Vagy csődbe mész vagy keletre

Ha egyszercsak az angliai cipők fognák magukat és visszamasíroznának gyártási helyükre, hosszan kígyózó sorban figyelhetnénk őket, amint azok megérkeznek egy poros fennsíkra valahol Dél-Kínában. Velük mehetnének rögtön a zoknik is, de emellett milliószámra a játékok, édességek, mikrohullámú sütők, hűtők, és egyéb háztartási gépek. De itt nem állunk meg: autóalkatrészek, biotechnológiai termékek, magas hozzáadott-értékú áruk tömege követné a sort, és érkeznének meg a Gyöngy-folyó deltájába, Kantonba.

A legújabb Kínába kivándorolt termék a Dr Martens. A méltán híres angliai bakancsokat ettől az évtől kezdve már nem a cég northamptoni gyárában készítik, hanem egy kantoni repülőgéphangár méretű gyárban, ahol a kínai munkások az angliai bérek tizedéért dolgoznak.

A gyárat a világ legnagyobb cipőgyártója, Pou Chan vezeti, akiről nem biztos, hogy minden brit hallott, mégis nagy eséllyel viseli lábán termékét, egy Reebokot, egy Adidas-t, Nike-t, vagy Pumát.

Nem a cipőgyártás az egyetlen ágazat, mely keletre vándorolt az évek során. Viszont ennél érdekesebb, hogy sokan mindezt rejtve teszik. Így ma a gyártósorról legördülő Roverek közel 20 százaléka Kínában készül, vagy a nevében még alpesi szárított gyümölcs és gabonapehely is sokkal inkább Kínában kerül feldolgozásra, mióta a Chaucer Foods ott vetette meg lábát. Leginkább a luxus márkák takargatják termékük származási helyét, hiszen számukra ez nem jó marketing. A cégek azonban vajmi keveset tehetnek, azon kívül, hogy követik társaikat keletre. (Reuters)