Kevés a munkahely 50 év felett

Magyarország az utolsó helyen áll a 30 fejlett és feltörekvő országot tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamai között az idősebb korú férfilakosság foglalkoztatásában - derül ki a szervezet egyik jelentéséből. Hazánk alig a felét képes foglalkoztatni az 50-64 éves férfi korosztálynak, az adott korban lévő nőknek pedig valamivel több, mint 30 százalékát - írja az OECD.

Míg az adott arány a férfiak esetében csak az utolsó helyre elegendő, addig a másik nemnél többnyire csak olyan államokat tudunk megelőzni, ahol a női foglalkoztatásnak általában nincsenek komoly hagyományai. Törökországban az iszlám tradíciók, Olasz-, Spanyol-, Görögországban és Mexikóban pedig déli-mediterrán családmodell miatt alacsonyabb a nyugdíj előtti női korosztály foglalkoztatása, mint nálunk.

A hazai tanácsadó cégek tapasztalatai is alátámasztják az OECD-tanulmány állításait, hiszen az ötven év feletti korosztályok kevéssé keresettek a munkaerőpiacon. Főként azok, akik hosszú évtizedeket dolgoztak le egy állami vállalatnál - fogalmaz Győrffy György, az Addeco Személyzeti Tanácsadó Kft. ügyvezetője. Lukács Zsolt, a Telkes József Személyzeti Tanácsadó Kft. szakértője szerint e nehézséggel már a 40 évnél idősebbek egy részének is szembe kell nézniük.

A szakemberek szerint az okok igen sokrétűek. Részben a korábbi rendszerben megszerzett diploma, tudás ma már kevés, s gyakori, hogy az elmúlt évtizedek tapasztalata sem kelendő. Persze e rosszabb helyzethez az is hozzájárul, hogy az elmúlt egy évtizedben az egyetemekről nagyon sok jól képzett, informatikát, nyelveket ismerő ambiciózus fiatal került ki, akiket a Magyarországra települő külföldi cégek szívesen alkalmaztak. Emellett számos, ma már fontos területen e korosztálynak egyáltalán nincs, vagy csak csekély ismerete van. Idetartozik a logisztika, a hr, a kommunikáció, a marketing - véli Lukács Zsolt. De pozitívum az is, ha valaki néhány évet már dolgozott multicégnél. Aki stabilan akar a munkaerőpiacon maradni, annak már 40 év felett szükség lehet a váltásra, s ekkor az számíthat sikerre, akinek jó irányba sikerül váltani, s korábban megszerzett tudását korszerűsíti, képezi magát.

Bár nem igazán kelendő e korosztály manapság, azért a helyzet nem teljesen reménytelen - véli Győrffy György. Ugyanis a cégek kezdik felismerni azt, hogy az e korosztályhoz tartozók lojalitása erősebb, mint a fiataloké, ráadásul e korosztályokban az alkalmazottakat családi kötelezettségek sem korlátozzák. Ezt manapság sok cégnél értékként kezelik.

Az OECD egyébként egyértelműen elhibázottnak minősíti és visszafordítandónak tartja a korai nyugdíjazásnak az utóbbi egy-két évtizedben kialakult gyakorlatát, amikor az erős gazdasági növekedés nyomán helyenként jelentősen feltöltődött biztosítási pénztárakat használtak kormányok arra, hogy az ösztönzött visszavonulással javítsák a munkanélküli-statisztikát. Az ellátás drasztikus csökkentésének jószerével egyetlen reális alternatíváját jelenti az aktív életkor időben való kitolása. A nyugdíjkorhatár emelése egyszerű, törvényhozási aktussal azonban még nem elég, mert azzal a nehezen finanszírozható nyugdíj helyett csak a hasonlóan válságos munkanélküli-ellátásba sorolnának át embereket. Az érlelődő felismerés szerint intézkedések komplex rendszerével lehet elérni, hogy általában és jelentős tömegek dolgozzanak tovább. Felmerült például, hogy a munkáltatók számára vonzóvá kell tenni az idősebb dolgozók megtartását. Történhet ez úgy, hogy már valamikor 50 éves kor felett egyre csökkenő mértékben kell a különféle közterheket az érintett munkavállaló után befizetni. Ilyen rendszerben - a paraméterek finomhangolása után - a munkáltató számára az idősebb munkavállalók megtartása nem humanitárius kérdésként vagy valamilyen politikai elváráshoz való igazodásként jelenik meg, hanem egyszerű gazdasági számításként. Érlelődik az a felismerés is, hogy magát a munkavállalót kell érdekelté tenni abban, hogy sokáig tudjon dolgozni, és igyekezzen megőrizni a munkaképességét, illetve piacképességét - például egy a leendő járandóságára alkalmazandó, bónusz-málusz rendszerrel.