Diszkriminált magánszolgáltatók

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) ugyan szektorsemlegesen fizet az egészségügyi intézményektől vásárolt ellátásokért, ám a célzott és címzett állami támogatásoknál diszkriminálják a magánszolgáltatókat - mondta lapunknak a Humán Egészségügyi Magánszolgáltatók Egyesületének főtitkára. Gászpor Jenő szerint úgy lehetne a valódi szektorsemlegességet megvalósítani, ha a költségvetési támogatásokat beépítenék a biztosítótól kapott működési költségekbe, s az tulajdonformától függetlenül egységes amortizációs fedezetet jelentene. Annál inkább, mert a betegeknek mindegy, hogy a tb-járulék fejében az OEP kitől vásárolja meg számukra a gyógyítóellátást. A lényeg, hogy az megfelelő minőségű legyen.

Gászpor Jenő szerint azért lenne fontos a kórháztörvény elfogadása, mert átláthatóvá tenné az egészségügyi intézményrendszert és a gyógyítás finanszírozását. Hatására a már évek óta folyó magánberuházások bővülnének, amire nagy szüksége van a forráshiányos ágazatnak. Igaz, törvény híján is gyökeret vert a magántőke az egészségügyben, de kifogásolható az őt körülvevő jogi-pénzügyi környezet - tette hozzá.

Míg a költségvetési gyógyintézmények nem tartoznak az áfakörbe, a magánszolgáltatók igen. Ha megszűnne a megkülönböztetés, lehetővé válna mindkét fél számára az általános forgalmi adó visszaigénylése. Diszkriminatív a helyi iparűzési adó is. A privátszférát ugyanis vállalkozónak tekintik a települési önkormányzatok, így megadóztatják a tevékenységüket. A közkórházaknak nem kell fizetniük. Csupán a vesebetegek művesekezelését végző szolgáltatók évi több mint 200 millió forint iparűzési adót fizetnek, míg az ugyanezen tevékenységet ellátó közkórház mentesül alóla.

Elsősorban a bértartalékok következménye, hogy a megkülönböztetés ellenére is piacon maradnak - állítja a főtitkár. Az ellátás eszköz- és anyagigényét ugyanis a nyugati országokból az ottani árakon szerzik be. Azonban míg nálunk a biztosítótól kapott finanszírozási összeg 35 százaléka bér, Nyugat Európában ez 60 százalékot tesz ki. Számolni kell a felzárkóztatással, hiszen a jövedelmek rendezése nélkül az EU-csatlakozást követően a mainál is nagyobb mértékű lesz a munkaerő-kivándorlás, pedig már most sincs elég nővér, és több szakmában orvoshiány is van. Nem beszélve az orvosképzés 20 milliós költségéről, amit luxus elveszíteni. Ezért kell egységesen kezelni az egészségügyi szolgáltatókat, ami a befektetések bővülésével versenyhelyzetet teremt az ágazatban. Lehetővé teszi, hogy az OEP azzal kössön gyógyítási szerződést, aki a legjobb munkaerővel és technikával a legjobb minőségű ellátást kínálja a betegeknek.