Világszerte növekvő k+f kiadások

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legfrissebb kimutatása szerint a szervezet tagállamai 1994-ben 416, 2000-ben viszont már 552 milliárd dollárt fordítottak k+f-re, ami összesített GDP-jük 2,04, illetve 2,24 százalékával volt egyenlő. Továbbra is fennmaradtak, sőt nőttek az egyes országok közötti különbségek. Európa összességében egyre jobban elmarad az Egyesült Államok és Japán mögött a k+f kiadások nemzetgazdasági súlyát tekintve, és a kontinens országai közül is főként azok javították pozíciójukat, amelyek korábban is az innováció éllovasai voltak.

Idetartozik Svéd- és Finnország, amelyek a kilencvenes évek folyamán körülbelül egy százalékponttal növelték a GDP-ből kutatás-fejlesztésre fordított összeg arányát. Magyarországon ugyanakkor majdnem fél százalékponttal visszaesett ez a mutató, bár a szoftverekre fordított kiadások emelkedésének köszönhetően összességében stagnáltak a "tudásipari" beruházások.

A párizsi székhelyű szervezet elemzése kiemeli: Magyarország nemrég átfogó kormányzati programot indított a kutatási és tudományos fejlesztések összehangolására. Bár Magyarország büszkélkedhet azzal, hogy itt működik a világ legnagyobb cége, a General Electric orvosi üzletágának hatmilliárd forintból létrehozott (és félmilliárd forint állami pénzzel is megtámogatott) kutatóközpontja, az Oktatási Minisztérium azonban kevesli a hazai vállalati kutatóhelyek számát.

A hazai kutatások támogatásában a nyugat-európai s egyben követendő mintánál egyelőre jóval nagyobb arányban vesz részt az állam, mint a magánszféra.

De legalább megindult a folyamat: a rendszerváltás óta idetelepült multik termelésük után sorra hozzák az országba kutatási, esetenként regionális bázisaikat is. A legismertebb példák közé tartozik az AstraZeneca, az Ericsson, a Nokia, az IBM, az Avaya itteni fejlesztési tevékenysége, de számos további vállalat is fontolgat hasonló terveket.

A fejlett országokban gyakorlatilag mindenütt megfigyelhető jelenség, hogy a k+f kiadások emelkedése szinte kizárólag a vállalati ráfordításoknak köszönhető. Az ipar ilyen célú kiadásai 1990 és 2000 között reálértéken nem kevesebb mint 50 százalékkal bővültek, míg a kormányok áldozatvállalásának értéke csupán 8,3 százalékkal kúszott feljebb. Ennek köszönhetően a teljes kiadásoknak immár közel kétharmadát a vállalati szektor állja, a kormányok részesedése pedig majdnem 40-ről jóval 30 százalék alá csökkent. Hazánkban ezzel ellentétes folyamatok zajlottak le, hiszen a kilencvenes években 49,5 százalékra nőtt és majdnem megkétszereződött a kormányzati szerepvállalás súlya. A vállalatok 2000-ben a k+f költségek 37,8 százalékát állták, a fennmaradó pénz külföldi forrásokból származott.

Az ipar a közszféra kutatásainak is egyre nagyobb részét finanszírozza; az egyetemek k+f költségvetésének az ezredfordulón 6,1 százaléka származott vállalati forrásból, ami jó kétszerese a húsz évvel korábbi szintnek. Szintén általános tendencia a kutatások nemzetközibbé válása, amit például az Egyesült Államokban bejegyzett szabadalmakon belül a külföldi társszerzővel rendelkezők arányának folyamatos emelkedése jelez.