Toborozzák a magyar ápolónőket
Pár éve tapasztalható a szakképzett ápolónők keletről nyugatra történő vándorlása, a sodrás hazánkat is elérte - mondta a Világgazdaságnak Mucha Márkné, a Magyar Ápolási Egyesület elnöke, az Európai Unió állandó nővérbizottságának tagja. A folyamat az EU-csatlakozással felgyorsulhat, hiszen alapelv a munkaerő szabad vándorlása. Ezért a bizottság a szabályozott munkaerő-toborzásra irányelveket (guide-line) dolgozott ki.
A szeptemberi, átlagosan 50 százalékos béremelés hatására nálunk felerősödött a pályát korábban elhagyók érdeklődése, ám csak kevesen tértek vissza a kórházakba.
A szakképzettségtől és szolgálati időtől függő 20-100 százalékos jövedelememelés még nem versenyképes a magánszektor és a kereskedelem fizetéseivel s a könnyebb munkával.
Sürgető, hogy a parlament mielőbb fogadja el a magyar ápolói, szakdolgozói kamara létrehozásáról szóló törvényt, a köztestületi jogokkal felruházott szervezet ugyanis segíthet az egészségügy szakdolgozói hiányán - állítja Mucha Márkné.
Az ápolási egyesület 1999 óta vizsgálja az ápolónők pályaelhagyásának okait, az utánpótlás elmaradását, s tett javaslatot a kedvezőtlen tendencia megállítására. Ennek eredményeként tavaly bevezették az ápolónők alapképzésében az állami ösztöndíjat, amit a leendő munkáltató kiegészíthet, s így az elérheti a havi 15 ezer forintot.
A posztgraduális képzésben részt vevők (például aneszteziológusasszisztensek, intenzív terápiás nővérek, műtősnők) 50-60 ezer forintos tandíjára és hasonló összegű vizsgadíjára pedig pályázattal biztosított pénzt az előző egészségügyi kormányzat. A folyamatot erősítette meg a kétségtelenül nagy ívű szeptemberi béremelés, aminek folytatásában bízik az elnök asszony.
Erre azért van nagy szükség, mert ápolás nélkül nincs gyó-gyulás, s a határok megnyitása csábító. Arról ugyan nincsenek pontos adatok, hogy hány magyar ápolónő vállalt munkát a tőlünk nyugatra fekvő országokban (ahol nem ritka a havi 300 ezer forintnak megfelelő havi jövedelem), az viszont biztos, hogy Magyarország célország lett.
Az EU-országokban csak a nyelvtudást követelik meg, a nyelvvizsga letétele nem feltétel a külföldiek munkavállalásában, a szakvizsgájukat pedig kölcsönösen elismerik. Az sem ritka, hogy a hazánkba telepedett munkaerő-toborzók ingyenes intenzív nyelvtanfolyamot tartanak a kiközvetítendő ápolónőknek. Amerikai munkavállalásról ugyan még nincs ismerete a Magyar Ápolási Egyesületnek, de nem tartja kizártnak a tengerentúli munkavállalást sem.
Megtudtuk azt is, hogy hazánkban közel 85 ezer a szervezett szakdolgozói létszám, ám az állások 20-30 százaléka betöltetlen. Elsősorban magyarul beszélő ukrán és román szakdolgozókat vesznek föl a helyükre. Ehhez megfelelő bizonyítvány, letelepedési engedély, 2-3 hónapos adaptációs idő kell. A magyar kórházakban 200-250 külföldi nővér dolgozik.
