Kedvező uniós vámszabályok
Nem lesz sikeres az üzleti tevékenysége az EU-ban annak a magyar cégnek, amely nem készül fel alaposan a közösségi jogszabályok alkalmazására, ezen belül az áfaszabályok uniós csatlakozás utáni változására - figyelmeztetett egy minapi sajtóbeszélgetés során Véghelyi Mária, a KPMG adómenedzsere. Szerinte a jelenlegi tagországok cégei jelentős részben már ismerik az uniós áfaszabá-lyozás buktatóit, illetve a bennük rejlő megtakarítási lehetőségeket, de magyar társaik közül egyelőre csak kevesen. És nem csupán az adókulcsok változásáról van szó, hanem teljesen új szabályok életbelépéséről is: az egységes piaci szabályokról.
Például arról, hogy az unióban az áfakivetés a termék tényleges útját követi, nem pedig az ügyletben részt vevő cégek közötti számlázás menetét. Emiatt a csatlakozástól kezdve nem számít majd unión kívülre irányuló exportnak, ha egy magyar cég egy amerikai vállalatnak adja el termékét, neki is számlázza azt, de a szállítási cím mondjuk Párizs, például azért, mert az amerikai partner rögtön továbbértékesíti az árut Franciaországba. Ha tehát nem vagyunk biztosak abban, hogy hova is megy az áru, akkor inkább tegyük rá az (unión kívüli export esetén természetesen elhagyható) áfát, mintsem hogy kellemetlen meglepetés érjen bennünket egy adóhatósági büntetés formájában.
Nem csupán veszélyeket rejt azonban magában az uniós adó- és vámszabályok hatálybalépése, hanem jelentős megtakarítási lehetőségeket is. Ilyen például a páneurópai virtuális vámraktározás lehetősége - hívta fel a figyelmet Leon Kanters, a KPMG vám- és kereskedelmi tanácsadó részlegének elnöke. A csatlakozáskor a jelenlegi vámszabad területek megszűnnek hazánkban (feltéve, hogy nem felelnek meg az uniós szabályozásnak), ám nem kell lemondani az importvámok megfizetése nélküli termelés cash-flow-előnyeiről. A cégnek csupán engedélyeztetnie kell a páneurópai virtuális vámraktárt (központját és szatelitáit) az illetékes nemzeti hatóságoknál, s utána Japánból származó importja után akkor sem kell megfizetnie a vámot, ha az (mondjuk) hamburgi uniós belépése után Budapestre kerül, s innen megy (például) oroszországi exportra. Amennyiben a behozott termék feldolgozásra kerül, úgy az aktív feldolgozás jogintézménye vehető igénybe, ha a végtermék ezt követően harmadik országba megy exportra (EU-n belüli értékesítés esetében pedig a vámfelügyelet melletti feldolgozás lehetőségét érdemes kihasználni).
Ha az említett termék feldolgozás után is Magyarországon marad, s itt kerül végső felhasználójához, akkor természetesen meg kell fizetni a vámot, de megtakarításra ekkor is lehetőséget ad a páneurópai virtuális vámraktár. Azáltal, hogy a vámfizetés csak a végső felhasználóhoz kerüléskor lesz esedékes, nem pedig a hamburgi kikötőből való távozáskor, vagyis jóval később, annak minden cash-flow-előnyével együtt.
