Megbüntetik a lengyeleket?
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságSzombaton formálisan is megkezdte munkáját - a júliusban lezárult konvent munkáját kiteljesíteni hivatott - újabb EU-reformkonferencia, amelynek célja, hogy mindenki számára elfogadható, egységes alkotmányozó szövegbe foglalja össze az unió eddigi alapokmányait, a jövő évi bővítéssel szembesülve, számos pontján módosítva is azokat. A kormányközi délelőtt a tagországok állam- és kormányfőinek szintjén ünnepélyes keretek között nyílt meg, majd délután a külügyminiszterek megtartották az első fordulót. A tervek szerint az év végéig még öt további miniszteri, és legalább két csúcsszintű ülést tartanak, és a többség által támogatott cél a tárgyalás decemberi befejezése. A végső határidőt tekintve a zárónyilatkozat úgy fogalmazott, hogy a résztvevők a jövő júniusi európai választásokig várják a tárgyalás eredményre jutását.
Tekintve, hogy az elmúlt egy hónapban az érintett országok külügyminiszterei már kétszer is részletesen megvitatták a leendő napirendet, és más formában - például különböző államok által felvállalt közös levelekben - is érzékeltették álláspontjukat, a római nyitány túl sok meglepetést nem hozott. Mégis feltűnést keltett az a kemény kiállás, amivel Spanyol- és Lengyelország delegációja kizártnak minősítette a konvent szövegének elfogadását a szavazati súlyok tekintetében. A Giscard-féle tervezet olyan kettős többség bevezetését javasolja, amely szakítana az országonkénti szavazatszámok 2000-ben, Nizzában elfogadott - Madrid és Varsó súlyát lényegesen felértékelő - rendszerével, és népességarányosabb mutatókhoz kötné az érvényes többség kialakulását. José-María Aznar spanyol miniszterelnök egyszerűen úgy vélte, hogy a konventnek ezen a ponton nem volt joga a nizzai szerződés módosítását kezdeményezni, és a lengyel kormányfő is kizártnak nevezte, hogy engedjen.
A spanyol-lengyel keménykedést nem hagyták szó nélkül a nizzai szavazati súlyozással hátrányosan érintett nagy országok. Gerhard Schröder német kancellár és Jacques Chirac francia elnök egyaránt elképzelhetőnek tartotta, hogy a nizzai képlet megítélése összekapcsolódhat a 2007-től esedékes közös költségvetés meghatározásával (a költségvetési program fő haszonélvezője elvben éppen Varsó és Madrid lehetne).
A szombati felszólalásokból amúgy kitűnt, hogy a már ismert módon a hajdani közös piaci alapító hatok a szöveg mielőbbi és minél kisebb módosítást igénylő elfogadása mellett vannak, és ebben lényegében maguk mellett tudhatják Nagy-Britanniát, Dániát és Írországot is. Utóbbiak fenntartásai inkább védekező jellegűek, amennyiben eleve kikötik, hogy nem fognak belemenni a vétójog bármilyen formájú további szűkítésébe.
A munkamódszer tekintetében a külügyminiszterek végül is délután beadták a derekukat, és befejezett ténnyé vált, hogy a miniszteri szintű fordulókat nem fogják szakértői munkacsopor-
tok előkészíteni, ehelyett az olasz elnökség írásos kérdőíveket küld majd szét, és ezeket kiértékelve fogják a mindenkori napirendet alakítani. A következő miniszteri fordulóra egy hét múlva kerül sor, amit alig néhány nappal később követ az állam- és kormányfők brüsszeli csúcstalálkozója.
