Történelmi lehetőség előtt Izrael és Palesztina

Bár a tervben gyakran szerepel a leendő palesztin állam egyik állandó jelzőjeként az "életképes" kifejezés, maga a terv vajmi kevés eligazítást nyújt arra vonatkozóan, hogy miképpen jöhet létre ez az életképesség: alig esik szó benne a majdani állam gazdasági fundamentumáról. Amitől az aprólékos és gondos politikai, katonai, biztonsági és diplomá-ciai részletekkel körülbástyázott terv mintegy lebegni látszik.

Az útitervet még 2002 folyamán dolgozták ki az Egyesült Államok, Oroszország, az ENSZ és az Európai Unió (a kvartett) diplomatái, de csak most, április végén hozták nyilvánosságra, azután, hogy palesztin oldalon minden jel szerint sikerült félreállítani Jasszer Arafat elnököt: Mahmúd Abbász személyében a megfelelő képviseleti szervek megválasztották azt a miniszterelnököt, akit a partnerek is tárgyaló félnek fogadnak el, és megalakult az a palesztin kormány, amely immár nem az elnök, hanem a kormányfő alárendeltségébe tartozik; perdöntőnek bizonyult, hogy a belügyminiszter nem Arafat bizalmasa lett, hanem Abbász jelöltje. A palesztin helyzet ilyetén tisztázódása után az izraeli kormány is elfogadta a kvartett rendezési javaslatát, s ezzel történelme folyamán először a palesztin állam gondolatát, illetve a kivonulást a megszállt területekről és az ottani telepek felszámolását; szépséghibája volt ennek az elfogadásnak, hogy mindössze egyszavazatos többséggel történt, míg egy kísérő határozatban a miniszterek szinte egyhangúlag foglaltak állást a menekültek visszatérése ellen.

A menetrend céljait szolgáló izraeli és palesztin "tereprendezés" mellett előnynek számít az útitervben foglaltak megkezdésének időzítéséhez a mostanra kialakult térségi helyzet: az iraki Szaddám-rezsim megsemmisítésével kiiktatódott a palesztin terrorszervezetek egyik fő finanszírozási forrása, a terror hátországának számító Szíriát (és közvetve Libanont), valamint Iránt Washington az utóbbi időben kellően megfélemlítette, míg az egész világpolitikában érvényesülő amerikai hegemónia a többi arab államot is hajlékonyabb magatartásra ösztönzi Izrael iránt.