A hazai bankcsoportok első félévi növekedésének egyik húzóerejét a lízingcégeik jelentették, a kihelyezések ugyanis erőteljesen bővültek, s úgy tűnik, ez az ütem a későbbiekben sem lassul. A magyar lízingpiac közel 1000 milliárd forintosra tehető, ami most már döbbenetesen nagy szeletnek számít - hangsúlyozta Antall Pál. S bár az eszközfinanszírozás erőteljes bővülést tudhat maga mögött, a kihelyezések mintegy 80 százalékát változatlanul a gépjármű-finanszírozás adja.
Ez jelentős eltérést mutat az Európai Unióban megszokott arányokhoz képest, hiszen ott az autófinanszírozás "mindössze" 50 százalékos piaci szeletet hasít ki a tortából, míg a második helyen álló termelőeszközök lízingje 25, az ingatlané 15, míg a teherautóké 10 százalékkal részesedik. Hazánk EU-csatlakozása azonban előreláthatólag nem változtat ezen a "magyar beütésen", hiszen a gépjárműpiac az optimista becslések szerint a következő években is 25 százalék feletti mértékben bővülhet, míg a peszszimistábbak csak további 20 százalékkal számolnak. Az első fél év mindenesetre nem okozott csalódást, hiszen a statisztikák közel 25 százalékos bővülésről számoltak be az előző év hasonló időszakához képest.
A magyar piac ezzel némi eltérést mutat a nyugat-európaihoz képest, hiszen ott 2003-ban még nem várnak jelentős növekedést ettől a szegmenstől, ám jövőre már igen. Erre építve az autógyártóknál felgyorsultak a modellváltások, mindenki új fejlesztésen gondolkodik, s ez a magyarországi eladásokra is kedvező hatással lesz - jegyzik meg a piaci szakértők. Ráadásul a gépjárműpiacon a finanszírozás arányának növekedésére is számítani lehet, hiszen míg a prémium márkáknál csak 20-30 százalékot vásárolnak ilyen formában, addig például egy Suzuki esetében ez már 90 százalékra rúg. További kedvező fejleményt okozhatnak a flottaeladások is, míg nyugaton a flottaeladások 90 százaléka finanszírozott formában történik, addig hazánkban mindössze 30-40 százalék ez az arány.
A csatlakozást követően várhatóan ebbe az irányba indulnak el a folyamatok, mint ahogy a maradványértéken történő finanszírozás is "elharapózhat" Magyarországon. Az ügyfél jelenleg 5-6 évre felveszi a hitelt gépkocsivásárlás esetén, ám az esetek egy részében a futamidő lejárta előtt visszafizeti a teljes tőkét a kamatokkal együtt, aminek eredményeként az autó tulajdonjogát is megszerzi. A kérdés csupán az, mi az ügyfél célja: egy idő után lecserélni az autóját, avagy azt hosszabb időre megtartani? Az előbbi esetben ugyanis elég lenne csak egy bizonyos összeg után törlesztenie az ügyfélnek, hiszen a lejáratkor megmaradt nagyobb érték lehetővé teszi számára, hogy az autóját becserélje egy újra, illetve egy fiatalabbra - magyarázza Antall Pál. Erre szolgál a maradványértékes lízing, amelyre ugyan a jogszabály már most is lehetőséget ad, ám míg az EU-ban a gépkocsi-finanszírozás 60-70 százaléka ebben a formában történik, addig hazánkban alig 1-2 százaléka. A növekedési potenciál tehát megvan, s ez egy nagyobb előrelépést jelentene a hazai piaci szereplők számára is. Tény, az ügyfeleket is hozzá kell szoktatni ehhez a konstrukcióhoz, ám egy komoly igény megjelenése arra ösztönözné a bankok lízingcégeit, a márka közeli finanszírozókat, hogy jogi szempontból egy megfelelő termékkel jelenjenek meg a piacon - mutatott rá az elnök.
S bár kamatok terén nincsenek csodák, a dílerek számára fizetett jutalék mérséklődése - amelyek igen széles sávban, 4-10 százalék között mozognak - benne van a levegőben. A kereskedések megnyeréséhez ugyanis nem lehet csak az árazásra építeni, ez legfeljebb a belépéshez elegendő, az ügyfelek megtartásához nem. Hiába kínálnak a lízingcégek jó kondíciókat a vásárlók számára, ha a kereskedők elvárásainak napi szinten nem tudnak megfelelni - hangzik a szakértők véleménye. A titok nyitja éppen ezért a jól működő értékesítési hálózatban, valamint a kiváló szolgáltatási színvonalban van, fontos, hogy jól működő kockázatkezelési rendszerük legyen, a visszajelzés ne legyen lassú, pontosan utalják az összeget, és gyorsan tudjanak reagálni a felmerülő igényekre - teszik hozzá. Az ügyfelek is kezdenek már "kiokosodni" az ajánlatok terén, s egyre nagyobb az esély arra, hogy nem a díler által lelkesen ajánlott konstrukciót fogadják el, hanem ami számukra a legkedvezőbb. Abban mindenesetre már közelítünk az EU-hoz, hogy az autófinanszírozás több mint 80 százaléka devizában történik, zöme a svájci frank, míg második helyen az előbbinél 0,5-1,5 százalékkal magasabb kamaton elérhető euróhitel áll.
A nyugati országokban nagyobb súlyt képvisel a teherautó és a gépek, berendezések lízingje is, éppen ezért nem kell nagy stratégának lenni ahhoz, hogy lássuk, ezen a területen is számottevő fejlődés várható. Az anyabankkal való együttműködés azonban ezen a téren különösen fontos, hiszen amelyik pénzintézet különös gondot fordít a kis- és középvállalkozásokra, azok vélhetően hoszszabb távon gyümölcsözőbb együttműködést tudnak kialakítani ezzel a szektorral. A szektor megerősödésében s ezzel párhuzamosan az új gépek, berendezések iránti igény növekedésében nagy szerepet játszhatnak az EU-pályázatok.
A teherautók esetében pedig - hasonlóan a gépkocsikhoz - a maradványérték-lízing elterjedése jelenti majd a fő húzóerőt - vázolja a középtávon várható kilátásokat Antall Pál. Hozzátéve: a szolgáltatás minőségében van hová fejlődni, a hiteltermékek terén azonban már az unióban megszokott palettával találhatják szembe magukat az ügyfelek. A pénzügyi lízing konstrukció teljesen EU-konform, jogszabályi szinten tehát felkészült a csatlakozásra hazánk, egyedül a tartós bérlet esetében lehetnek eltérések, bár ez az unióban sincs teljesen leszabályozva. Magyarország autó- és lízingpiacát várhatóan számottevően érintik az EU-ban 2004 januárjától az autókereskedelem szabályozásában bekövetkező változások, ami az autókereskedők között újrarendezheti a piacot. A bázeli bankfelügyeleti bizottság pedig három év múlva új szabályozást vezet be a pénz- és tőkepiaci résztvevők tőkeellátottságára, amely vélhetően erősítheti a piaci koncentrációt.
A határon keresztül történő közvetlen szolgáltatás jelentősége a jövőben bizonyosan növekedni fog, nem kis mértékben a technológiai fejlődés (internetes szolgáltatások), a határok fokozódó átjárhatósága, illetve a növekvő munkaerő-mobilitás eredményeként. A magyarországi verseny azonban már most is nagyon erős, s ha lesznek is új bejövők, azok vélhetően csak felvásárlások révén jelennek meg a palettán. A lízingpiac legnagyobb szeletét nyújtó autófinanszírozásnál az elmúlt években olyan történelmi kapcsolatok alakultak ki, amelyek már lehetővé tettek egy kritikus tömeg elérését a nagyobb szereplők számára. Ez pedig egy éles árverseny esetén megfelelő bázist jelenthet. Amennyiben a bankszektorban lesznek új szereplők, azok vélhetően a lízingpiacon is megjelennek előbb-utóbb, ám nem banki háttérrel rendelkező lízingcég felbukkanásával nem számolnak a szereplők. Mint ahogy a legutóbb csatlakozóknál sem lehetett tapasztalni ilyen tendenciát. Érdekes kérdés, hogyan alakulnak majd a határon átnyúló szolgáltatások. Nem zárható ki a külföldi intézmények szolgáltatásként végzett határ menti terjeszkedése, például az osztrák intézmények a határ közelében lakó, illetve működő hazai háztartások, vállalatok számára nyújtanak szolgáltatásokat. Ez a folyamat azonban akár kétirányú is lehet, tehát hazai intézmények a szolgáltatásaikat éppúgy értékesíthetik a határ túlsó oldalán, például a szlovákiai határ közeli régiók magyar nyelvű lakossága, illetve vállalatai részére. Ez utóbbiak sorában említhető az OTP Bank, amely szlovákiai terjeszkedése révén az északi szomszédunknál is igyekszik felvonultatni a teljes hazai palettáját. Ám elképzelhető az is, hogy a kelet felé terjeszkedő multicégek hazánkba helyezik majd központjukat, s innen vonulnak például Románia felé.
Európai útlevél alapoknak: csak elvétve lesz?
munkatársunktól
Az EU-csatlakozást követően a közel 100 hazai nyilvános, nyílt végű alap közül bármelyik UCITS alappá válhat, azaz európai útlevelet kaphat, amennyiben a portfóliószabályoknak eleget tud tenni, és ezt a felügyelettől kérelmezi. Az UCITS esetében a forgalomba hozatalt elég egy országban engedélyeztetni, a többi helyen pedig csak be kell jelenteni, ám kérdés, hogy a hazai alapkezelőknek is ez-e a célja. Ez ugyanis akár egy külön alapkezelő létrehozásával járna, hiszen ha az UCITS alap kezelése mellett egyéb tevékenységet is folytat az alapkezelő, az több pótlólagos terhet is jelent az egyéb tevékenységek végzése terén - jegyezte meg Nagy Zoltán, a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetségének igazgatósági tagja. Hozzátette: azok számára már érdekessé válhat egy új, csak európai alapot kezelő alapkezelő létesítése, akik a határon túli értékesítésben bíznak.
Az EU 2001 végén fogadta el a legfrissebb irányelveket, amelyek jóval liberalizáltabban fogalmaznak: kibővítették az alapok tevékenységi körét, s megengedetté vált az alapok alapja, illetve az indexkövető konstrukció is. Az indexkövető alapok eddig nem arattak nagy sikert hazánkban, hasonlóan a származékosokhoz, ám az utóbbit illetően Nagy Zoltán bizakodó, mondván, a forint mozgása miatt lenne rá igény, s nem csupán spekulációs, hanem fedezeti céllal. Az alapok alapja esetében pedig bezárul az eddigi "kiskapu", hiszen ha 80 százalék fölé kerül a befektetési jegyek aránya az alapban, akkor alapok alapja konstrukciónak minősül az alap.
A külföldi kötvényalapok számára is kitágulnak a lehetőségek a július elsején életbe lépett, a befektetési alapokra vonatkozó szabályok változása következtében, hiszen a korábban elérhetetlennek bizonyult rövid lejáratú, a hazai jogszabályokban értékpapír, illetve okirat kategóriájához sem sorolt befektetési instrumentumok ezentúl már vételi célpon-tokká válhatnak. Ebbe a kategóriába sorolhatók például a betétekre szóló bizonylatok, illetve rövid lejáratú vállalati kötvények (commercial paper), amik egy része Németországban például nem minősül értékpapírnak. Ezekkel adott esetben jobb hozam is elérhető, ráadásul hazánkban egyre többen gondolkodnak külföldi pénzpiaci alapok indításában, ami vonzó alternatívát jelenthet a devizabetétesek számára - magyarázta Nagy Zoltán. (FB)
Kihívások előtt az alapkezelők
Munkatársunktól
Az EU-csatlakozás alapvető változásokat hozhat a hazai alapkezelési piacra. A Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége (Bamosz) várakozásait az a tanulmány is visszatükrözi, amelyet a PricewaterhouseCoopersz-szel (PwC) együttműködésben valósítottak meg, és amely nyomdai előkészítés alatt áll - mondta el lapunknak Holtzer Péter, a Bamosz EU-projektért felelős elnökségi tagja, az OTP Alapkezelő Rt. vezérigazgatója.
A közösen összeállított részletes kérdőívet 2003 tavaszán válaszolták meg interjúk keretében a hazai alapkezelő cégek, s megkérdeztek néhány európai alapkezelőt is. A tanulmány részben ezen szereplők mai működési modelljeire és a jövőt illető elképzeléseire épül, részben pedig azt elemzi, hogy a hazai megtakarítási trendek várhatóan miként közelíthetnek az európai jellemzőkhöz a következő években. Az anyag különbséget tesz úgynevezett "külföldi" és "hazai" befektetési alapkezelők között.
A hazai alapkezelők komoly kihívások előtt állnak az EU-hoz, és majdan a monetáris unióhoz történő csatlakozási folyamat során - hangsúlyozza Holtzer Péter. A külföldi házak sokkal szélesebb körű termékstruktúrát képesek majd kínálni a befektetők számára. A hazai gazdasági és pénzügyi folyamatok alapján várható továbbá, hogy a hagyományos kötvényi túlsúlyú befektetési kultúra némileg a részvények irányába tolódik el, amely szintén az inkább kötvényalapokra támaszkodó hazai alapkezelők hátrányára és a sokféle részvényalapot kínálni képes nemzetközi csoportok előnyére válhat. Mindez azonban inkább már az eurózónához történő csatlakozás közelében és azt követően lesz igazán jelentős tényező, a jövő évi EU-csatlakozástól az odáig hátralévő néhány év még az átmenetet jelenti.
A jövőben is az értékesítési csatornákhoz történő hozzáférés, a disztribúciós lehetőségek jelentik majd azonban az egyik fő sikertényezőt, s ezt jelenleg a hazai csoportok uralják. A külföldiek közül ezért azok tudják igazán jól kihasználni a páneurópai termékeik skálájában rejlő lehetőségeket, amelyek már ma valamely jelentősebb magyar pénzintézet tulajdonosai, mivel ezen keresztül tudnak értékesítési csatornákhoz jutni. A magyar alapkezelési piac és annak értékesítési csatornái ma alapvetően a "zárt architektúráról" szólnak, amelyben a banki és biztosítói csoportok szinte kizárólagosan a saját leányaik befektetési alaptermékeit értékesítik. Nem várható, hogy ebben komoly változás történne a következő időszakban. Ezért a magyarországi jelenléttel ma még nem bíró pénzügyi csoportok számára komoly mérlegelést igényel, hogy meg-éri-e nekik disztribúciós csatornákat kiépítve vagy megvásárolva belépni a dinamikusan növekvő, de nemzetközi viszonylatban még sokáig kisméretű magyar alapkezelési piacra.
A hazai szereplők számára az lesz a fő kérdés, hogy képesek-e, és fel akarják-e venni a versenyt a befektetési alap előállítása és kezelése terén a külföldi versenytársakkal. A hagyományos hazai kötvényalapok felől a fokozatosan a nemzetközi részvénytermékek felé elmozduló befektetői igényeknek megpróbálhatnak önmaguk megfelelni, vagy valamilyen nemzetközi együttműködésben helytállni. Ennek egyébként az első jelei már látszanak is. Az a kérdés, hogy hosszabb távon, már az eurózónához történt csatlakozást követően, marad-e egyáltalán Magyarországon termékfejlesztés és valódi befektetési alapkezelés, avagy csak a külföldi anyavállalatok termékeinek a megszerzett értékesítési csatornákon keresztüli értékesítése folyik majd. A magyar részvénypiac végleges integrálódása az európai piacba, valamint a forint megszűnése előrevetíti, hogy igazából csak az olyan szűk és speciális ismereteket igénylő részpiacokon maradhat fenn a Magyarországról kiinduló érdemi hozzáadott érték, mint például a hazai kisebb méretű vállalatok részvényei, a kockázati tőke vagy az ingatlan.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.