Okoz-e inflációt az EU-csatlakozás?

Egy integrált piacon, amelyen nincsenek szállítási költségek, és ahol a termelői árakat azonos valutanemben adják meg, az "egy ár törvénye" értelmében elvileg nem lehetnek földrajzi különbségek, mivel a kereslet és a kínálat változásai elvezethetnek egy úgynevezett zéró divergenciának megfelelő állapothoz. A gyakorlatban azonban az árkülönbségek sokkal gyakoribbak és tartósabbak annál, mintsem hogy ezt az eredményt meg lehessen közelíteni.

Az Európai Unióban ez a cél - úgy tűnik - sokkal nehezebben elérhető, mint az Egyesült Államok gazdaságában, amely történelmi adottságainál fogva jóval előbbre tart az egységesülés folyamatában. Annak, hogy a zéró divergencia megközelítése milyen nehéz feladat, a szakirodalomban különféle makro- és mikroökonómiai bizonyítékait adták meg.

Mikroökonómiai szinten ilyen akadályok a szállítási, elosztási költségek, a tökéletlen versenyhelyzetben lévő, szegmentált piacok, továbbá a különféle szabályok és fiskális rendszerek fennállása.

A normál forgalmi adónál például a 2001. májusi állapot szerint olyan különbségek vannak, mint a legalacsonyabb, 15 százalékos kulcsot alkalmazó Luxemburg és a legmagasabb mértéket képviselő Svédország és Dánia 25 százalékos normál kulcsa. Amennyiben ezekben a fiskális eszközökben jelentősek a különbségek, akkor az árdiszparitás is nagymértékű. Ilyenek egyébként bőven előfordulnak az EU-ban, különböző termék- és szolgáltatáscsoportokban. Emiatt tűzte ki célul az Európai Bizottság egy adóreform előkészítését.





>> A kétféle üzleti stratégia



A szegmentált piacok esetében elvben kétféle üzleti stratégia alkalmazható:

1. A jövőre nézve implicit vagy explicit megállapodást kötnek azok a cégek, amelyek ezen a piacon szerephez juthatnak. (A vertikális és horizontális integrációval kontrollálni lehet a piacot, aminek hatására sérül a verseny.)

2. A másik lehetőség: egy aktív üzleti stratégia, amely kihasználja a piaci kondícióknak azokat a különbségeit, amelyek a nemzeti karakterből, a nyelvi különbségekből származnak, és amelyekből különböző rugalmasságú lokális vagy nemzeti jellegű keresletek alakulhatnak ki. Ezeket - amelyek csökkentik egyes határokon túli cégek expanziós lehetőségeit - határeffektusnak nevezik.

Magyarország és a többi csatlakozó állam, de még több uniós tag esetében is mindkét üzleti magatartásra lehet példákat találni. Újabban viszont már fellépett egy olyan szerkezeti hatás is, amely az árak szóródásának (differenciálódásának) csökkenéséhez vezethet.

A közös piac és a nemrég létrejött Gazdasági és Monetáris Unió együttesen elvezethet egy integráltabb gazdasághoz. A GMU ugyanis az egységes fizetőeszköz bevezetése után csökkenti a piaci szereplők tranzakciós, valamint információs költségeit, és mindinkább lehetővé teszi a határokon átnyúló üzleteket. Ezzel megnöveli a versenyt, bár a jobb átláthatóság egyszersmind az egyes versenytársak összejátszására is nagyobb lehetőséget teremthet.

Egy az Európai Bizottság számára készített tanulmány szerint a határokon átnyúló pénzügyi tranzakciós költségek százeurós hitelműveletre számítva - 1997-ben - az eurózóna átlagában 23,49 eurót tettek ki. Ezen belül a legalacsonyabb (9,79 eurós) tranzakciós költséggel Luxemburgban lehetett ezt az ügyletet lebonyolítani, a legmagasabb ráfordítással pedig Görögországban (47,24). Az úgynevezett hálózati iparok (elektromos és gázszolgáltatás, hírközlés) nemrég elkezdett liberalizálása - ha nem is rövid távon, de előbb-utóbb - a legtöbb tagországban szintén jótékonyan fogja befolyásolni az árszínvonalat.

Ezek hatására jelentősebb árcsökkenés mind ez idáig bizonyíthatóan a telefonszolgáltatásban következett be. A helyi telefonbeszélgetések három percre számított tarifája például az unióban 1995 és 2000 között átlagosan több mint 10 százalékkal mérséklődött, és hasonlóan változtak a távolsági hívások költségei is. Ezekhez sokban hasonlítható hatások várhatók az internetszolgáltatások és az elektronikus kereskedelem elterjedésétől is, amelyek alacsonyabb költségeikkel segítik az ártranszparencia és a nagyobb verseny megvalósulását.





>> Mi várható hazánkban?



Az EU-csatlakozás után Magyarország - és minden bizonnyal több újonnan taggá váló állam is - egy integrált piac, majd néhány évnyi felkészülési idő után az eurózóna tagja lesz. Ennek következtében a magyar gazdaságra is egyre inkább hatni fognak azok a törvényszerűségek (közöttük az árkonvergencia tökéletesen soha meg nem valósuló tendenciája is), amelyek a jelenlegi tagországok fejlődésének jellemzői.

Mindez időszerűvé tesz egy rövid áttekintést arról: az árkonvergencia miként és milyen mértékben ment végbe az Európai Unión belül. Ezt követően arra a sokakat érdeklő kérdésre is választ próbálnak adni a kutatók, hogy a csatlakozás milyen mértékben növeli meg a magyar árszínvonalat, és a differenciálódás révén mely területeken drágítja vagy csökkenti a megélhetési költségeket.

Természetesen ez a kérdés bonyolult összefüggések alapján dönthető el. Ezért a kutatók a bérek, az adók és a támogatások más okból szükséges felzárkózásával, harmonizációjával együtt értékelve kísérelnek meg választ adni arra: vajon az árkonvergencia miként befolyásolhatja majd hazánk állampolgárainak jövőbeni életszínvonalát.





>> Az árszínvonal jellemzői



Az Európai Unión belüli viszonylagos (az EU12, majd az EU15 átlagához mért) nemzeti árszínvonalak és az egy főre jutó GDP-mutató 1985 és 1999 közötti változásait mutatja az 1. tábla.

A táblázat megalapozására szolgáló részletes adatok alapján az is megállapítható volt, hogy az említett két év árszínvonala között valóban volt érezhető árkonvergencia, mivel az unióra 1985-ben jellemző 21 százalékos átlagos szórás 1999-re 15 százalékra csökkent. Az árszínvonal szerinti rangsorban viszont elég nagy stabilitás mutatható ki, csupán az országok egyharmadánál (Hollandia, Luxemburg és Nagy-Britannia) észlelhető két helyezést meghaladó elmozdulás.

Öt százalékpontot meghaladó árszínvonal-csökkenés három országnál volt kimutatható, ezek: Finnország, Hollandia és Svédország. A lehetséges magyarázatok országonként eltérőek. A legkorábban Finnországban történt meg a hálózati iparágak liberalizációja, ami a viszonylag magas (130 százalékos) induló árszint jelentős mérséklését tette lehetővé. Hollandia eredményeit is a korai pénzügyi reformok biztosították, Svédország esetében pedig a svéd korona árfolyamának 18 százalékos csökkentése volt jelentős árszintmérséklő hatású.

Mindezek mellett azonban nem csupán különböző mértékű árszintcsökkenésekre, hanem árnövekedést eredményező hatásokra is fel kell figyelni. Ilyen jelenségek - 10 százalékpontot meghaladó mértékben - Luxemburg, Nagy-Britannia, Portugália és Spanyolország relatív árszínvonalában fordultak elő, de Görögországban is 5 százalékot megközelítő áremelkedés következett be.

A briteknél megfigyelt árszínvonal-növekedés a font sterling felértékelődésének a következménye volt. A másik három országnál tapasztalt áremelkedések pedig többnyire a bérszint növekedésének és annak tulajdoníthatók, hogy ezek gyors ütemben zárkóztak fel az európai átlaghoz.

Ezt valószínűsíti, hogy a három, legutóbb említett tagországban az egy főre jutó GDP értékében tapasztalt változás hasonló nagyságrendű volt, mint az árszint növekedése. Ez alól az öszszefüggés alól kivételt Írország jelent, amelynél az egy főre jutó GDP-ben elért javulás mellett 3 százalékpontnyi relatív árszínvonal-csökkenés következett be. Ez minden bizonnyal két tényező: az "ír csodával" együtt járó rendkívül gyors termelékenységnövekedés, másrészt az uniós átlagot jóval meghaladó, magas kiinduló árszint eredménye lehetett.

Mindezzel szemben érdekes Ausztria, Francia- és Svédország esete: ezekben az országokban az induló árszint az EU átlagát jelentősen meghaladó, az infláció viszont az alatti volt, Nagy-Britanniánál pedig éppen a fordított változási összefüggéspár alakult ki. A bemutatott időszaknál frissebb inflációs adatok - mivel ezeknek mértéke, tagországtól függően, 0,8 és 2,9 százalék közötti volt (kivéve megint Írországot) - azt valószínűsítik, hogy az árszínvonal további mérséklődése napjainkban már elég kicsi lehet.





>> Árdiszparitás az EU-ban



Egy 1998-ban készült felmérés adatai szerint száz megvizsgált tétel ötven, legalacsonyabb árdiszparitást mutató cikke közül (amelyek leginkább háztartási elektronikai termékek, épületberendezések, ruházati cikkek és élelmiszerek voltak), 48 kereskedelmi árut és csak két szolgáltatást regisztráltak. A másik ötven, átlagnál magasabb diszparitású eset közül pedig 29 a szolgáltatásokhoz, 21 a kereskedelmi árukhoz tartozott.

A felmérés azt is kimutatta, hogy a legmagasabb diszparitást képviselő áruk közül 4-5 alkoholféle és két dohány-, azaz jövedéki termék volt. Ezenkívül még kimagaslónak tekinthetők a különbségek a gyógyszereknél, ahol a legnagyobb differenciákat az állami beavatkozások alakítják ki.

Amennyiben részleteiben kíséreljük meg feltárni az USA integráltabb piacának és az Európai Unió több korláttal megterhelt gazdaságának árufőcsoportok szerinti árszínvonal-különbségeit, akkor a grafikonon látható arányokhoz jutunk.

Valamennyi árufőcsoportra jellemző termékcsaládra csak az USA/EU, illetőleg Japán/EU viszonylatban lehet az árszintkülönbségek nemzetközi nagyságrendjeit érzékeltető tényadattal szolgálni. (2. tábla)





>> Az árszínvonal és a GDP



Mivel az árszínvonal-változások indirekt adókkal együtt kimutatott indexei nagyon sokféle egyedi hatásnak vannak kitéve, a kutatók ezeknek az indirekt adók nélküli mutatóit vizsgálták.

A Balassa-Samuelson-modell alapján elméletileg bizonyítottnak tekinthető, hogy statisztikailag elfogadható összefüggés van az árszínvonal és az egyes országok fejlettségi szintjének jellemzéséhez használt, egy főre jutó GDP-mutató változása között (ennek szorossága kissé meghaladja a 60 százalékot).

Magyarország a taggá válása után minden bizonnyal abba a csoportba fog tartozni, amelynek jellemzője az alacsony jövedelmi szint és az átlagnál kisebb árszínvonal (nyilvánvalóan ezekhez a kondíciókhoz még alacsony bérszínvonal is tartozik).

A három, OECD-tag csatlakozó állam közül is hazánk - Csehországgal együtt - a viszonylag alacsony árszínvonalú, alacsony jövedelműek csoportjába tartozik, Lengyelország pedig a magasabbak közé. (Valószínűleg ez

lehet a magyarázata annak, hogy a nemzetközi bérstatisztikák-

ban Lengyelország jobb pozícióban szerepel Magyarországnál.) (3. tábla)