Egy piac a mobil- és a vezetékes?

Egyelőre nem váltott ki túl nagy visszhangot európai bizottsági körökben a kelet-európai vezetékes telefonszolgáltatók múlt heti lobbizása Brüsszelben, amelynek során a térség piacfejlődésének sajátosságait igyekeztek elismertetni bizottsági illetékesekkel. A csatlakozó "nyolcak" külön tanulmányban mutattak rá a térség távközlési szolgáltatóinak a jelenlegi tagokétól eltérő külső adottságaira.

A legfontosabb felvetésük, hogy a keleti piacokon a vezetékes telefonok aránya mindig relatíve alacsony volt, majd pedig a technológiai fejlődés hullámain a mobiltelefonos szolgáltatók szinte egyetlen ugrással betömték az ellátásban meglévő jelentős réseket, és azóta is folyamatosan nő piaci arányuk. Az említett közös anyag - amelyet az Andersen Business Consulting jegyez - példaként említi, hogy míg Németországban az elmúlt két évben 45 százalékkal nőtt a vonalas hálózat forgalma (alapvetően az internet terjedésének köszönhetően), addig Szlovákiában a fix telefonok amúgy is alacsony száma ugyanezen időszakban 5 százalékkal csökkent. Nem jobb a helyzet

Magyarországon sem, ahol 2000-2002 között a mobiltelefonok elterjedtsége úgy nőtt csaknem kétszeresére (31-ről 65 százalékra), hogy közben a vezetékes vonalaknál ugyanez az arány 39-ről 36 százalékra csökkent.

A "nyolcak" közös fellépését mindenekelőtt a tagság közeledte és vele az uniós hírközlési szabályozás teljes körű alkalmazási kényszere magyarázza, különös tekintettel az ugyancsak alapvető uniós kötelezettségnek tekinthető lisszaboni célkitűzésekre az információs társadalom (így a teljes körű internethasználat) megteremtésére. A technológia mai állása mellett az internetes kommunikáció oroszlánrésze belátható időn belül a vonalas hálózaton kellene hogy alapuljon, miközben a jelenlegi EU-gyakorlatban ugyancsak az utóbbiakat terheli az egyetemes távközlési szolgáltatás biztosítása is. E két elvárás jelentős beruházásokat feltételez, különösen a vonalas hálózatokban nagy piaci részaránnyal rendelkezőktől.

A keletiek szerint mindez logikus lehet olyan tagállamokban, ahol a fix vonalas telefonpenetráció ma is 80-90 százalékos, és a mobiltelefon alapvetően kiegészítő - nem pedig kiváltó - szolgáltatás. A keleti csatlakozók körében azonban sok helyen a vezetékes hálózat felhozása piaci alapon lényegesen nehezebb akkor, amikor a nagyarányú mobillefedettség mellett sokan nem érzik ennek szükségét.

Mindez azt is jelenti, hogy a fix vonalasokra rakható terhelés más játékszabályok szerint kellene hogy történjen, mint ahogyan az jellemző a mai tagállamokban. A "keletiek" azt szeretnék, ha az említett sajátosságokat figyelembe vennék a nemzeti piac meghatározásánál. A közösségi gyakorlat jelenleg 18-féle különböző besorolást ismer, de olyan sehol nincs, ahol a vezetékes és a mobilszolgáltatást egyazon piacnak tekintenék. Amennyiben viszont a kettőt egy kalap alá vennék, ez értelemszerűen más megvilágításba helyezhetné például az egyetemes szolgáltatással kapcsolatos elvárásokat is.