A gyógyszercégek gesztusának köszönhetően a patikák mentesültek a szeptembertől bevezetett átmeneti gyógyszerár-támogatási intézkedések terhétől. A kormány ugyanis csupán 25 milliárd forinttal toldotta meg az idei, 217 milliárdra tervezett gyógyszerkasszát, ám a korábbi tapasztalatok alapján valószínűsíthető, hogy az év hátralévő négy hónapjában további 18-20 milliárd többletpénzre lesz szükség. Ha a cégek nem vállalták volna a várható deficit pótlását, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) a patikákon keresztül, igen bonyolult elszámolással osztotta volna szét a havi, nagyon szűkre szabott gyógyszerbüdzsét, ami súlyos zavarokat okozott volna a betegellátásban. A gyógyszerpiac egységes fellépésének, valamint a miniszterelnök közbenjárásának eredményeként azonban olyan megállapodást kötöttek a gyártók a biztosítóval, hogy a tb-kassza túlköltését közvetlenül az egészségbiztosítási alapba fizetik vissza. Kikötve: remélik, többet nem fordul elő, hogy a lakosság biztonságos gyógyszerellátásának finanszírozásához szükséges keretet év közben nekik kell megfizetniük.

A gyógyszerügy világszerte jelentős terhet ró az állami költségvetésekre és biztosítókra, a sokkal gazdagabb államokban is kemény takarékossági intézkedéseket léptetnek életbe. Sok országban már rájöttek: a gyógyszerköltségeket nem a patikusok, hanem a recepteket felíró orvosok generálják. Ezért megfelelő gyógyítóajánlásokkal próbálják kordában tartani a kasszát. Nálunk is ilyen lépéseket kezdeményezett az egészségügyi tárca. A gyógyszerforgalmazás szigorításával, nagy- és kiskereskedelmi árrésrendszerrel ugyanis nem oldható fel a dilemma a mind több terápiájában hatékony, de drága gyógyszer és az árakkal lépést nem tartó társadalombiztosítási támogatás között.

Ma már hazánk is részese a gyógyszervilág vérkeringésének, a magyar patikák polcain is megtalálhatók a legújabb hazai és külföldi orvosságok. A piacgazdaság kiépülésével a gyógyszer is piaci termék lett: a termelési költségek, az azokat fedező árak megváltoztatták az addigi értékrendet. A kilencvenes évek közepe táján magántulajdonba kerültek a patikák, a korábbi gyógyszerkiosztó szerepük helyett önállóan gazdálkodó, önmaguk eltartásáról gondoskodó intézményekké váltak. Ennek forrása az árrés. Ám betegellátási kötelezettségük miatt nyitva tartásukról, a patikák létesítéséről, az ügyeleti rendszerükről az országos tiszti főgyógyszerésszel kell megállapodniuk.1989 előtt a megyei és fővárosi gyógyszertári központok osztották szét az akkor 800-900-féle orvosságot a patikáknak, s csupán néhány, arra kijelölt gyógyszertárban, a hatóságok engedélyével szerezhették be a külföldi készítményeket. A betegek 3, 5 vagy 10 forintot fizettek egy-egy medicináért, a kormány pedig a gyártóknak és a forgalmazóknak kompenzációt adott. A gyógyszercégeknek ellátási kötelezettségük volt.

Az 1990-ben megalkotott ártörvény a gyógyszerekre is vonatkozott, a patikaszerek termelői és fogyasztói ára is szabadáras kategóriába került. A nagykereskedelmi és a gyógyszertári árrést ekkor maximálták, azóta miniszteri rendeletekkel szabályozzák.

A nagy- és kiskereskedők megélhetését adó árrés rendszerében 1993-ban újabb változás történt, bevezették a degresszivitás elvét. Minél nagyobb egy orvosság termelői ára, annál kisebb az árrés. Két éve pedig egy miniszteri rendelettel a 3500 forintnál drágább gyógyszerekre egységesen, 630 forintban maximálták a kiskereskedelmi árrés összegét. Az átlagos patikai árrés ma 13,5 százalék, ami gyógyszertáraktól függően változik. Ennek a forgalom szerkezete az oka. Ahol nagyobb a drága gyógyszerek iránti igény (elsősorban a kórházak és rendelőintézetek mellett lévő patikákban), ott a maximált árrés miatt kisebb az átlag, az olcsóbb készítményeket forgalmazóknál pedig érthetően magasabb.

Az árrés befagyasztását - hasonlóan a degresszivitás elvének korábbi bevezetéséhez - a drága gyógyszerek fogyasztásának viszszafogására hozta meg az előző kormány egészségügyi minisztere. Azt remélte, hogy a rendelettel csökkenthető az egészségpénztár gyógyszerkasszájának a hiánya. Nevezetesen: a patikáknak nem lesz érdekük drága készítményeket forgalmazni. Az árrésrendszer folyamatos változtatása azonban nem bizonyult gyógyírnak az évről évre alultervezett gyógyszerköltségvetésre. Viszont egyre több gyógyszertár működésében okozott komoly nehézségeket. Ugyanis a patikák egyetlen bevételi forrása az árrés, abból kell fedezni az intézmény fenntartásának költségeit s az ott dolgozók bérét. Így fordulhatott elő, hogy a 2050 hazai patika közül különösen a kicsik munkatársak elbocsátására szorultak, sok helyen a takarítást is a gyógyszerészek végzik. Bár az előző kabinet egészségügyi minisztere ígéretet tett az árréskorrekcióra, ám a múlt évi kormányváltással azt már nem tudta beváltani.

A patikákkal szerződésben lévő Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), elismerve a gyógyszertárak nehézségeit, a likviditás biztosítása érdekében lehetővé tette az előlegigénylést a számukra. 1993-ig - az akkori OEP-elszámolási szisztéma miatt - hatheti előleget kaptak a gyógyszertárak, ami biztonságossá tette működésüket. Majd a biztosító informatikai rendszerének korszerűsödésével már gyakrabban, akár hetente is el tudott számolni a kiváltott receptek alapján a patikákkal. A korszerűsödés oda vezetett, hogy az előfinanszírozásból 1996-tól lényegében egyhetes utófinanszírozás lett, azaz ma már a gyógyszertár előlegezi meg a betegnek az OEP-térítési díjat is. Gyógyszerész szakértők szerint csupán ez az 1999 novemberében bevezetett elszámolás 6 milliárd forint likvid alapot vont el a patikáktól, s ez a rendszer működik ma is. Úgy is lehet fogalmazni, hogy Magyarországon az OEP folyamatosan tartozik a gyógyszertáraknak, ami más kiskereskedelmi ágazatokban nem fordul elő.

A gyógyszer útja ugyanis bonyolult. A nagykereskedő megvásárolja a terméket a gyártól, majd rátéve az árrését - ez jelenleg 6,7 százalék - adja el a patikának. Egyéni szerződéseket kötnek, amelyek szerint a gyógyszertáraknak 30-45-60 nap után kell kiegyenlíteniük a számlát. Számítások szerint a patikák durván 40 milliárd forinttal tartoznak folyamatosan a nagykereskedőknek. Ennek oka a likviditás hiányában s a gyógyszerforgalmazás rendszerében keresendő. A gyógyszertár ugyanis a betegek által beváltott receptek átvételekor csupán az általuk fizetett térítési díjhoz jut, ami az ár 10-30-50, térítésmentes gyógyszerek esetében 0 százaléka. Az ár fönnmaradó hányadát, azaz a gyógyszerhez nyújtott társadalombiztosítási támogatás összegét pedig három héttel később, azután kapja meg, hogy a receptekkel elszámol a biztosítóval. Egyébként mára a forgalomban lévő tízezer medicina közül négyezer árához ad támogatást az OEP, a többit teljes áron kell megvásárolni a betegeknek.