Intővel kezdünk az unióban a deficit miatt
Az újonnan csatlakozó országoknak jövő március 1-jén jelentést kell küldeniük Brüsszelbe a 2003-as államháztartási hiányukról és államadósságuk mértékéről - jelentette be egy varsói konferencián Pedro Solbes Mira pénzügyi biztos. A Cardiff-jelentéseknek nevezett dokumentumokat veszi alapul az Európai Bizottság (EB) akkor, amikor a túlzott deficit esetére az alapszerződésben rögzített eljárás beindításáról dönt. Az eljárások már közvetlenül a májusi csatlakozást követően megindulnak - mondta Solbes.
Az eljárások megindítását illetően sem lesz semmi megkülönböztetés a régi és az új tagok között - utalt némileg pikírten Solbes a jövőre csatlakozók egyik gyakran hangoztatott követelésére, a diszkriminációmentességre. Arra a kérdésre, hogy nem küld-e kedvezőtlen üzenetet a befektetők felé az egyenlő elbánás hangoztatása akkor, amikor ezekben a hetekben a túlzott német és francia deficit ügyében éppen a szankciókat előíró stabilitási paktum felvizezése zajlik, Solbes csak annyit válaszolt: "Remélem, végül győz a józan ész."
2003-ban a magyar államháztartási deficit a GDP 5,4 százaléka körül várható a piac előrejelzése szerint (lásd cikkünket az 5. oldalon), a PM pedig 4,9 százalékos hiányra számít. Ez alapján hazánk is biztosan számíthat a túlzott deficit esetén alkalmazandó eljárás megindítására, akárcsak Lengyel- vagy Csehország.
Kevésbé volt határozott és egyértelmű Solbes a varsói konferencián (amelyet egyébként az EB szervezett) az euró bevezetésének feltételéül szabott árfolyam-stabilitási kritérium értelmezésében. Mint mondta, a kritérium teljesítésének elbírálásakor az EB a gazdaság egészének fejlődését vizsgálja majd, egyfajta "átfogó képet" (overall picture) igyekszik majd alkotni. A konferencián szintén előadó Theodor Martens, az Európai Központi Bank (EKB) főosztályvezetője úgy fogalmazott, hogy az árfolyam stabilitásának kritériumát az EKB is ugyanúgy fogja alkalmazni, mint az eurózóna alapítói körének 1998-as kijelölésekor, vagy a görög csatlakozási kérelem 2000-es elbírálásakor. Ez szakértők szerint szintén átfogó elemzést jelent a gyakorlatban.
Mint ismert, Solbes néhány hónapja nagy vihart kavart azzal a bejelentéssel, hogy az árfolyam-stabilitási kritérium teljesítéséhez nem elegendő a középárfolyam körüli š15 százalékos sávon maradni két esztendőn át (ami az uniós árfolyam-mechanizmus, az ERM II. előírása), mert az EB ennél szűkebb, š2,25 százalékos sávot tart szükségesnek. Solbes egyik közeli munkatársa, az EB gazdasági és pénzügyi főigazgatóságán igazgatói posztot betöltő Alexander Italianer most a varsói konferencián egy kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, hogy az új tagállamoknak nem kell választaniuk a szélesebb és a keskeny sáv között. "Lépjenek be az ERM II.-be jogilag a széles sávot választva, de facto pedig igyekezzenek a keskeny sávon belül maradni" - tanácsolta Italianer.
A konferencia résztvevőivel beszélgetve a VG tudósítója előtt ismét egyértelművé vált, hogy az új tagállamok igen eltérő céldátumokat jelöltek ki az euró átvételére. A költségvetési többletet és alacsony inflációt felmutató, nemzeti fizetőeszközének árfolyamát az euróhoz valutatanács formájában kötő Észtország például már 2006-ban be szeretné vezetni az egységes valutát, Magyarország 2008-ban kívánja megtenni ugyanezt, Lengyelország valószínűleg 2008-2009 folyamán (bár még hezitál), Csehország viszont csak 2009-2010 táján. "A legfontosabb azonban az, hogy teljesítsék a bevezetés kritériumait, nem pedig az, hogy mikor kerül minderre sor" - válaszolta lapunk kérdésére a konferencia utáni sajtótájékoztatóján Solbes. Nem tartotta kezelhetetlennek azt a helyzetet, hogy akár minden új tagállam más időpontban vezesse be az eurót. Mint mondta, főleg a tagállamokon magukon múlik, hogy mikor teljesítik a kritériumokat, ez pedig olyan országspecifikus tényezőktől függ, amelyek nem teszik sem lehetővé, sem szükségessé az időpontok összehangolását.
