Változik a fizetési mérleg statisztikája

A fizetési mérleg számos változáson megy át a következő két évben. Szemléletében a legfontosabb módosítás az lesz, hogy megszűnik a pénzforgalmi szemlélet. Ez azt jelenti, hogy ezentúl nem a pénzmozgás regisztrálásakor kerül be egy gazdasági esemény a fizetési mérlegbe, hanem - az eredményszemléletnek megfelelően - a tulajdonosváltozást próbálja követni a statisztika. Ez egyébként megfelel a nemzetközi gyakorlatnak is.

A 2003-ban, majd 2004-ben végrehajtandó változtatások jelentős részét tulajdonképpen ez a szemléletbeli változás igényli. Emiatt jelentősen közeledik egymáshoz a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) nemzeti számláinak módszertana, valamint a fizetési mérleg összeállításának szabályai.





>> A főbb módosítások



Az áruexport és -import esetén az eredményszemlélet érvényesítése elsősorban azt jelenti, hogy az árumozgáson kell alapulnia az elszámolásnak, nem pedig - az eddigi gyakorlat szerinti - pénzmozgáson, mivel előbbi megközelítés jobban követi a tulajdonosváltást. Ebből a szempontból a rendelkezésre álló statisztika a KSH által vezetett külkereskedelmi mérleg. Természetesen nem csupán az árumérleg soron lesz más időpontban (és esetleg más értéken) elkönyvelve a kivitel illetve behozatal, hanem - a kettős könyvelés elve alapján - a finanszírozási oldalra (jellemzően a pénzügyi mérlegbe) is ekkor kerül be a tétel, s így nem sérül az a számviteli azonosság, miszerint a teljes fizetési mérleg tartalékváltozásokkal együtt mindig "nullára fut ki".

Felmerül a kérdés, a régi, illetve az új kimutatás mennyire követi ugyanazt a gazdasági jelenséget. Bár a két egyensúlyi mutató elvileg azonos folyamatot hivatott leírni, néha megmagyarázhatatlan különbségek mutatkoztak az egyenlegekben, illetve az export- és importdinamikákban. Az MNB és a KSH szakemberei megtalálták a különbség okait, amelyek elsősorban néhány nagyobb cég hibás jelentésében keresendők. Ez mindenképpen megnyugtató, hiszen az eltérések magyarázata nélkül nehéz lett volna hitelesen végrehajtani a módszertani váltást.

A másik jelentős változtatás az idegenforgalmat érinti, ahol 1999 óta egészen eltérő adatok szerepelnek GDP-statisztikában és a fizetési mérlegben.

A "látványosabb" változtatás 2004-ben következik be. Ekkor ugyanis a tőkejövedelmek elszámolásában egyfajta "felbruttósítás" történik. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy folyó fizetési mérleg rontó tényezőként a külföldi tulajdonosok Magyarországról kivitt profitja lett elszámolva. Az első látásra logikus lépést valójában a kényszer szülte, hiszen a közgazdaságilag logikus eljárás más. Az lenne indokolt, hogy a teljes tőkejövedelem (tehát nem csupán a kivitt, hanem a vállalatban hagyott is) a folyó tételek között profitrepatriálásként legyen elszámolva, a vállalatba visszaforgatott nyereség pedig a pénzügyi mérlegben tőkebefektetésként jelenjen meg. Ez már csak azért is ésszerű, hiszen az "országhatárt átlépő", új tőkebefektetés, és az itt megtermelődő tőke (újra)befektetése között nincs különbség.





>> Mi változik?



A fenti változásokat a bevezetés pillanatában 1995-ig visszamenőleg, havi részletességgel közli a jegybank. Mivel a két legjelentősebb lépést eltérő időpontban léptetik életbe, ezért ez azt jelenti, hogy a történelem kétszer is újraíródik. Ez a tény és az új elszámolás sajátosságai egyaránt kihatással lesznek a fizetési mérleg különböző sorainak eredményére.

A 2003. évi módosítások együttes hatását nem nagyon lehet felmérni. A külkereskedelmi mérleg átültetése önmagában nem jelenti azt, hogy szisztematikusan nagyobb, vagy kisebb hiányt mutat majd ki ezentúl a statisztika. A korábbi hibák korrigálása viszont megváltoztatja a múltat, így nagyon valószínű, hogy a folyó fizetési mérleg egyenlegének múltbeli változása időben más lefutású lesz. Feltehetően a jövő évi hiány az új módszertan szerint nagyobb lesz, az idei viszont nem változik érdemben. Ha ez igaz, akkor azt mondhatjuk, hogy az eredményszemléletre való áttérés első lépéseként végrehajtott változtatás után nem lesz ilyen dinamikus a folyó mérleg romlása, hanem két évre elhúzódik a folyamat.

Az idegenforgalmi statisztika átgyúrásának mikéntjéről egyelőre nem sokat tudunk. Ha abból indulunk ki, hogy a KSH és az MNB módszertana közelít egymáshoz, és előbbi intézményünk kisebb bevételt mutatott ki, talán valamelyest kisebb lehet az idegenforgalmi többlet. Ez nem jelenti azt, hogy az eddig elszámolt bevételek eltűnnek, hanem más szolgáltatássorra kerülnének. Így a folyó mérleg egyenlege nem változna.

Jóval egyértelműbb a helyzet a 2004-es módosítás esetében. Az újrabefektetett tőkejövedelmek kivitelként történő elszámolása jelentősen növeli majd a folyó hiányt a régi módszertanhoz képest. Ennek a reálgazdasági oka az, hogy a 90-es évek elején, közepén megvalósuló nagy tőkebeáramlás már termőre fordult, így (a konjunktúraciklusoktól eltekintve) évről évre növekszik a megtermelt profit.

A folyó hiány technikai növekedésének mértékére született becslések meglehetősen eltérők. A KSH 2000-ben 500 milliárd forintnyi visszaforgatott jövedelmet regisztrált. Amennyiben ilyen nagyságrendű értékkel ugrik meg a jövedelemkiáramlás, úgy akár 3 százalékpontos is lehet a különbség a két módszertan által kimutatott hiány között.

Fontos hangsúlyozni, hogy természetesen technikai módosítások következtében nem romolhat a gazdaság helyzete. 2004-ben sem ez fog történni, hiszen a folyó hiány növekedése mellett a finanszírozási tétel (általában a közvetlen tőkebefektetés) is megnő, vagyis nem változik a nemzetgazdaság eladósodottsági szintje. Tehát például az idei 7-8 százalék körüli hiányhoz pontosan ugyanaz a gazdasági helyzet tartozik, mint a mostani módszertan szerint kimutatott 5-5,5 százalékhoz.

A probléma csupán az, hogy a piacon számos olyan szereplő van, aki nincs tisztában a magyar és a nemzetközi statisztika közötti jelenlegi különbséggel, így őket meglepheti majd az "új" szám. Úgy is fogalmazhatunk, hogy fennáll a lehetőség, hogy olyan tényezőket is akkor áraz majd be a befektetők bizonyos csoportja, amelyek már ma is léteznek, csak a jelenlegi statisztika nem mutatja olyan egyértelműen.

Feltehetően ez a megfontolás vezette a kormányzatot, amikor arra kérte a jegybankot, hogy ezt a változtatást ne 2003-tól, hanem csak 2004-től vezesse be. Ez azonban jelenlegi ismerteink szerint nem sokat fog javítani a helyzeten. Egyelőre ugyanis jövőre senki nem várja a folyó hiány csökkenését, így pedig 2004 elején, amikor másodszor íródik át a történelem, ugyanolyan magas (vagy még nagyobb) folyó deficitet fog kimutatni a jegybank, mint amekkorát 2003 elején tenne.

A jövedelmek másfajta elszámolása nem csupán kellemetlen eredményekkel jár. Amennyiben az újrabefektetett jövedelmekkel az állományi számokat is módosítjuk, nagyobb lesz a nemzetközileg összehasonlítható külföldi működőtőkeállomány-adat. Ez a változás valószínűleg olyan mértékű lesz, hogy az egy főre jutó tőkebefektetés mutatójában "visszaszerezzük" két-három éve elvesztett elsőségünket Csehországtól.