A pénzügyi vállalatokról

A statisztikai módszertan alapvetően kétfajta vállalatot különböztet meg: pénzügyit és nem pénzügyit. Előbbiek pénzügyi szolgáltatásokat nyújtanak, míg a nem pénzügyi vállalatok olyan profitorientált intézmények, amelyek árukat és nem pénzügyi szolgáltatásokat állítanak elő. A különbségtételt az teszi szükségessé, hogy a pénzügyi vállalatok gazdaságban betöltött szerepe jelentősen eltér a másik típusú cégekéitől. A pénzügyi vállalatok a nem pénzügyi szektorok között végeznek pénzügyi közvetítést, azaz megbízható adósként kínálják passzíváikat, s hozzáértő hitelezőként nyújtanak hiteleket. Mivel a pénzügyi szolgáltatások igen sokfélék az ügyfelek különböző igényeiből következően, az ezekkel foglalkozó vállalatok szektora további alszektorokra tagolódik a szolgáltatásokat nyújtó intézmények jellege szerint. (Lásd a külön keretes részt a pénzügyi szektor alszektorairól.) A nem pénzügyi vállalatok elsősorban a reálgazdasági folyamatokban játszanak meghatározó szerepet, különösképpen a termelésben és a beruházásokban.





>> Nullához közeli finanszírozási képesség



Mivel a pénzügyi vállalatok mérlegében nem számottevő a reáleszközök állománya, ezért nettó pénzügyi vagyonuk (pénzügyi eszközeik és kötelezettségeik különbsége) közel áll a nullához. (A statisztika módszertana szerint kötelezettségnek kell elszámolni a mérleg forrás oldalán található részvényeket és egyéb tulajdonosi tartozásokat is.) Nettó pénzügyi vagyonuk tranzakcióból eredő változása, azaz a nettó finanszírozási képességük szintén a nullához közelít, mivel e cégek által végzett műveletek döntő része (betétek elfogadása és kifizetése, hitelek nyújtása és törlesztése) a mérlegükben a pénzügyi eszközöket és a kötelezettségeket összességében egyformán érinti. A nettó finanszírozási képességre olyan pénzügyi műveletek vannak hatással, amelyek a termeléssel, a jövedelemelosztással, a fogyasztással, a beruházással vagy a tőketranszferekkel állnak kapcsolatban. Ezek a gazdasági események a nem pénzügyi vállalatok esetében a tevékenységükből fakadóan jóval nagyobb hatást gyakorolnak a pénzügyi egyenlegre, mint az előbbi típusú vállalatoknál. (1. ábra)

A vizsgált időszakban a pénzügyi vállalatok nettó finanszírozási képességére a belföldi tulajdonosok által az intézményekben hagyott, nem átértékelődésből származó nyereség (vagy meg nem térített veszteség) és a reáleszközök beszerzése hatott. Ezek az események viszonylag csekély értéket értek el a vizsgált időszakban, ennek tudható be a nulla közeli finanszírozási képesség.

A nem pénzügyi vállalatok esetében a nettó finanszírozási képesség általában negatív, tehát finanszírozási igényük van, amely GDP-arányosan is jelentős értéket érhet el. Ez azért következik be, mert a nem pénzügyi vállalatok beruházásai rendszerint jelentősen meghaladják a belföldi tulajdonosok által a vállalatban hagyott nyereséget. Ezen cégek finanszírozási igénye 1998 és 2001 között a GDP 6 és 12 százaléka között mozgott. 2002-ben szokatlan helyzet következett be, a vállalatok pénzügyi megtakarítókká váltak, elsősorban a költségvetéstől kapott transzferek és a csökkenő beruházások következtében.





>> Jelentős szerkezeti átalakulás



A pénzügyi szektor fejlődését vizsgálva jelentős szerkezeti

átrendeződés figyelhető meg

(2. ábra).

A monetáris intézmények közül a központi bank pénzügyi eszközei a GDP-hez viszonyítva folyamatosan, az utóbbi években gyorsuló ütemben csökkennek. A gazdaság átalakulásával a jegybank szerepe is jelentősen átalakult. A tervgazdaságban a vállalatok és az államháztartás közvetlenül nem álltak kapcsolatban a külfölddel, hanem a Magyar Nemzeti Bankon keresztül szerezték meg a szükséges forrásokat. A közvetlen külföldi finanszírozás csatornáinak kiépülésével a jegybankra egyre kevésbé van szükség ezen a téren, ami mérlegének zsugorodását okozza.

Az egyéb monetáris intézmények (a hitelintézetek) pénzügyi eszközei 1997 és 2002 között lényegében stagnáltak a GDP százalékában kifejezve, ami azt fejezi ki, hogy a hitelintézetek pénzügyi eszközeinek növekedése a vizsgált időszakban megegyezett a gazdaság bővülésével.

A nem monetáris pénzügyi intézmények pénzügyi eszközei dinamikusan növekedtek az utóbbi években. Ez a folyamat alapvetően az intézményi befektetők (nyugdíjpénztárak, biztosítók és befektetési alapok) fejlődésével kapcsolatos. Az utóbbi években a háztartások pénzügyi eszközein belül átrendeződés figyelhető meg a hosszú lejáratú megtakarítási formák javára, ami a biztosítók és nyugdíjpénztárak forrásainak és eszközeinek jelentős bővülését okozza. 2002 végére a nem monetáris pénzügyi intézmények pénzügyi eszközei megközelítették a központi bank követeléseinek nagyságát.

Az utóbbi időszakban tapasztalható átalakulás ellenére a pénzügyi szektor szerkezetében lényeges különbségek figyelhetők meg a fejlett piacgazdaságokkal összehasonlítva (3. ábra).





>> A pénzügyi közvetítés részesedése



Bár a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi eszközei jelentősen csökkentek az utóbbi években, és jelenlegi tevékenysége megfelel a fejlett piacgazdaságokban működő központi bankokénak, az Európai Unióval összehasonlítva Magyarországon a jegybank jelentősebb szerepet játszik a pénzügyi közvetítésben, az állományokat figyelembe véve. Mindez az egyszintű bankrendszer idején történt fokozott jegybanki szerepvállalás mai megjelenése az MNB mérlegében. Magyarországon a központi bank követelései a GDP közel 38 százalékát tették ki 2001 végén, míg az unióban ez az érték 9,5 volt. 2002-ben az MNB pénzügyi követelései 1600 milliárd forinttal tovább zsugorodtak, s 2002 végén a GDP 24 százalékát tették ki.

Folytatás a 10. oldalon >>