A hazai biztosítási szektor számára drámai törést nem okoz az európai uniós csatlakozás, hiszen már az 1996-ban hatályba lépett törvénynél is figyelembe vették az akkor érvényes direktívákat - fogalmaznak a hazai biztosítási szakértők. Néhány további módosítást (például a kiszervezések vagy a felügyeleti ellenőrzés területén) a tavaly elfogadott pénzügyi "salátatörvény" részeként már az idén januártól életbe lépett, a tervek szerint azonban 2004. májusi belépéskor azonban új törvény váltja fel a jelenleg hatályosat. A hivatalos menetrend szerint már tárcaközi egyeztetésre kellett volna mennie az új biztosítási törvénynek (bitv.), március 7-én ugyanis már a kormány tárgyalná. Ez azonban a jelenlegi állapotok szerint kicsit csúszik.

A bitv. a végső harmonizációt jelenti, ám inkább finomságokról van szó, hiszen zömében már eddig is összhangban állt az uniós szabályozással az 1996 óta hatályos törvény, tehát például az EU-direktívák szerint volt szabályozva, hogy milyen biztosítási ágak vannak. Az elmúlt két évben némileg változtak az irányelvek ezen a fronton, hiszen az élet, a nem élet ágazattal kapcsolatos direktívák foglalkoznak a szolvenciakövetelményekkel, amit az EU-ba való belépéskor kell harmonizálni. A biztosítók megbízhatóbb működését szolgálja, hogy az életbiztosítók eddigi, minimum 250 millió forintos biztonsági tőkéjét 750 millióra (hárommillió euróra), a nem életbiztosítókét - tevékenységüktől függően - a mostani 150-350 millióról 500-750 millió forintra (két-három millió euróra) emelik a csatlakozáskor.

A gépjárműágazat esetében a negyedik irányelv továbbfejleszti a zöldkártya-kezdeményezést, ami azt jelentené, hogy ha valaki egy másik tagországban szenved balesetet, akkor ő odahaza intézheti kárügyét. Ezt azért tudja megtenni, mert a külföldi biztosítónak minden tagállamban megbízottal kell rendelkeznie. Az irányelv ennek az intézményrendszerét járja körül. A bitv.-be ez csak annyiban kerül bele, hogy ennek az intézményi kiépítése a piacra hárul.

A legjelentősebb változással a biztosítási közvetítőknek kell számolniuk, ám ez a szabályozás az EU-ban is csak egy-két hónapos múltra tekint vissza. Az irányelv ebben az esetben csupán általános keretet próbál adni, hiszen számos változatot lehet fellelni az egyes tagországokban is. Ennek megfelelően módosulna a bitv. is, azaz a jövőben kétféle biztosítási közvetítőt különböztetnek meg, a "függőt" és a "függetlent", ami jelenleg az ügynöknek, illetve az alkusznak felel meg. A többes ügynököt az egyik vagy másik kategóriába lehet besorolni - magyarázta lapunknak Banyár József, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnöki főtanácsadója. A "függő" közvetítő csak egy biztosító megbízásából köt szerződést, illetve ha több biztosító bízza meg, akkor egymással konkuráló termékeket nem értékesíthet. Ha ezt teszi, akkor már a "független" kategóriába tartozik, éppúgy, mintha már tanácsadással is foglalkozna. Egyébként maga az irányelv is lehetőséget ad a kategóriák közötti szabad mozgásra, hiszen a biztosítási közvetítő egyszerre lehet "függő" és "független", egyes termékek esetében (például az ipari biztosításoknál) az ügyfél bízza meg, míg más konstrukciók értékesítését (például casco) a biztosító megbízásából végzi.

Az új besorolási kategóriákkal párhuzamosan változna a díjazásuk is, hiszen a PSZÁF kezdeményezésére a törvényjavaslatba bekerült, hogy a független közvetítőt a megbízó díjazza. Azaz, ha ügyfél a megbízó, akkor nem fogadhat el jutalékot a biztosítótól, ám ha tömegterméket közvetít egy biztosító megbízásából, akkor már igen. Ez ugyan túlmutat az irányelven, de nem mond neki ellent.

"Megértem az alkuszok félelmét, hiszen jelenleg nem tudják az ügyfelek, mekkora jutalékot kapnak az alkuszok egy-egy ügylet után. Ezzel a módosítással ez láthatóvá válna, ami egyúttal azt jelentené, hogy a magas díjak elrettenthetik az ügyfeleket. Elképzelhető, hogy ez rövid időn belül az alkuszi díjak csökkenését eredményezhetné. Az ügyfelek érdekeit szolgálhatja ez abból a szempontból is, hogy az alkusz így nem a szerint ajánl terméket, hogy kitől mekkora jutalékot kap, hanem valóban az ügyfél érdekeit tartja szem előtt" - mondta Banyár József.

Vitát váltott ki a PSZÁF-nak egy másik javaslata is, amelyet az EU-direktíva nem tartalmaz, ám Angliában és egyes észak-európai országban már bevezették. Eszerint a közvetítő úgynevezett termékbemutatót tesz le az ügyfél asztalára, ami néhány érzékeny információt is tartalmaz, mint például hogy mennyi jutalékot kap. Végül olyan kompromisszumos javaslat született ebben a témában, hogy az alkuszoknak csak az életbiztosítások esetében kell az igényfelmérést követően a termékbemutatót elkészíteniük, amely egyelőre nem tartalmazza a jutalék nagyságát s a díjmegosztást sem (azaz mennyi a kockázati díj, az egyes költségelemek), azt viszont igen, hogy a biztosításkötéssel kapcsolatban felmerült költségekből mit nem kap vissza lemondás esetén az ügyfél.

Az irányelv előírja a közvetítők képzettségi követelményét, illetve nyilvántartásba vételüket is, ami szintén bekerülne a bitv.-be. (A nyilvántartás egyedül a casco és utasbiztosításokat nem fő tevékenységként értékesítőkre, azaz az autószalonokra és az utazási irodákra nem vonatkozik.) Ebben a kérdésben viszonylag egységesek voltak az álláspontok, azaz a törvény-előkészítésben részt vevők elfogadták a PSZÁF javaslatát, miszerint egy nyilvántartás lesz, amelyet a felügyelet a honlapján vezet. Az adatok feltöltése, frissítése azonban a biztosítók, az alkuszok felelőssége, a PSZÁF csupán ellenőrzi őket. A nyilvántartás tartalmazza az összes biztosítási üzletkötőt, legfontosabb személyi adataikat, eddigi életpályájukat, regisztrációs számukat, ami az életük végéig elkíséri őket.

"Azt várjuk, hogy ezt a biztosítók is figyelembe vegyék toborzási politikájuknál, s lezajlódhat egyfajta tisztulási folyamat is" - jegyezte meg Banyár József. Korábban több botrányt okozott, hogy egyes csaló, a biztosítók között vándorló ügynökök ténylegesen nem létező s rövidesen fel is mondott életbiztosítási szerződéseket kötöttek - például temetői fejtáblákon szereplő nevek alapján - a minél nagyobb jutalék megszerzése érdekében. A biztosítók többsége ugyanis előre s nem a befolyt biztosítási díj után fizeti ki az ügynökök jutalékát, amely akár az egyévnyi díj összegére is rúghat. Bár a Pénzügyminisztérium korábban nyilatkozott arról, hogy megtiltanák az előre kifizetett jutalék rendszerét, jelenleg még bizonytalan, hogy ez a törvénytervezetben is szerepelni fog-e.

Szigorítást jelent az is, hogy a biztosítási üzletkötő ezentúl csak felsőfokú végzettségű, vagy külön PM-jogszabályban szakképesítés megszerzésére (OKJ biztosítási közvetítői képesítés) kötelezendő munkatárs lehet. Mivel ez egy-másfél éves tanfolyam, s több mint 20 ezer embert érint, ezért a jelenleg tevékenykedő közvetítők a bitv. hatálybalépését követően három év átmeneti időt kapnak a képesítés megszerzésére.

"A biztosítási közvetítés folyamatában árnyalatnyit szigorúbbá válik a szabályozás, mint az Európai Unióban, ám nem hiszem, hogy ez a hazai biztosítók számára versenyhátrányt jelentene" - mutatott rá az elnöki tanácsadó. Igaz ugyan, hogy az EU-elvek jegyében az uniós tagállamok nemcsak fiókiroda, hanem határon átnyúló szolgáltatás révén is nyújthatnak biztosítási szolgáltatást Magyarországon, ám az eddigi tapasztalatok szerint nem nagyon mozdulnak ki az EU-ban sem a biztosítók a saját országukból. Előállhat viszont az a helyzet, hogy Szlovákia magyarlakta területeire kiterjesztik a hazai alkuszok, biztosítók, pénzintézetek a működésüket.

Az elnöki főtanácsadó szerint az egy főre jutó biztosítási díjakban, illetve a szolgáltatási színvonalban 10-15 év távlatában kiegyenlítődésre lehet számítani. Ezt mutatja Írország, Portugália példája is, bár igaz, korábban ennyi "fejletlenebb" ország nem csatlakozott egyszerre az EU-hoz. A biztosítási díjakat nézve mindenesetre már kezdjük megközelíteni az EU-átlagot, sőt, az életbiztosítási díjak esetében az egységnyi szolgáltatásra jutó díjak magasabbak is már a fejlett országok átlagánál, bár ebben a nagyobb költségelemek játszanak szerepet. Jelenleg minden ország saját halandósági táblája alapján számol, ám elképzelhető, hogy középtávon nem a nemzeti hovatartozás lesz a döntő, hanem az egyének egészségi helyzete - magyarázta Banyár József.