Többmilliárdos kárt okozó cégvezetők
Tavaly 32,6 milliárd forint kár keletkezett különböző gazdasági bűncselekmények elkövetésével. A csempészettel, vámorgazdasággal okozott vagyoni hátrány nagysága meghaladta a tízmilliárd forintot, de több mint 5,3 milliárdnyi kár írható a napjainkban egyre gyakoribb csődbűntettek elkövetőinek számlájára. Ehhez képest még kevésnek is tűnik a büntetőpolitika egyik legfrekventáltabb kérdéskörébe tartozó bűncselekmény, a pénzmosás miatt bekövetkezett mintegy 630 millió forintos hátrány. A károknak csak csekély része térül meg. Tény az is - a gazdasági bűncselekmények bonyolultságát, felderítési és bizonyítási nehézségeit jelzi -, hogy egyik-másik megdöbbentő törvénysértés súlya az eljárás végére szertefoszlik. Nem véletlen például, hogy pénzmosás összetettségével, szövevényes hátterével - egyébként nem csupán nálunk, hanem más országokban is - küszködnek az elméleti szakemberek és a jogalkalmazók egyaránt. E bűncselekmény miatt - bár 1994 óta szerepel a Btk.-ban, és évről évre több nyomozás indul - mindeddig egyetlen jogerős ítélet született.
A klasszikus gazdasági bűncselekményekhez - például a csőd- és vámbűntetthez - új tényállások sora került a Btk.-ba az elmúlt évtizedben, egyebek közt helyet kaptak az elsősorban a gazdasági vezetők által elkövethető jogsértések. A hozzáértők úgy látják: miként tíz évvel ezelőtt, sokakban ma is él a gyors meggazdagodás illúziója. Ám mások voltak akkoriban a gazdasági feltételek, más volt a jogszabályi környezet. A rendszerváltást követően a felelősség kezdetben a bukás kockázatára szorítkozott. A tőkehiányt és a felkészületlenséget rendszerint nem pótolta a vállalkozásra kényszerültek "majd csak belejövök" bátorsága. A kilencvenes évek első felében folyt az a büntetőper a Fővárosi Bíróságon, amelynek vádlottja egy négygyermekes családanya volt, aki munkanélküliségében azt találta ki, hogy nagykereskedő lesz. Akkoriban még elhozhatta a cégektől a terméket, úgy, hogy nyolc napon belül átutalással fizet. Nem kellett más tennie, mit nyitni egy bankszámlát. A cégek - jó lecke volt számukra - valósággal rátukmálták az árut, amit természetesen nem fizetett ki, de fél áron értékesített. A családnak még egy tengerparti nyaralásra is futotta, ám hamarosan többévi szabadságvesztés lett a nagy üzlet vége.
Félreértelmezhető jogszabályok, gyors módosítások, nyitva hagyott kiskapuk nehezítették a jogalkalmazók dolgát. Tapasztalható volt: nemegyszer egy-egy nagyobb vagy tanulságosabb eset nyomán utólag vonta le a konzekvenciákat a jogalkotás. Az emlékezetes Agrobank-ügyben például - ahol a vádlottak egyebek közt az E-hitel folyósítása esetén jogszabály alapján biztosítékként leköthető vagyon vagy követelés gyér körére hivatkoztak - az eljárás alatt született rendelet az E-hitel fedezeteinek kiegészítéseként a kölcsönnel vásárolt vagyontárgyat terhelő jelzálogjog bejegyezhetőségéről.
Mostanra felismerték, hogy a gazdasági vezetők nem kizárólag saját tevékenységükért, hanem a hitelezőikért, üzleti partnereikért is felelnek. Miként az elmúlt években bizonyos tapasztalatot az egész társadalom szerzett, mára alaposan felkészült gazdasági, gazdasági-jogi kérdésekből a nyomozó hatóság és a bíróság. Igaz, hozzáértőbbek a vádlottak is. A bírói gyakorlat és az igazságügyi tárca elemzései azt erősítik, hogy a felelősségre vontak más társadalmi csoportokból kerülnek ki, mint a hagyományos értelemben vett bűnelkövetők. Nagy részüknek középfokú, nem kevésnek felsőfokú végzettsége van. Az sem ritka, hogy a vádlottat két ügyvéd képviseli: míg az egyik a büntetőjoghoz ért, a másik a gazdasági jog szakértője.
A gazdasági vezetők által elkövethető tipikus bűncselekmények közé tartozik a csődbűntett. Bár száma az összes gazdasági bűncselekményhez képest kicsi, dinamikája szembetűnő. A szakemberek úgy vélik: nem az elkövetés több, hanem a felderítőmunka hatékonyabb. A csődbűntettek 90 százaléka nem a klaszszikusnak mondható, előnytelen ügyletekkel a céget a tönk szélére juttató magatartás, hanem adminisztrációs jogsértés: amikor a felszámolás során az érintett nem szolgáltatja - elrejti, megsemmisíti - a megkövetelt dokumentumokat. A számviteli rend megsértésének ezt a speciális formáját lehet a legkönnyebben tetten érni, "megfogni". Említésre méltó, hogy ezekben az esetekben a büntetőbírói gyakorlat rendszerint megállapíthatja az ügyvezető büntetőjogi felelősségét akkor is, ha az a társasági törvény alapján már nem tölti be e tisztet. Nemegyszer ugyanis az ügyvezető megbízása lejár, ám a tulajdonosi közgyűlés nem ül össze, nem jelöl ki utódot. Amennyiben hallgatólagos megbízással továbbra is ügyvezető marad - a bírói gyakorlat alapján -, nem hivatkozhat érvénnyel lejárt tisztségére.
Öt éve, hogy a Btk. kiterjesztette a foglalkoztatástól eltiltás mellékbüntetést a gazdasági vezetőre, tisztségviselőre is. Azaz bűncselekmény elkövetése esetén megfoszthatók e posztjuktól. Mivel ma személyi felelősség érvényesül, így a jogsértésnek a cégre nézve nincs következménye. Napjainkban hatalmas igény van rá, és ezt jogalkotásunk messzemenően figyelembe vette a jogi személyek büntetőjogi felelősségének törvényi rögzítésével. A hazai igazságszolgáltató szervek számára is új, a megszokottól eltérő szemléletet és gyakorlatot megkívánó szabályozás uniós csatlakozásunkkor lép majd hatályba.
