Profi és csendes választási kampány zárul
Lerobbant helyi művelődési házak rendbetétele, játszóterek és elkerülő utak építése - tipikus példák az önkormányzati választások előtti kampány témáiból. A helyben megvívott csaták fő kérdései értelemszerűen nem kerülhetnek az országos politika és média vitatémái közé, ezért a most folyó korteshadjárat sokkal széttagoltabb, mint a parlamenti választások előtti, "mindenkinek egyformán" szóló küzdelem. A kampánycsatatéren ráadásul ezúttal némileg háttérbe szorulnak a pártok, a települések többségében független polgármester- és képviselőjelöltek szállnak ringbe (a 8335 polgármesterjelölt mindössze tíz százaléka indul pártszínekben). Tény azonban, hogy miután a pártok jelenléte a nagyvárosokban domináns, a választók közel fele - a fővárosban és a megyeszékhelyeken élők egyértelműen - így is a parlamenti erők kampányával találkozik.
Új eszközöket lényegében nem alkalmaztak, de nem is igen alkalmazhattak volna a pártok - ebben a lapunknak nyilatkozó pr-szakértők és politológusok egyaránt egyetértettek, a kampány, ahogy már a tavaszi korteshadjárat is - tették hozzá -, üzeneteiben és eszközeiben is professzionálisnak mondható. A hivatásos pr-csapatok alkalmazásának hatása látszik a pártok plakátjainak, filmjeinek minőségén. Ugyanakkor más dimenzióba került az internet: míg tavasszal a pártok honlapja igen aktív volt, sok hírt és üzenetet közvetített, addig most a világháló inkább reklámfelületként működik, a nagyobb portálokon a fővárosi jelöltek hirdetnek folyamatosan.
Bár többek szerint megfigyelhető volt, hogy a központi, országos kampánystratégia kialakítása egy kicsit csúszott, a pártok, illetve a kormány és az ellenzék egyaránt "a másikra várt, hogy fogást találjon az ellenfélen", a végeredményben nagyon is jól körvonalazható a két oldal fő mondanivalója. A kormány annyiban előnyre tett szert, hogy a központi kampány jelentős része az általa nyújtott témán, a száznapos programon alapult: míg az MSZP és az SZDSZ egyaránt a "Tartjuk a szavunkat" zászló alatt sorakozott fel, addig a két ellenzéki párt a be nem váltott kormányzati ígéretek számonkérésére helyezte a hangsúlyt. Ugyancsak "páros" téma volt a későbbi kormánytámogatás: míg a koalíciós jelöltek azt hangsúlyozták, hogy győzelmük esetén bírják a kabinet anyagi támogatását is, az ellenzék az ilyen típusú megkülönbeztetéstől való elhatárolódásra szólított fel. Az országosan kommunikált kampánytémák közül most először játszott igen jelentős szerepet az EU-csatlakozás ügye. Az ügyet a Fidesz "dobta be", egyértelműen tudatosan, a csatlakozás minőségét és a kormány szerintük ehhez nem megfelelő politikáját helyezve a középpontba. A koalíció válasza nem maradt el, stratégiájuk lényege az volt, hogy az ellenzéket az EU-szkeptikusok táborának feltüntetve magát mutassa az uniós csatlakozás fő letéteményesének. Ismét téma volt a választási csalások lehetősége: a polgári oldal már a nyáron felhívta támogatóit arra, vegyenek részt a választási bizottságok munkájában, és rendre érzékeltette, "van mitől tartani". A kormányoldal pedig immáron a hatalomból vette elő a Fidesz - a tavaszi kampányban is sokat emlegetett - "sötét ügyeit" (Országimázs Központ, agrárcégek, Millenáris Park), azonban e területen egyelőre semmilyen konkrét eredményt nem tud felmutatni néhány feljelentéstől eltekintve.
Tény ugyanakkor, hogy valamennyi, a pártok által központilag kezelt kérdés is sokkal pragmatikusabb volt, mint a parlamenti választást megelőző témák jelentős része. A tavaszhoz képest háttérbe szorult a negatív kampány, bár szakértők arra hívták fel lapunk figyelmét, hogy a kifejezés rosszul, pejoratív felhanggal rögzült a magyar köztudatban: a politikai pr-ben ugyanis a negatív kampány egyértelműen elismert és hasznos eszköz, melyet az összehasonlító reklámokhoz lehet sorolni. Ezzel szemben a tavaszt jelentős mértékben a sárdobálás jellemezte, erről pedig a nagykönyv úgy tartja, hogy a sár fele annak elhajítójára hullik. A nyugodtabb légkör azonban arra is visszavezethető, hogy az embereket a helyi döntések kevésbé késztetik arra, hogy ideológiai alapon, "a lét a tét" hozzáállással mondjanak ítéletet, és a pártok maguk is észlelik ezt. Ennek köszönhető, hogy lényegében nem volt "suttogó propaganda", elmaradtak az sms- és az e-mail hadjáratok. Mindemellett helyi szinten a megosztottság, illetve az ezzel való kampányolás is sokkal kevésbé jellemző. Az országgyűlési választások előtt elképzelhetetlen lett volna olyan jelölt indulása, akit a jobb- és baloldal is támogat, ha nem is sok, de most akad ilyen is. A helyi képviselőjelölteknek azonban egyébként is óvatosabbnak kell lenniük, hiszen az eddigi választások után nagyon sokszínű volt a kép a kialakult helyhatósági koalíciókról.
