Likviditási kockázat

Az az adottság, hogy a vizs-

gált hazai bankcsoportok kö-

zül kilenc mögött fejlett országbeli többségi tulajdonos áll,

jelentősen csökkenti a finanszírozási kockázatot, mivel többnyire feltételezhető, hogy a többségi tulajdonos szükség esetén forrást biztosít leánybankja részére.

A hitelintézeti tagok likviditási kockázati kitettsége (a likvid eszközállomány mérlegfőösz-szeghez viszonyított aránya alapján) egy bankcsoport esetében jelentősen növeli a csoport egészében megjelenő likviditási kockázatot.

A banki hátterű befektetési vállalkozások közül kettő esetében a likvid eszközök kismértékben nyújtanak fedezetet a

rövid lejáratú kötelezettségek-re. Ezeknél a befektetési vállalkozásoknál fennálló likviditási kockázatot saját méretükhöz mérten jelentősnek értékeljük, ugyanakkor az anyabank mé-

reteihez képest alacsony volumenű kötelezettségállományuk

miatt a csoport egészében megjelenő kockázatokat nem növelik számottevően.

A banki hátterű pénzügyi

vállalkozások rövid lejáratú kötelezettségeikhez képest alacsony részarányú likvid eszközt tartanak, rövid távú likvidi-

táskezelésükben kiemelt szerepe van az irányító hitelintézeteknek.

Minél nagyobb súlyt képvisel a bank kockázatvállalásain belül a bankcsoport refinanszírozással működő pénzügyi vállalkozásaival szembeni kockázatvállalás összege, annál megbízhatóbbá tehető csoportszintű likviditástervezéssel a bankcsoport nettó finanszírozási igényének előrejelzése.

Véleményünk szerint 10 százalék feletti érték esetén (hat bankcsoport) az irányító hitel-intézeten kívüli csoporttagok likviditási igényének előrejelzése jelentősen csökkenti a csoport finanszírozási kockáza-

tának mértékét, de már 5-10 százalék közötti részarány esetén (egy bankcsoport) is megfontolandó a központosított tervezés.

A külföldi tulajdonos segít-ségével két bankcsoportnál vezettek be csoportszintű likviditástervezést, -mérést és -kezelést, valamint további két csoportnál a tulajdonos saját irányelveinek, módszereinek átadásával vagy szakértői támoga-

tással könnyítette meg, hogy a csoporttagok egységes mérési módszerek és alapfeltevések alapján készülő kimutatásokat készítsenek.

Három bankcsoport esetében csoportszintű likviditási kockázatmérés és -kezelés a hazai bankcsoport szintjén, további három esetben csak a külföldi tulajdonosnál valósul meg.

Három olyan csoport azo-

nosítható, ahol nincs csoportszintű likviditásmenedzselés, de az irányító hitelintézet éves tervei elkészítésénél figyelem-be veszi a tagok likviditási igényeit, a csoporttagok likviditá-

si helyzetének figyelemmel kísérésével a terv teljesülésének nyomon követése, illetve a tervek felülvizsgálta megoldott. Azoknál a bankcsoportoknál

értékeljük megfelelőnek ezt a

típusú likviditásmenedzselé-

si gyakorlatot, ahol az irányító hitelintézetnél fennálló kockázatokon túl likviditási kockázat csak a csoport pénzügyi vállalkozásainak refinanszírozásából adódik.

A többi három bankcsoportnál pedig nincs összevont likviditásmenedzselés, és az irányító hitelintézet éves tervei elkészítésénél sem veszi figyelembe a tagok likviditási igényeit. (Lásd a 7. táblázatunkat.)

Egy olyan bankcsoport van, ahol a likviditási kockázatmenedzsment nem megfelelő színvonalából adódóan jelentősnek ítéljük a kockázatot.

Ennél az irányító hitelinté-

zet jelentős mértékű kockázatot vállal a csoport pénzügyi vállalkozásaival szemben, de éves terveinél nem veszi figyelem-

be a tagok finanszírozási igényét/többletét, mellyel jelentősen nő a csoport finanszírozási kockázata.

Egy bankcsoportnál indokolt a hitelintézeti tag jelentős kockázati kitettsége miatt a csoportszintű likviditásmenedzsment további erősítése, az összevont kockázat napi mérésére való átállás.

A csoportszintű likviditás-menedzsment bevezetése to-vábbi egy bankcsoportnál megfontolandó, e csoport tagjai

között ugyanis van olyan be-

fektetési vállalkozás, amely saját méretéhez mérten jelentős összegű kockázatot vállal.