Mennyit visz el az adószedő?
Nem könnyű eldönteni, pontosan hol is áll egy ország a nemzetközi adóversenyben - erre a következtetésre jut tucatnyi elemzés-összehasonlítás alapján a WIFO. A bécsi kutatóintézet az európai országokban jellemző vállalati terheket áttekintő anyagokkal dolgozott, melyeket részben tanácsadó cégek, befektetési bankok, részben pedig az Európai Bizottság vagy más nemzetközi szervezetek készítettek az elmúlt évek során. Mint Margit Schratzenstaller, az intézet adószakértője rámutat: nem mindegy, hogy egyszerűen felsoroljuk az adótörvényekben szereplő nominális adókulcsokat, vagy például egy fiktív céget különböző országokban érintő terheket modellezzük - nem is beszélve a számba vett központi és helyi adók köréről.
A jelenleg érvényes vállalati nyereségadókulcsok és a cégeket terhelő önkormányzati elvonások alapján Németország 38,2 százalékkal vezeti az uniós országok mezőnyét. Az EU-átlag 31,5 százalék, aminél a jövőre csatlakozó tíz ország mindegyike kedvezőbb feltételeket - átlagosan 23,5 százalékos elvonást - kínál. Magyarországon a WIFO 18 százalékos rátát számít, aminél mindössze Litvánia és Írország adata vonzóbb (15, illetve 12,5 százalék). A legmagasabb személyi jövedelemadó-kulcsok összehasonlításából ugyancsak az derül ki, hogy a tagjelölt országokban alacsonyabbak a terhek, mint az unióban: az összes központi és helyi járulékot is beleszámítva Franciaországban 60,8 százalék ez a ráta, de az uniós átlag - 48 százalék - is jócskán felülmúlja a tízekre számított 33,4 százalékot. Hazánkban 40 százalék ez a mutató.
Összetettebb a kép, ha egy fiktív vállalatot érintő tényleges adóterheket nézzük. Bár a felhasznált elemzések némelyike kapcsán metodológiai aggályokat is megfogalmaz a WIFO, ezek aligha magyarázzák meg a különbségeket. Mint táblázatunkból kitűnik, mind az átlagos, mind a marginális terhek tekintetében nagy eltérések vannak az egyes számítások között.
