A Gazprom lehet a Jukosz-hadművelet nyertese
Az ideges cáfolatok ellenére úgy látszik, hogy a Jukosz birtoklása körül zajló küzdelem elérkezett logikus végkifejletéhez. Az utolsó felvonás a múlt héten kezdődött, amikor a novo-ogarjovói elnöki rezidencián Mihail Fradkov miniszterelnök megegyezett Vlagyimir Putyinnal, hogy az orosz olajcégek sorában a hatodik helyen álló Rosznyefty százszázalékos részvénycsomagját az állam Gazprom-részvényekre cseréli.
Erről szóló első jelentéseikben a nagy hírügynökségek a Világkereskedelmi Szervezethez való orosz csatlakozás előtt álló legfőbb akadály elhárításának, és ebben az értelemben váratlan fejleménynek nevezték a döntést. Hiszen a Kreml még az alig néhány hete lezajlott legfelső szintű moszkvai alkudozások során is határozottan elutasította a WTO követelését, hogy a tagság fejében bontsa kisebb cégekre a Gazpromot, megszüntetve ezzel Alekszej Miller mamutvállalatának a világpiacon elfogadhatatlan monopolhelyzetét.
A WTO-tagság kétségtelenül óriási gazdasági és még nagyobb politikai diadal lenne Vlagyimir Putyin számára. Szüksége is volna rá, kivált most, hogy az orosz elnök immár egy esztendeje szamárbőrként fogyó nemzetközi presztízséhez a beszláni kudarc miatt belföldön is drámai népszerűség-csökkenés társult. A közvélemény-kutatási adatokat mindig gondosan elemző elnöki adminisztráció vezetői joggal tartanak tőle, hogy az országban egyre többen úgy vélik: ami a dél-oszétiai iskolában történt, az az állampolgárok megvédelmezőjének szerepében hatalomra került politikus személyes veresége is. Ez pedig engedményekre késztetheti a Kreml jelenlegi gazdáit. Elméletileg Moszkva tehát késznek mutatkozhat a WTO-tagság borsos árának megfizetésére - a Gazprom-monopólium megszüntetése mellett hosszú távon még akár a kül- és belföldi piac árainak kiegyenlítésére is.
A Rosznyefty-Gazprom részvénycsere körülményeiből ítélve azonban nem ez a forgatókönyv látszik kibontakozni. Nézzük a számokat: a Gazprom - Gazpromnyefty nevű leányvállalata révén - 2003-ban 11 millió tonnával részesedett a 400 millió tonnás orosz olajkitermelésből. Ez a Rosznyefty termelésével együtt sem haladja meg a 31 millió tonnát. Márpedig a Kreml ennek csaknem háromszorosára akarja növelni a Gazprom részesedését. Szergej Oganeszjan, az orosz energiaügyi bizottság első embere legalábbis azt nyilatkozta a Financial Timesnak, hogy a tervek szerint a Rosznyefty az összkitermelés 20 százalékát adja majd, vagyis 80 millió tonna olajat.
Ekkora fejlődés csak és kizárólag új kitermelői engedélyek birtokában lehetséges. És ez az a pont, ahol a történet összekapcsolódik a Jukosz-üggyel. A gáz 90 százalékát és a kőolaj 20 százalékát kitermelő transznacionális Gazprom ugyanis egész Oroszország életét meghatározza. Bármilyen furcsa, ez bizonyos mértékben a szovjet hagyományok továbbélése: a szovjet korszakban a legtöbb kisvárosban volt egy olyan nagyvállalat, amelyre "kiszignálták", hogy "hozza" az adott település költségvetési bevételeit, biztosítsa a munkahelyeket meg a szociálpolitika költségeit.
A Gazpromnyefty-Gazprom ezt - és vele a Vlagyimir Putyin fémjelezte elit regnálását - össz-oroszországi méretekben tudja biztosítani - ha rendelkezésére áll a 80 millió tonna olaj kitermeléséhez szükséges lelőhely. Mondjuk, a Jukosz legnagyobb kitermelőhelye, a Juganszknyeftyegaz, amelynek eladását az állam régóta szorgalmazza a Jukosszal szemben támasztott anyagi követeléseinek kielégítésére.
Csakhogy a Rosznyefty és a Gaznyefty számláin összesen alig több mint két és fél milliárd dollár felhasználható eszköz van. A Juganszknyeftyegaz értékét pedig 13-16 milliárd dollárra becsülik. Alekszej Miller vagy a Rosznyefty közelmúltban megválasztott igazgatótanácsi elnöke, a minden energetikaipari ismeretet nélkülöző, viszont komoly titkosszolgálati múltat maga mögött tudó Ivan Szecsin nem is álmodhatna a Juganszknyeftyegazról. Ha Ivan Szecsin nem lenne történetesen egyben az Oroszország életét a demokratikus intézmények helyett irányító elnöki adminisztráció helyettes elnöke, még a leningrádi kágébés, majd gazdasági irányítói évekből Vlagyimir Putyin bizalmasa, a minden utasítását végrehajtó, hűséges szürke eminenciás.
És - milyen a véletlen! - Vlagyimir Szecsin az elnöki adminisztrációban régóta szorgalmazza a Jukosz-vagyon feldarabolását. Most már tudjuk, miért: a természeti kincsek minisztériuma, mint hírlik, napokon belül visszavonja a Jukosz kitermelési engedélyét a Juganszknyeftyegaz területén. A lelőhely értéke abban a pillanatban a töredékére zsugorodik, és a Gazprom olajvállalata bagóért meg tudja szerezni. Afelől pedig senkinek nincs kétsége, hogy ha egy állami vállalat kéri majd ugyanazt a kitermelési engedélyt, zokszó nélkül meg fogja kapni. Orosz adatok szerint ezután a Gazpromnyefty nemhogy 80, hanem legalább 110 millió tonna kőolajat termelhet ki.
Az állam így visszaszerzi az orosz energiaipar feletti ellenőrzést, Putyin és csapata pedig a nemrég még lebegtetett alkotmánymódosítás nélkül is korlátlan ideig megőrzi hatalmát. A Jukosz-ügy ilyetén végkifejlete pedig még arra is alkalmas, hogy ismét mesés magasságokba repítse Putyin elnöknek a beszláni tragédia után 50 százalék alá zuhant népszerűségét.
