Hol állunk a k+f világranglistáján?

Török Ádám kutatásának első előzménye egy európai integrációs elemzés volt. Az Európai Unió első, 1997-es országjelentése a csatlakozásra készülő országok integrációs érettségéről többek között megállapította, hogy "?a tudomány fejlettsége alapján Magyarország a világ első 20 országa közé sorolható". Ám az országjelentés semmit sem közölt azon adatokról, illetve mérési eljárásokról, amelyek ezt az állítást megalapozhatták. Ezután Török Ádám megkísérelte meghatározni a magyar pozíciót a világ országainak feltételezett k+f-rangsorában. Noha az országjelentés tudományos pozíciókat említett, célszerűbb volt a statisztikailag jobban értelmezhető kutató-fejlesztő tevékenységek vizsgálata.





>> A kiindulópontok

és a háttér



Az akkori felmérés - a jelenlegihez hasonlóan - a versenyképesség-mérés be- és kimeneti oldalának különböző szemléletéből indult ki. A bemeneti versenyképesség-mérés (amelyet például az egységnyi munkaerőköltségek alapján végeznek) a tényleges piaci pozíciók meghatározó feltételeit mutatja, de nem magukat a pozíciókat. A kimeneti mérés a piaci pozíciókat írja le, de nem ad felvilágosítást kialakulásuk feltételeiről.

Az első megközelítés tehát szoros kapcsolatot tételez fel a költségek (és egyéb versenyképességi feltételek), valamint a tényleges versenyképesség között, pedig ez a kapcsolat sokkal lazább is lehet a kereslet árérzékenységének (árrugalmasságának) váratlan alakulása miatt. A második megközelítés abban tartalmaz túlzott leegyszerűsítést, hogy a piaci pozíciók alakulását feltétlenül versenyképességi változásokkal hozza összefüggésbe, holott egy piaci szereplő pozíciói csupán attól is javulhatnak, ha valamely versenytársa kilép a piacról. Azt a tanulmány is megfogalmazta, hogy a be- és a kimeneti, vagyis a kínálati és a keresleti oldali versenyképesség-szemlélet egyesítésére van szükség.

A 2000-es k+f-versenyképességi vizsgálatban bemeneti (erőforrás-) mutatóként a GERD-et (a GDP k+f-re költött hányadát) és a k+f-foglalkoztatást, kimeneti (teljesítmény-) mutatóként pedig a publikációk számát és az Egyesült Államokban bejegyzett szabadalmak számát alkalmazták. E mutatók szolgáltak az új, sokkal szélesebb és alaposabb vizsgálat adatbázisának alapjául.

A 2000-es első felmérés már némileg rosszabb képet mutatott, mint az 1997-es országjelentés: Magyarországot a 27-28. helyre tette. A következtetés is indokoltnak látszott, hogy még ez a pozíció sem tartható sokáig. A magyar k+f-politika számára pedig az volt az első kutatás legfontosabb konklúziója, hogy a k+f szektor krónikusan alulfinanszírozott, így a teljesítmények romlása várható már akkor is, ha a GDP-ből a k+f-re költött hányad (GERD) növekedni kezd. A kimeneti mutatók itt csak többéves késéssel tükrözik a bemeneti mutatók alakulását.





>> Ki mihez hasonlít?



Az Európai Unió és az ENSZ több rangsort készített teljesítménymutató (benchmarking) alapján. Az uniós rangsorokban általában a nagy EU-országok és a csatlakozásra készülő államok mutattak jelentősebb pozíciójavulást, az északi országoknál inkább romlás mutatkozott. Az ENSZ rangsoraiban a technológiai fejlettségi szint és az infokommunikációs szektor fejlettsége volt a rendező elv. Az első listán Magyarország a 34., a másodikon a 46. helyezést érte el.

A kutatás-fejlesztés hatékonysága és versenyképessége nagyban függ a szervezeti modell megválasztásától. A Török Ádám akadémikus által vezetett kutatás szerint az úgynevezett harmadik generációs innovációs politikák stratégiai alapon, hosszabb távra szervezik a k+f szektor működését, és jóval túllépnek a szervezeti modell megválasztásán. Itt a várható siker megítéléséhez sokkal kevésbé számít, hogy a k+f melyik szektorban működik. Fontosabb a telephelyi előnyök alakítása, a termelékenységnövelő hatás, összességében pedig a k+f-eredmények hasznosulása.





>> Abszolút és relatív

összevetés



A vizsgálat módszertani kulcskérdése volt, hogy az országok méretét használják-e az eredmény korrekciós tényezőjeként, azaz abszolút vagy relatív összehasonlítást végeznek-e.

Bár a nemzetközi versenyképességi mezőny elemzői számára csak az eredmény számít, a versenyben szereplő országok viszont kíváncsiak a hatékonyságra is. A versenyképesség az exportban, de a k+f-ben is fontos a telephelyi vonzerő szempontjából. Itt mindkét teljesítménymérésnek van jelentősége, mert az abszolút pozíció tükrözi a piaci erőviszonyokat is, a relatív eredmények pedig azt jelzik, hogy ki milyen hatékonysággal használja fel erőforrásait. A befektetők számára éppúgy fontos a megszerezhető piac vagy nemzetközi erőpozíció, mint a felkínált erőforrások felhasználásának hatékonysága és a megtérülés sebessége.

Az abszolút és a relatív mutatók különösen az átalakuló országokban mutatnak ciklikus, esetenként egyirányú, de meglehetősen gyors változásokat. Ez az országcsoport - amelyhez Magyarország is tartozik - a k+f versenyképesség és teljesítmény szempontjából még nem találta meg végleges helyét a nemzetközi mezőnyben.





>> Részletesebb

rangsorok



A kutatás eddigi szakaszában kétfajta módszerrel, főkomponens-elemzéssel és klaszteranalízissel dolgozott a Török Ádám vezette kutatócsoport. A főkomponens-elemzést külön végezték el az abszolút és a relatív mutatókra. Mindkét esetben kiválasztották a magyar szempontból legjobban használható, de elég nagy országmintára rendelkezésre álló néhány mutatót. Ezekkel meghatározták a magyar pozíciókat, majd a főkomponensmódszerrel összesítették az adatokat, és szintetikus rangsort készítettek.

A főkomponens-elemzés szerinti abszolút rangsorban Magyarország összesített helyezése a 35., míg a relatív rangsorban a 29. Eszerint a relatív értékelés kedvezőbb Magyarországnak, vagyis az ország és gazdasága kis mérete hátrányos a nemzetközi k+f-teljesítmény és a versenyképesség értékelésékor. A már idézett 2-3 évvel korábbi, 27. körüli helyezéshez képest azonban a főkomponens-elemzés eredménye csekély romlást mutat. Ez az elemzés igazolja, hogy a ráfordítási mutatók csökkenése néhány éves késleltetéssel az eredménymutatókban is megjelenik.

A klaszteranalízisből az is kiderül, hogy a magyar k+f-mutatók milyen országokéhoz viselkednek hasonlóan. Ez az elemzés jó távlati képet ad a világ k+f versenymezőnyéről, illetve annak sűrűsödési pontjairól, amelyeken belül különösen éles verseny folyik.





>> A klaszteranalízis

lehetőségei



A klasztereket 59 országra dolgozta ki a Török Ádám vezette kutatócsoport a kutatói létszám, a GERD/GNP, az egymillió lakosra jutó kutatók számának, a tudományos cikkek számának és az egymillió lakosra jutó publikációk számának figyelembevételével.

A klaszterek sémája nem tükröz erősorrendet. Az 59 ország között szerepel a nemzetközi k+f-verseny összes komolyabb szereplője, de a 4., a 2. és - kisebb mértékben a 6. - klaszter lefelé nyitott. Ez vagy azt jelenti, hogy például

- a 4. klaszterben még számos olyan ország helyet kaphatna, amely a világgazdaság ismert, de a k+f szempontjából nem lehet számításba venni; vagy azt, hogy

- a 2. klaszter tartalmazhatna még számos olyan országot, amely minimális teljesítménye miatt került fel a világ k+f-térképére; végül pedig

- a 6. klaszterbe olyan országok is bekerülhetnének, amelyek viszonylag nagyok, vannak regionális politikai (esetleg hatalmi) ambícióik, és ehhez k+f-háttérre is szükségük van. Ez a klaszter az ide sorolt országok világgazdasági viselkedése szempontjából az 1-es rokona, amelyben azonban különösen gyenge gazdasági teljesítményű, s ehhez képest nagyobb politikai súlyú országokat találunk.

A klasztereket fürtökké csoportosították, ezekkel lehet szemléltetni a nemzetközi k+f-versenyképességi mezőnyt (1. ábra). A hierarchia csúcsán a G6 klasztere áll, amely a világ k+f-teljesítményének mutatónként 80-90 százalékát adja. Őket a fajlagos teljesítmények listáján a sikeres kis országok klasztere (3.) követi, az abszolút ágon pedig az 1. és a 7. klaszter.

E két ág között van az 5. klaszter, a nemzetközi k+f középmezőnye a többnyire közepesen fejlett országokkal - köztük Magyarországgal -, amelyben inkább a fajlagos teljesítmények jók.

Ezután következik a 2. és a 6. klaszter, amelyek országai még részt vesznek a nemzetközi k+f-versenyben, de csak puszta jelenlétük (2.), illetve viszonylag jelentős abszolút k+f-erőforrásaik (6.) helyezik fel őket a térképre. A 4. pedig az a klaszter, amelyben a k+f nincs jelen sem a társadalomban, sem a gazdaságban.

Az 1. ábra csúcsán a nemzetközi k+f-verseny néhány meghatározó szereplője áll. Ezen országok - mindenekelőtt az USA - a fajlagos és különösen az abszolút mutatókkal is a legszűkebb nemzetközi élmezőnyt alkotják. Azért különösen az abszolút mutatókban emelkednek ki, mert mind legalább 60 milliós népességűek.

A séma két ága azt jelenti, hogy a fajlagos ágon azok az országok szerepelnek, amelyek kis méretük mellett kiemelkedő fajlagos mutatókkal büszkélkednek, így többnyire a szűkebb nemzetközi élmezőnybe (mutatónként az első 5, esetleg 10-15 ország közé) tartoznak.

Ez az ág egyenesen nem folytatódik lefelé (az alacsonyabb mutatók irányába), mert a gyengébb, de még figyelemre méltó fajlagos teljesítményű kisebb országok (mint Magyarország) többnyire hasonló pozíciókat értek el az abszolút listákon is, ezért az ő köztes águkon elfogadható, de nem magas fajlagos és abszolút mutatókat találni. Ezek az országok általában a tágabb élmezőnybe (körülbelül az első 30 ország) tartoznak abszolút és fajlagos értelemben is. Az ő águk már folytatódik lefelé: a 2. klaszter felé, ahol a fajlagos és az abszolút mutatók alapján ugyancsak hasonló kép mutatkozik, de ezek az országok már csak a nemzetközi k+f-verseny periferikus szereplői. Végül a köztes ág alá - de már nem vele összekapcsolva - helyezhetők a 4. klaszter országai, mert ott sem abszolút, sem fajlagos értelemben nincs nyoma regisztrálható k+f tevékenységnek.

Az abszolút ágon - szintén a nagyobbtól a kisebb teljesítmény felé haladva - szereplő országok gazdaságában a k+f-szektor átlagos méretben van jelen, de nemzetközi súlyát az ország, illetve gazdasága nemzetközi súlya, s nem fajlagos teljesítménye adja. Mindenekelőtt az 1. klaszter országai jelentős szereplői egyes területeken a nemzetközi k+f-versenynek. Ezek általában a legjobban iparosodott, számos nemzetközi nagyvállalat által globális jelentőségű exporttelephelyként is használt országok.

Ezeket India és Kína követi külön klaszterként. E két hatalom az önerőre támaszkodás és a nagyhatalmi törekvések jegyében jóval a világgazdasági nyitás előtt komoly belföldi k+f-kapacitást épített ki (például az űrkutatásban), a nemzetközi együttműködés gyors bővülése pedig robbanásszerű fellendülést hozott k+f-szektorukban.

Az abszolút ág legalsó szintjén lévő országok hasonló fejlettséggel, de sokkal kisebb méretben és lassabb gazdasági növekedéssel valószínűleg a kínai-indiai példát kívánják követni.





>> A versenytársak

körében



A tanulmány a kutatás mintegy 80 százalékának elvégzése után kialakult képet összegzi, melyből készítői máris megfogalmaztak néhány fontos tanulságot. Az összkép megerősíti azt az előzetes hipotézist, hogy Magyarország körülbelül a világ első 30 országa közé tartozik a k+f-teljesítményekben, illetve a versenyképességben. A mérés pontosságát azonban rontotta, hogy a nemzetközi k+f-statisztikák nem egyenletesen terjednek ki a vizsgált országokra, és hoszszabb időszakra visszatekintő átfogó összehasonlításra sem alkalmasak.

A klaszteranalízissel - öt változót kezelve - egyértelmű csoportokat alakíthattak ki. Itt nem Magyarország pontos rangsorbeli helyét határozták meg, hanem közvetlen versenytársainak körét, s hogy az országcsoport hol helyezkedik el a nemzetközi k+f-verseny fürtsémájában.

Az elérhető mutatók csak nagy óvatossággal értelmezhetők k+f-versenyképességi mutatókként, mert inkább csak bemeneti, illetve teljesítménymutatók. A dilemma tehát itt is ugyanaz, mint az egyéb versenyképességi elemzéseknél, amelyeket eddig mindenekelőtt a nemzetközi kereskedelemre végeztek el. A felhasznált mutatók szintézisének eredménye pedig többféle módszernél is egybecseng.

A kutatást több irányban kívánják folytatni a projekt hátralévő ideje alatt:

1. arra törekszenek, hogy a publikációs teljesítmény mérőszámait az eddigieknél pontosabban értelmezhessék és építhessék be az összehasonlító elemzésbe;

2. választ keresnek arra, hogy a k+f hatékonysága, illetve a most bemutatott módon mért versenyképessége mennyiben mutatkozik meg a gazdaságok versenyképességi mutatóiban;

3. mivel sem a főkomponens-, sem a klaszteranalízis már nem tartozik a legkorszerűbb nemzetközi összehasonlító módszerek közé, burkolófüggvény-elemzéssel is törekszenek a nemzetközi k+f-versenyképességi helyzetkép még több oldalú bemutatására, illetve értelmezésére.