Budapest nem enged a 48-ból

A munkaidős változások irányát az Európai Bizottság javaslatai tükrözik, melyekről széles körű vita bontakozott ki, legutóbb éppen az illetékes miniszterek brüsszeli tanácsülésén. A bizottsági indítványok alapján a jelenlegi 4-ről 12 hónapra növekedne a munkaidőkeret anélkül, hogy arról a kollektív szerződés rendelkezne. Lehetőség nyílna olyan tagállami szabályozásra is, amely alapján az ügyelet részben vagy egészben nem számítana munkaidőnek. S végül: várhatóan eltörölnék az önként vállalt többletmunka lehetőségét, és szigorítanák az opt out ("kívülmaradás") megállapodások törvényi garanciáit.

A módosítás során meghatározó szerephez jutnak az Európai Bíróság közelmúltbeli döntései is. Ezek többek között kimondták, hogy a munkáltató által meghatározott helyen munkavégzésre képes állapotban történő rendelkezésre állás (ügyelet) teljes egészében munkaidőnek minősül. Bár a konkrét jogesetek az egészségügyre vonatkoztak, minden olyan gazdasági ágra kisugároznak, ahol ügyelet van.

Ezekkel az ítéletekkel igen sok tag- és jelölt állam, köztük Magyarország nemzeti joga jelenleg nincs összhangban - nyilatkozta lapunknak Ladó Mária, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium főigazgatója. A jelenlegi hazai szabályozás szerint az ügyelet és a készenlét általában nem vagy csak részben számít bele a munkaidőbe. A munka törvénykönyve szerint a munkavállaló számára naptári évenként legfeljebb 200, a kollektív szerződés rendelkezése alapján pedig legfeljebb 300 óra ügyelet rendelhető el. Emellett havi, illetve négyheti időszakban - kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában - legfeljebb 168 óra készenlét írható elő.

Az egészségügyi szektorban továbbá lehetőség van arra, hogy az ügyelet előre meghatározott arányát rendkívüli munkavégzéssel eltöltött időnek tekintsék. Az oktatásban is van mód arra, hogy az ügyeletnek csak egy része számítson be a munkaidőbe. Magyarországon jelenleg zajlik annak feltérképezése, hogy a gazdaság mely további szektoraiban jellemző az ügyelet olyan mértékű igénybevétele, amelynek teljes munkaidőként való beszámítása súlyos zavarokat - komoly létszámhiányt, finanszírozási problémákat - okozna. A közösségi munkaidő irányelvének felülvizsgálata kiterjed az opt-out (vagyis az egyéb területeken kötelező érvényű szabályok alóli kivételek) meglehetősen érzékeny területére is. A jelenlegi szabályozás szerint a felek - a munkavállaló önkéntességét feltételezve - felfelé eltérhetnek a heti 48 órás munkaidő-maximumtól.

Az opt-out lehetőségét Magyarország jelenleg két területen, az egészségügyi dolgozókra vonatkozó ügyeleti szabályozás és a készenléti jellegű munkakörök esetében használja ki. Vagyis az opt-out esetleges eltörlése mindenképpen problémát jelentene számunkra, és nem csupán az egészségügyben - állítja az FMM főigazgatója.

Ezzel együtt Ladó Mária alapvető magyar érdeknek tartja azt, hogy mielőbb megtörténjen a munkaidő-irányelv módosítása. Mindaddig azonban - miként a tagállamok többségében - a magyar jogi szabályozás nem fog maradéktalanul megfelelni az Európai Bíróság közelmúltban kialakított jogértelmezésének. Ez egyes szakértők szerint felveti annak ódiumát, hogy az Európai Bizottság esetleg jogi lépéseket vesz fontolóra az ügyben hazánkkal szemben.

Érdekeltek vagyunk olyan kompromisszumos megoldások közös kidolgozásában, amelyek lehetővé teszik, hogy csak az ügyelet meghatározott része számítódjon munkaidőnek, például egy új időfogalom, az inaktív idő jogintézmények bevezetésével - hangsúlyozta a tekintélyes magyar szakértő. Egyúttal kiemelte: Magyarország számára igen fontos az opt-out lehetőségének megőrzése, természetesen olyan garanciák beépítésével, amelyek biztosítják, hogy a munkaidő meghosszabbítása valóban önkéntes alapon történjen.