Választóvonal az M7-es sztráda

A megyék fejlettségi szintje alapján előkelő helyet foglal el Fejér. Milyen - akár a közelmúltban is - tett lépések vezettek el ehhez a pozícióhoz, illetve mire van szükség az ön megítélése alapján mindennek a megtartásához?

Fejér megye egyik nagy előnye a jó településszerkezet, amely adottságot egy ugyancsak jónak számító közúthálózat egészít ki. A közlekedési viszonyok pedig nem csupán a gazdaság szempontjából, de a lakosság számára történő közszolgáltatásoknál is meghatározó szerepet játszanak. Jellemző, hogy Fejér megye azon térségeibe, ahol nem kellően kiépített az úthálózat, kevésbé települtek vállalkozások, ráadásul ezekről a településekről a munkába járás, valamint a közigazgatási ellátás igénybevétele is nehezebb. Ugyancsak nagy előnynek mondható a megye számára, hogy a Dunántúl minden jelentős főútja átszeli. Az M1-es érinti Bicske térségét, amely e régió fővárossal történő együttműködését erősíti. A másik ilyen fő közlekedési útvonal az M7-es. Ez a kapcsolat - a jelentős forgalom, teherforgalom okozta hátrány mellett - elsősorban Székesfehérvárnak és a Velencei-tó térségének biztosít előnyöket.



Említette a megye különféle közlekedési infrastruktúrájából fakadó megosztottságot. Mely térségek a kevésbé fejlettek?

Az M7-es egyfajta megosztó vonalnak is tekinthető. Az attól északra lévő települések általában jobb mutatókkal rendelkeznek, mint a délre lévők. E különbség elsődleges oka, hogy a déliek főleg a mezőföldi térségek, jelentős mértékben agráréletmódra utaltak, s kevésbé iparosodott területek. A kormányzat útépítési tervei között szerepel a 6-os fő közlekedési út fejlesztése, amely Budapesttől Dunaújvárosig jelent egy további lépcsőt ezen infrastruktúrában. A dunaújvárosi Duna-híd pedig az ország keleti része felé is - mondhatni - kaput nyit, ha megépül. Ez pedig újabb fejlődési lehetőséget is magában hordoz. Mindemellett Fejér megyéből indul ki a 8-as főútvonal, amely Székesfehérvárról Veszprém irányába húzódik, az osztrák határ felé, illetve délre, Szlovénia irányába is összeköttetést biztosít. A 8-as azt a belső fejlődést biztosítja, amely a közép-dunántúli régión belül is fontos.



Elmondható-e ugyanez a kistelepüléseket összekötő úthálózatról?

A kistelepülések összekapcsolásánál már kevésbé jó a megye közúti közlekedésének helyzete. Kéttucatnyi utat is fel lehetne sorolni, amelyekre ráférne a fejlesztés. Minderre lényegesen több pénz kellene, mint amennyi jut. Összességében sem forgalomarányos az a központi támogatás, amelyet megyénk a szakminisztériumtól kap, ezért a közútkezelő állandó lemaradásban van az útkarbantartással.



A fejlettségi különbségekért nyilván nem kizárólag a közlekedési infrastruktúra eltérése a felelős. Milyen egyéb körülmény létezik?

A megye déli, két hátrányos helyzetű térségének - a dunaújvárosi és sárbogárdi - gazdaságának profilja a rendszerváltással sem változott jelentősen. E térségek a Mezőföldön helyezkednek el, s magukon viselik mindazon problémákat, amelyeket már említettem. Egyrészt ez okozza a térség elmaradottságát és foglalkoztatási visszaesését is. Amíg Székesfehérvár esetében a becsült munkanélküliség 3 és 5 százalék között van, addig ez Sárbogárd térségében 12 százalék körüli. Dunaújvárosban ugyanakkor a Dunaferr egyedi jelenségnek számít, hiszen egy egykori szocialista nagyvállalat a rendszerváltást követően is képes volt állva maradni. Ennek hátulütője viszont az, hogy szinte az egész város, illetve annak térsége - mintegy egy lábon állva - erre az iparra épül rá. S most, amikor e cég privatizációja napirenden van, mindez az egész ottani gazdaság működési rendszerét megváltoztathatja. Dunaújváros és annak térsége már különféle válságkezelő programokat dolgozott ki, például - mint ismert - külön kormánybiztos foglalkozik a vasművel. Ez a két térség tehát, ahol a jelenlegi gondokat éppen az okozza, hogy korábban nem következtek be igazából nagy változások.



És ahol bekövetkeztek?

Két térség esetében történtek változások, s e két területünk bír leginkább húzóerővel a megyében, mégpedig Székesfehérvár és Mór térsége. Az előbbi esetében az zajlott le, hogy a régi szocialista nagyvállalatok kiürültek, de megmaradt azok infrastruktúrája, és megmaradt a képzett munkaerő. Ehhez társult, hogy az akkori városi vezetés további infrastrukturális fejlesztésekbe kezdett, hogy a külföldi tőkének megérje a városba jönni, ráadásul ezen adottságokhoz különféle adókedvezményeket és egyéb támogatásokat is biztosítottak a befektetőknek. Mindez olyan vonzerőt jelentett, amely hirtelen felgyorsította Fehérvár fejlődését. Ma már a városnak 3-4 ipari parkja is van, mindegyik elég jól betelepítve vállalkozásokkal.



Ugyanakkor az utóbbi időben a magyar gazdaság visszaesése e megyét is érintette, gondolok itt a székesfehérvári leépítésekre, de már korábban Sárbogárdon is történt gyárbezárás. Mennyire hat ki mindez a megyei önkormányzat tevékenységére, illetve mit tudnak tenni önök a térség fejlődése érdekében?

Székesfehérvárnak az elmúlt évtizedben kialakult egy jelentős ipari háttere, amelynek helyzetét én nem tartom olyan súlyosnak, mint ahogy a közelmúltban akár az IBM, akár most az Ikarus üzembezárása, termelésbeszüntetése kapcsán ítélnek. A város akkor lesz igazán versenyképes, ha egy-egy vállalkozás távozásával képes lesz kiváltani az éppen megszűnt tevékenységet. Én nem látok válságot a városban, csupán elértük azt az első hullámot a korábbi gyors feltöltődések után, amikor elindul a vállalkozások, tevékenységek cserélődése. Mór esetében annyiban más a helyzet, hogy ott nem igazán sikerült megtartani, megőrizni a bányászathoz vagy éppen a borgazdálkodáshoz kapcsolódó tevékenységeket, viszont az ipari tevékenységek megerősödtek. Egy térségünk maradt lyukszerűen a megye közepén, a Velencei-tó vidéke, amely nincs ugyan lemaradva, de egy helyben topog. Pedig e régió a turizmussal és a vízhez kötődő sportolással kapcsolatosan olyan lehetőségeket hordoz, amelyre az államnak is jobban oda kellene figyelni. Némi tőkeinjekcióval virágzó térséggé lehetne változtatni a Velencei-tó környékét.



Már volt szó a megye közlekedéséről, mi a helyzet a csatornázottsággal vagy az ivóvízzel?

Az ivóvíz esetében elmondható, hogy nincs olyan településünk, ahol mindez ne lenne megoldott, inkább csak egy-egy településrésznél fordul elő ilyen hiány, de ezek egyedi esetek. Ma a megyében leginkább a vízbázis megőrzése jelent fontos feladatot. A szennyvíztisztítás pedig a megye településeinek mintegy egyharmadában megoldott. A legnagyobb pályázataink jelenleg is ilyen beruházásokat céloznak.



Milyen jelentősebb beruházások, fejlesztések történtek az utóbbi időben Fejér megyében, akár kormányzati, akár uniós pályázati pénzek felhasználásával?

Az uniós pályázatoknál a mi megyénk sajnos nem jár az élen. Ennek oka korábban az volt, hogy nem vagyunk határ menti megye, így a PHARE-programokból eleve kimaradtunk. Az egyedi pályázatoknál, amelyeket egy-egy kistérség, település adhatna be, eddig nem voltak megfelelő típusú EU-s lehetőségek. Ezzel szemben a nyáron mintegy 280 olyan pályázat érkezett be a regionális területfejlesztési tanácshoz, amelyek az úgynevezett pea-programon belül nyújtottak be a közép-dunántúli régióból. Ezek - mint ismert - olyan pályázatok, amelyek egy részét uniós források igénylésére alkalmassá dolgozzák majd át. E régiós pályázatok legalább a felét a Fejér megyeiek teszik ki. A pályázati kedv, ezzel együtt a fejlesztési kedv megvan, de eddig nem sok ilyen uniós forráshoz jutottunk. Az Országos Területfejlesztési Tanács éppen a napokban tárgyalta a Velencei-tó, Vértes Területfejlesztési Tanács koncepcióját, amelyből a közeljövőben kormányzati előterjesztés lesz. E koncepció lényege, hogy a megye ezen része a jövőben is kiemelt térség tudjon maradni, elsősorban vízgazdálkodási, természetvédelmi és turisztikai szempontok alapján. Ami az ottani vízgazdálkodást illeti, elmondható, hogy a Velencei-tóra is jellemző a vízszintcsökkenés, ugyanakkor vízminőségi gondok nincsenek. Ennek megőrzése elsődleges cél, főleg a tó partfalait kell rendben tartani, esetleges vízkotrásokat szükséges elvégezni, s ugyancsak rendben kell tartani a víz élővilágát.



Nyilván jelentős a Velencei-tó turisztikai vonzereje is. Milyen további teendőket tart fontosnak e vonzerő minél jobb kihasználására?

A tó északi oldalán még nincsenek kifejlesztve a part menti területek, ezek nagy része ma még állami tulajdon. A térség, de a turisztikai szakma is abban gondolkodik, hogy ezeket a területeket a minőségi turizmus szolgálatába kellene állítani. Olyan szállodákat, konferencia-központokat, egyáltalán olyan környezetet kellene kialakítani, amelyek a jól fizető turizmust vonzzák. A tó déli oldala a szocializmusban a tömegturizmusra rendezkedett be, strandjaival, annak a rendszernek megfelelő szintű szállodáival. Itt a továbbfejlesztésen kellene gondolkodni. A tó végénél, Velence és Kápolnásnyék térségében termálvizet találtak, így a már elkészült koncepció szerint ez a rész a wellnessturizmusra alkalmassá formálható, amely a nyári idényt is megnyújthatja. A tó környékéről egyébként elmondható, hogy az utóbbi időben jelentősen megnőtt a belföldi turizmus, ez az élénkülés a nyári időszakban megközelíti a 10 százalékot, de bővült a külföldi turizmus is, ez utóbbi mintegy 2 százalékkal. Elsősorban az olyan típusú forgalom élénkült, amely a helyi fizetővendégszolgáltatást veszi igénybe.



Ön szerint milyen szerep jut a régiós választásokat követően a megyéknek, egyáltalán milyen regionális felállást tartana indokoltnak, s milyen helyet foglalhat ezen belül Fejér megye?

Három dolgot szeretnék kiemelni Fejér megye esetében. Ezek közé tartozik történelmi múltja, kultúrája. Ezenkívül a természeti adottságai és az infrastruktúrája is meghatározó jelentőségű, továbbá a harmadik ilyen szempontként a gazdasági adottságokat említem. Fejér megyéről elmondható, hogy mindezek alapján országosan stabilan dobogós helyet tölt be a megyék között, s ezt a helyet tartani is tudjuk. Ha a régiókról beszélünk, mindezen szempontok alapján nem mindegy, hogy hová tartozik Fejér megye. Amennyiben megmarad a jelenlegi statisztikai régió - amelyben Veszprém és Komárom-Esztergom megyével tartozunk egy csoportba -, úgy ítélem meg, hogy azon belül a mi megyénk a legerősebb, vezető szerepet tölt tehát be. E struktúrán kívül még kétfajta orientáltság létezik e térségben. Az egyik, hogy Veszprém megyében Pápa környéke a nyugat-dunántúli régióhoz húzna, Komárom-Esztergomban pedig Esztergom környéke a főváros felé orientálódik. Ha ezt a két térséget mondjuk jelképesen levágnák, maradna egy olyan középtérség, amely döntően Fejér megyére épül. Ezt a felállást nem tartanám hatásosnak. Lényeges lehet viszont az a kormányzati törekvés, amely azt veszi alapul, hogy 2007-től mely regionális rendszerben lehetne a legnagyobb EU-támogatásokhoz jutni. Szakmai alapon át lehet szerkeszteni úgy a magyar régiókat, hogy mindehhez a legelőnyösebb változat alakuljon ki. Két olyan törekvési irány is van, amely érinthet bennünket. Az egyik, hogy Budapest kiemelése miatt Pest megye nem marad egyedül, hanem Komárom-Esztergommal és Fejér megyével alkotna egy főváros környéki gyűrűrégiót. Ennek az említett EU-támogatási mutatói jók lennének. Ráadásul ez Fejér megye számára sem lenne hátrányos.



z Mi a másik verzió?

Amennyiben egy észak-, illetve egy dél-dunántúli régió alakulna ki, úgy Zalának a délihez kellene tartozni. A jelenlegi nyugat-dunántúlihoz kerülne a mi három közép-dunántúli megyénk, ezt én kevésbé tartom előnyösnek, mint az előbb felvázoltat. Szerintem a legelőnyösebb az lenne számunkra, ha a jelenlegi régiót lehetne továbbfejleszteni.