Fenntartható növekedés 2006-ig

A fejlett ipari országokhoz képest a magyar gazdaság még mindig jelentősen elmarad mind a fajlagos teljesítmény, (azaz az egy főre jutó GDP, a munka termelékenysége), mind a jóléti mutatók tekintetében. Ezért alapvető gazdaságpolitikai cél az uniós országok fejlődési üteménél gyorsabb - ám a makrogazdasági egyensúlyt megőrző és korszerűsödő társadalmi-gazdasági szerkezet melletti - növekedési pálya fenntartása, a felzárkózási folyamat elősegítése.

A fentiek alapján a növekedés külső feltételrendszerét a kutatók "szerényen javulónak" valószínűsítik.





>> Keresleti tényezők



A magyar gazdaság exportvolumenének éves növekedése az elmúlt években igen magas, 10 százalék feletti volt. A 2001-ben tapasztalható világgazdasági dekonjunktúra hatására ez valamelyest visszaesett, de a már 2002 második felében kissé kedvezőbbé váló külső környezet és a magyar gazdaság élénkülése következtében a kivitel éves dinamikája a kutatók szerint a következő években ismét 10 százalék közelébe kerülhet. A kutatók felhívják a figyelmet, hogy mivel Kínával folytatott kereskedelmünk évek óta stagnál, a gazdasági kapcsolatok bővítését e relációban is napirendre kellene tűzni.

Magyarországon a multinacionális vállalatok az export jelentős részét képviselik, és igen érzékenyek a világgazdasági környezet változásaira. Ez azt jelenti, hogy egyrészt ellensúlyozni kell a jelenségből következő nagyobb - külkereskedelmi, nemzeti jövedelmi és megtakarítási - bizonytalanságot. Másrészt az igen mobil exportorientált szektort (amely általában jelentős adó-, vám- és egyéb kedvezményeket is élvez) a gazdaságpolitika által preferált és szerkezetileg fejlesztendő területekre lenne célszerű irányítani. Ehhez jó eszköz lehet a kedvezményrendszer átalakítása, a multinacionális vállalatok ösztönzése a hazai beszállítók preferálására.

A dekonjunktúra hatására 2001-ben jelentősen visszaesett a beruházások dinamikája. Ennek megfelelően a külső források bevonásának mértéke is csökkent. Ez a GDP-hez viszonyított folyó fizetési mérleghiány visszaesésében is tükröződött, amely az előző évi 2,9 százalékkal szemben 2001-ben 2,1 százalék volt. A felzárkózás szempontjából mindenképpen szükségesnek látszik, hogy a felhalmozási hányad 25 százalék felett legyen, de ennek természetesen megfelelő szerkezetűnek és hatékonyságúnak kell lennie. A következő években az Ecostat elemzői a beruházások élénkülését várják. Az állóeszköz-felhalmozás növekedését 2003-ra 7,3 százalékra becsülik, s ez az arány 2006-ra számításaik szerint 8 százalék körül stabilizálódhat. Ehhez hozzájárul az állami beruházási kereslet növelése (a Nemzeti Fejlesztési Terv, a Széchenyi-terv, az infrastrukturális beruházások és más tényezők, eszközök révén), valamint a csatlakozásra való felkészülés kapcsán megszerezhető európai uniós források. Nemcsak a beruházások volumene, de azok struktúrája is érdemben befolyásolja a technológiai fejlődést, a termelékenység növekedését, ezáltal a hosszú távú bővülési potenciált.

Az egyensúlyi növekedési pálya fenntarthatóságának egyik szükséges feltétele, hogy a reálkeresetek bővülési dinamikája a következő években ne haladja meg a termelékenységnövekedés ütemét. A pénzbeli, illetve a természetbeni juttatások a kutatók szerint továbbra is az elmúlt évek tendenciáit követik, s várhatóan a jövedelemnek egyre csökkenő hányadát jelentik. A rendelkezésre álló jövedelem vélhetően évi 3-4 százalékkal nő, figyelembe véve a foglalkoztatottak számának várható alakulását is.

A fogyasztás alakulását a kamatpolitika is nagymértékben befolyásolja. Az infláció csökkenése - a nominális kamatszint mérséklődésével - például azzal járhat, hogy csökken a megtakarítások növekedési üteme, ez pedig fogyasztásnövelő lehet. E feltételek és feltételezett reakciók eredőjeként az Ecostat elemzői a háztartások fogyasztásának évi 4 százalék körüli bővülését valószínűsítik a következő időszakban.





>> Makrogazdasági kínálat



A vázolt potenciális makrogazdasági keresletnek a számítások szerint a termelés oldaláról eleget lehet tenni. Erre utal mind a rendelkezésre álló állóeszköz-állomány jelenlegi és várható nagysága és struktúrája, mind pedig a meglévő munkaerő-kínálat és annak képzettségi szerkezete.

A kutatók feltételezik, hogy a beruházási ráta 2004-ben és az azt követő években emelhető lesz. Ez mindenképpen szükséges feltétele a felzárkózásnak. Az utolérési folyamat előrehaladását elsősorban azon mérhetjük le, miként közeledik a termelékenység a nyugati szinthez. Makroökonómiai modellekben ennek mérőszáma a TFP (Total Factor Productivity, teljes termelékenység). Feltételezések szerint a TFP évi 3 százalékkal nőhet, ez mintegy kétszerese a fejlett országokban valószínűsíthető értéknek.





>> Ár- és jövedelemtrend



A valuta reálfelértékelődése, a feltételezett gazdasági növekedés, a termelékenység viszonylag gyors emelkedése lehetővé teszi, hogy az infláció folyamatosan csökkenjen. Természetesen, ha kisebb az inflációs szint, annak csökkentése általában növekvő reáláldozatokkal jár, ezért az Ecostat az infláció mérséklődésének folyamatos és lassuló tendenciáját prognosztizálja, a kutatók ezt tartják a gazdaság és a társadalom számára egyaránt elfogadhatónak.

A magas felhalmozási hányaddal jellemzett növekedési pálya, továbbá az EU-hoz, majd az eurózónához való csatlakozásunkhoz szükséges kritériumok elérése kemény követelményeket támaszt az államháztartás számára.

A gazdaság élénkítését a gazdálkodók növekvő szerepvállalásával kell megoldani, az államháztartás GDP-arányos hiányát tovább kell csökkenteni. Mindez az állam szerepének újragondolásával, az államháztartási kiadások és bevételek szerkezetének ésszerű kialakításával érhető el. A jövedelemcentralizáció és az újraelosztás foka tovább csökkentendő - hangsúlyozzák az elemzők.

Fontos lenne a munkaerő fajlagos költségeinek csökkentésével javítani a vállalkozások versenyképességét - jegyzik meg az elemzők. Ennek lehetséges módja a termelékenység dinamikus növekedése, valamint az adók kisebb mértékű csökkentése, a munkaadói járulékok mérséklésével kiegészítve.

A kutatók véleménye szerint a felvázolt külkereskedelmi folyamatokat az árfolyam kismértékű reálfelértékelődése nem veszélyezteti. A hazai inflációcsökkenés és az Európai Unió átlagos inflációjának mérséklődése közötti különbségből felértékelődés fakad, ezt azonban a várhatóan gyorsabb ütemű termelékenységjavulás képes lesz kompenzálni.

Az Ecostat lehetőséget lát a kamatfelár további kismértékű csökkenésére, a belföldi kamatok folyamatos mérséklődése mellett. A belföldi reálkamat szintjében is további csökkenést prognosztizálnak.





>> Az alappálya jellemzői



A kutatók kedvező külső környezetet feltételező egyensúlyi pályát számszerűsítenek, feltételezve, hogy a gazdaság a makrogazdasági egyensúlyt lényegileg nem veszélyeztetve fejlődik, növekvő felhalmozási hányad és finanszírozható folyó fizetési mérleghiány mellett, dezinflációs pályán.

Ilyen körülmények között az átlagos évi növekedési ütem 3,5-5 százalék közötti, a felhalmozási ráta pedig lassan, de fokozatosan növekszik a 2004-től feltételezett európai uniós transzfereket is számításba véve. A fogyasztás valamelyest a gazdasági bővülés alatti ütemben növekedhet.

Az Ecostat számításai szerint az export dinamikusan, 2003-tól körülbelül évi 8-9 százalékkal bővül. Az import ennél valamelyest magasabb lehet. A folyó mérleg hiánya a következő években fokozatosan mérséklődik. Az államháztartás hiányára vonatkozó 2003. évi cél teljesítése kulcskérdés, főleg az GMU-hoz való csatlakozás időpontját illetően.

A foglalkoztatottak száma csak kismértékben emelkedik, a munkanélküliségi ráta jelentősen nem módosul. Az infláció 2006-ra 4 százalék alá süllyedhet, a reáljövedelmek pedig évi 3-4 százalékkal emelkedhetnek.