USA: deficitválság fenyegethet

A rekordnagyságú amerikai költségvetési hiány deficitválsággal, kamatemeléssel, a beruházások visszaesésével és a dollár sebezhetőségével fenyeget - figyelmeztet Peter G. Peterson, a Blackstone csoport elnöke és Robert E. Rubin volt pénzügyminiszter. Sem George W. Bush elnöknek, sem demokrata kihívójának, John Kerrynek nincs hatékony terve ezeknek a kockázatoknak a csökkentésére - teszi hozzá Stephen Roach, a Morgan Stanley vezető közgazdásza.

A két politikust nyilvánvalóan sokkal inkább a népszerűséget jelentő, további adócsökkentés lehetséges útjai-módjai foglalkoztatják, semmint a deficit visszafogásának szükségessége és az ehhez vezető taktikák. Bush és Kerry is túlságosan a gazdasági növekedésre épít a 445 milliárd dolláros költségvetési hiány felezésére irányuló, négy esztendőre szóló elképzeléseknél - jegyzik meg kritikusaik.

A Bush-adminisztráció hivatalba lépésétől, 2001 januárjától mostanáig 445 milliárd dollárra - a GDP 3,8 százalékára - nőtt a deficit, ami 2014-re akár 2 ezer milliárd dollárra is duzzadhat, ha továbbra sem történnek határozott erőfeszítések a csökkentésére - hangsúlyozzák a Bloomberg által idézett szakértők. Az amerikai választókat sem foglalkoztatja a deficit nagysága; ők leginkább a terrorizmus, Irak és a gazdasági növekedést ösztönző lépések hiánya miatt aggódnak. 500 megkérdezett közül alig 1 százalék tartja fontos kérdésnek a deficitet - mutatja a Pew Kutatóközpont legutóbbi felmérése; korábban, 1992-ben és 1996-ban még a megkérdezettek 7 százaléka aggódott a büdzsé hiánya miatt.

"Politikai öngyilkossággal" érne föl, ha választási évben az USA-ban bárki is költségvetési kiadáscsökkentést, adóemelést, vagy az egészségügyi és szociális ellátórendszerben takarékoskodást emlegetne. Sokak szerint a GDP 3,8 százalékára rúgó deficit még egyébként sem vészes; a 80-as évek közepén 5 százalékon állt ez a mutató. Peterson azonban kitart a mellett, hogy 2008-ra veszélyessé válhat a helyzet, akkor kezd a "baby boom" generációja nyugdíjba vonulni, hihetetlen nyomást gyakorolva a szociális ellátórendszerre és ekként a költségvetésre is.