahogy az üzemi tanácsok, a kollektív bértárgyalások és országosan uniformizált bértarifák anakronisztikus rendszerére sem.
Az új kormányprogramnak az üzleti világ számára talán egyetlen pozitívan ható pontja szerint gátat kell szabni a korai nyugdíjba vonulás eddig széles körben terjedő gyakorlatának, és ragaszkodni kell a 65. életévig való foglalkoztatáshoz. Ez azonban elégtelen volt a vállalkozói és munkaadói szervezetek ellenérzésének eloszlatására.
