Fizetőssé váló szlovák gyógyítás

Az elfogadott egészségbiztosítási reform keretében a rendszer egészét átalakítják, egyúttal lényegesen javítják az egyes szolgáltatóegységek menedzselésének színvonalát. A korábbi rendszer egészében és az egyes intézmények szintjén is pazarlóan működött, ami az eddigi kizárólagos állami finanszírozás keretében már fenntarthatatlannak bizonyult.

A most megszavazott biztosítotti hozzájárulás ugyan a költségeknek csak egy részét fedezi, a törvényt összeállító szakemberek azonban arra számítanak, hogy a fizetendő tételek elég magasak lesznek az elkerülhető orvoslátogatás, kórházi ellátás és gyógyszerfogyasztás kiszűréséhez. Szlovákia - mint a többi volt szocialista állam - jelentős mértékben a nagy kórházakra alapozta a gyógyellátási rendszerét, amelyeket hatalmas költségteher árán, gyatra eredmények mellett működtetett. Széles körben fizettek a betegek hálapénzt az orvosoknak és a személyzet más tagjainak. A reform során nagyobb súlyt fektetnek a költséghatékonyabb alapellátás fejlesztésére. A kormánynak különös körültekintéssel kellett eljárnia a fizetendő tételek megállapításánál és az egyéb szabályozási kérdéseknél, nehogy elidegenítse az egészségügyben dolgozókat, a lakosságot pedig erőteljesen a reform ellen hangolja.

A törvény első változatát március 6-án fogadták el, akkor a parlament arra számított, hogy a gyors elnöki aláírás után már áprilistól fizettetni lehet a mellékelt táblázatban szereplő tételeket. Az államfő azonban elutasította a megszavazott változatot, főleg azért, mert kevesellte a díjfizetés alól kivont személyek körét. Eredetileg gyermekeket, veszélyeztetett terhes nőket, illetve krónikus és elmebetegeket részesítettek volna díjmentességben. Rudolf Schuster azonban továbbiak bevonását is sürgette, például a fiataloknak 18 éves korig megadatta volna a teljes kedvezményt. Az elnök azt is nehezményezte, hogy a megszorításokkal járó reformra olyan időpontban kerül sor, amikor a gazdaság általános helyzete miatt is sok többletteher hárul a lakosságra.